2019-ben a Seveled kapcsán nyilatkoztad, hogy nem szeretnéd, ha beskatulyáznának romkom-rendezőnek, és egy időre az lesz az utolsó munkád ebben a műfajban. A Pepe vígjáték-sorozat után 2024-ben visszatértél a műfajhoz a Hogyan tudnék élni nélküled?-del, most pedig a Félrelépni szabaddal. Változott közben a viszonyod ehhez a zsánerhez?
Továbbra is nagyon kedvelem ezt a zsánert, de érdekelnek más műfajok is. Az elmúlt években nagyon beszűkültek a lehetőségek, és főleg romantikus komédiákkal kerestek meg a producerek. Bár a Hogyan tudnék élni nélküled? is ebbe a műfajba sorolható, de mivel egy musicalről van szó, rengeteg újfajta tudást igényelt, ami izgalmas kihívást okozott. Továbbra is fenntartom, hogy szeretném kipróbálni magamat más műfajokban is.
Mit tanultál a Hogyan tudnék élni nélküled? megrendezésekor a musical műfajról, amit a romantikus komédiákban is hasznosítani tudsz?
Megtanultam, hogy egy szerelmi jelenetben a zene képes megszázszorozni az érzelmi hatást. Ezt már akkor megtapasztaltam, amikor elkezdtük felvenni az első zenés jelenetet.
A Félrelépni szabad forgatásán
Kép forrása: Megafilm
A Hogyan tudnék élni nélküled? több mint 1 milliós nézettséget ért el, ezzel az 1990 utáni magyar filmgyártás legnézettebb filmje lett. Érzel magadon nyomást amiatt, hogy a Félrelépni szabadot sokan az előző filmes sikeréhez fogják mérni?
Nincs bennem ilyen kényszer. A Hogyan tudnék élni nélküled? az elmúlt majdnem negyven év legnézettebb alkotása, ezt nem tudnám felülmúlni, akkor sem, ha megfeszülnék. Rendezőként egyébként sem szoktam a nézőszámra koncentrálni. Amikor elkezdek dolgozni egy filmen, megpróbálom szakmailag a maximumot nyújtani.
Mi tetszett meg a filmtervben, amikor Helmeczy Dorottya és Kálomista Gábor megkeresett vele?
A Hogyan tudnék élni nélküled? nagy volumenű produkció volt. Úgy gondoltam, hogy a Félrelépni szabad ezek után egy könnyed kirándulás, egy „pihentető” játék lesz, még ha nem is szó szerint, hiszen egy film sosem pihentető. Úgy éreztem, hogy felszabadultan vághatok bele ebbe a munkába, és teljesen szabad kezet kaptam. Tetszett, hogy új energiákkal, új emberekkel találkozhatok. Vonzott, hogy olyan színészekkel dolgozhatok, akik nincsenek folyton a filmvásznakon.
A Félrelépni szabad Georges Feydeau A hülyéje című 1896-os vígjátékának modern feldolgozása, amelyet a Thália Színházban is játszanak. A filmben nagyrészt ugyanazok a művészek szerepelnek, akik a színházi előadásban is. Már a munka elején is az volt a terv, hogy ugyanazzal a szereplőgárdával dolgoztok?
Igen, de ez nem az én ötletem volt, hanem a gyártócég, a Megafilm meglévő receptje. A Thália Színházban futott a Ványa bácsi című előadás, amiből Buborékkeringő címen készítettek egy tévéfilmet ugyanazzal a színészgárdával. A Félrelépni szabad is ezt a koncepciót követte. Kilencven százalékban ugyanazok a színészek szerepelnek a filmben, akik a darabban játszottak. Volt pár fontos szerep, amihez viszont casting útján kerestünk jelölteket. Ahogy Bárány Márton forgatókönyvíró a közös ötleteléseink és beszélgetéseink során modern környezetbe helyezte az előadás történetét, bizonyos karakterek más irányt vettek az eredeti sztorihoz képest, ezért ezekre a szerepekre új színészeket kellett találnunk.
Hogyan zajlott az előadás filmre adaptálása és modernizálása? Milyen változtatásokra volt szükség ahhoz, hogy a darab jelenetei a vásznon is működjenek?
Rengeteg technikai változtatásra volt szükség, de az alapkoncepció – vagyis a megcsalás tematikája a párkapcsolatban – megmaradt. Nagyon szabadon kezeltük a történetet. A bohózati elemeket megtartottuk, de ezek közül is sokat dolgoztunk át, hiszen egy száz éves színdarabról beszélünk. Az eredeti műben a technikai körülmények nagyon az adott korhoz kötődnek, ezért a mobiltelefonok korában a történetnek ezt a részét újra kellett gondolni. Megjelenik például a filmben egy rejtett kamera. A karakterek jellemét is át kellett írnunk, igyekeztünk őket modernebbé hangszerelni.
Kép a Félrelépni szabad című filmből
Szerinted mi az, amitől Georges Feydeau műve ma is ennyire működik, azon túl, hogy olyan kortalan témákról szól, mint a szerelem és a hűtlenség?
Ezt a kérdést én is sokszor feltettem magamnak. A bohózat nagyon hálás műfaj, a közönség a mai napig imádja, akármilyen régi. Talán azért működik még mindig, mert az emberek imádnak egy mesevilágba átruccanni. Az utóbbi években kevés magyar film készül ebben a zsánerben, de például a franciáknál nagyon népszerű.
Szerinted mennyire más a mai modern társadalom hozzáállása a hűtlenséghez, mint 1896-ban?
Óhatatlanul megváltozott. Ma már nagyon gyakori például a válás. Sokat módosult a társadalom hozzáállása magához a házassághoz. Mintha ma mobilisabb lenne az ember kapcsolatokhoz való viszonya. Régen kevésbé foglalkoztak ezzel a témával, míg ma már szociológusok vizsgálják a jelenséget. Régen is félreléptek az emberek, de a szőnyeg alá söpörték a dolgot. Szinte természetes volt, hogy a férfiak félrelépnek. Ma már ennél bonyolultabb a helyzet, a statisztikák szerint ma már a nők is egyre gyakrabban csalják meg a párjukat. A modern korban jobban rálátunk a problémákra és ennek mentén egy párterápia segítségével meg is lehet menteni egy kapcsolatot.
Mennyiben más olyan színészekkel dolgozni, akik évek óta együtt játszanak egy előadásban, és jól ismerik egymást, a történetet és a karaktereiket?
Gyorsan kellett megírnunk a film forgatókönyvét és viszonylag hamar el is kellett kezdenünk a forgatást, így hatalmas könnyebbség volt, hogy olyan színészekkel dolgozhattam, akik ismerik egymást. Az előadásban nem mindegyikük ugyanazt a karaktert játszotta, mint a filmben, de már a munka elejétől kezdve működött köztük a kémia.
Kép a Félrelépni szabad című filmből
Miben változott a színészi játék a filmben a színházi előadáshoz képest? Mi az, amire másképp kellett figyelniük a színészeknek a kamera előtt?
Egy-két kivételtől eltekintve olyan színészek játszanak a filmben, akik kamera előtt kevésbé gyakorlottak. Kellett finomítani azon, hogy hogyan játsszanak másképp a vásznon, mint a színpadon, de rendkívül gyorsan akklimatizálódtak. Ha a rendező tudja, hogy mit vár a színésztől, akkor sokat tud segíteni neki abban, hogy a kamera előtt is működjön az általa alakított karakter.
Mennyire adtál szabad kezet a színészeknek? Voltak olyan ötleteik a karaktereikkel kapcsolatban, amiket menet közben építettetek be a jelenetekbe? Mennyire volt lehetőségük rögtönözni?
Ha kisebb változtatásokat szeretnének a karakterükön és a szövegükön belül, akkor nyitott vagyok a közös ötletelésre. Az egyik fiatal színésznek, Steenhuis Raulnak például volt egy spontán „hühü!”-felkiáltása, ami az ő ötlete volt, és a premier előtti vetítésen ezen volt az egyik legnagyobb nevetés.
Mi okozta a legnagyobb kihívást a forgatás során?
Mint a legtöbbször, most is az idő. Huszonkét nap alatt forgattuk le a filmet. Sok helyszínen dolgoztunk. Sebes munkatempóban kellett haladnunk.
Amikor közönséggel nézted a filmet, ott nevettek, ahol vártad, vagy voltak meglepetések is?
A díszbemutatóra beültem. Mindkettőre volt példa. Volt olyan jelenet, aminél számítottam rá, hogy nevetni fognak, mégsem úgy sült el, ahogy vártam, de volt olyan is, aminél nem számítottam nevetésre, és mégis kirobbant.
Több rendező is arról számolt be, hogy nagy stressz volt számára a vágás folyamata. Te hogyan emlékszel vissza az utómunkára?
Számomra igazi öröm az utómunka, imádom a vágást. Már csak azért is, mert a Félrelépni szabad vágójával, Kovács Zoltánnal húsz éve dolgozunk együtt, ő vágta az összes filmemet. Hatalmas támasz, óriási szakmai tapasztalattal. Félszavakból értjük egymást. Zoltán jól ismeri a tempómat, ami elég gyors. Az utóbbi két-három filmemet már úgy készítettük, hogy a forgatás alatt elkezdte az elővágást. Amikor beülök a vágószobába, addigra már egy jól összerakott első verziót látok, akár már mood-zenékkel. Tulajdonképpen egy élvezhető moziélményt kapok. A legnagyobb öröm, amikor látom, hogy a filmem elnyeri a végső formáját.
Kép a Félrelépni szabad című filmből
Mielőtt elkezdtél rendezni, dolgoztál filmkritikusként is. Így, hogy mindkét oldalt megjártad, jobban viseled, ha egy újságíró negatív véleményt ír egy filmedről?
Az első három filmemnél eléggé megviselt, ha rossz kritikát kaptam, márpedig volt ilyen bőven. Ma már nem pusztulok bele. Kötelességem meghallani a negatív véleményeket is, de mennem kell tovább az utamon. Ugyanakkor nem minden rossz kritikát tartok megalapozottnak.
Szakmailag kinek szoktad kikérni a véleményét a forgatás alatt? Kik azok a személyek, akiknek a visszacsatolása a legfontosabb számodra?
Első körben Kovács Zoltán. Remekül észreveszi, hogy mitől működik egy jelenet, vagy mi hiányzik belőle. Van még pár közeli barátom, akikről tudom, hogy őszintén el fogják mondani a véleményüket. Tudják, hogy ilyenkor nem hozsannát várok. Előfordul, hogy a forgalmazó szervez tesztvetítést. Volt olyan filmem, aminél a tesztközönség visszajelzései alapján másképp vágtunk meg pár jelenetet.
Könnyen el tudod engedni a filmedet, miután véget ért a forgatás és a vágás?
Miután elkészült egy filmem, van bennem egy furcsa, üres érzés, mert egy olyan projekten dolgoztam, ami fontos volt számomra és véget ért. De ezt minden rendező átéli.
Minek kell történnie, hogy úgy érzed, sikeres az adott filmed? Mennyire számít ilyen szempontból a nézőszám?
Természetesen fontosnak tartom a nézőszámot, de mire moziba kerül a filmem, már tudom, hogy milyen lett. Azt kell látnom, hogy megtettem-e mindent és elvégeztem-e a házi feladatot.
Van már újabb filmes terved?
Igen, többfajta műfajban is, de jelenleg még nem lehet megmondani, melyik fog megvalósulni. Remélem, hogy egy igazságos filmfinanszírozási rendszer épül ki, ahol a szakmaiság lesz a legfőbb szempont. Rettenetesen hiányzik már ez a hozzáállás a magyar filmszakmából.
A Félrelépni szabad szeptember 24-től látható a mozikban a Megafilm forgalmazásában.
Címlapon: Orosz Dénes a Félrelépni szabad forgatásán. Kép forrása: Megafilm
