Pacskovszky József: „Az élet egy kaland"

Pacskovszky József: Mint az sokszor előfordult már velem, eredetileg nem ezt a filmet akartam elkészíteni, csak a másik tervem egyelőre nem jött össze. Csak az Esti Kornél csodálatos utazásánál volt más a helyzet, azt nagyon meg akartam csinálni, 2-3 évet készültem rá, és végül sikerült. Egy Én, te ők című filmtervet akartam megcsinálni, elfogadták a könyvet és előkészítési pénzt is kaptunk, viszont ez egy koprodukció, aminek a nagy része az Egyesült Királyságban játszódik. Ehhez nem egyszerű koprodukciós partnert találni, évek óta húzódik a dolog. Közben úgy éreztem, valamit csinálnom kell. 

Hőrich Nóra Lili és László Zsolt / Forrás: Fórum Hungary / Szlovák Judit

Filmhu: Miért a krimi?

P.J.: Miután megírtuk a krimi regényt Zsolttal, kíváncsi voltam, hogy meg tudjuk-e ugyanezt a műfajt csinálni filmen is. Engem szórakoztat a krimi, ha jól van megcsinálva. Általában 8-10 regényt olvasok egyszerre, és a krimiket 1-2 éjszaka alatt  befejezem. Komoly krimit akartam készíteni, amiben nem humor vagy irónia dominál. A regényt pedig nem csak az ihlette, hogy tanítottam Angliában, és így ismertem a környezetet, ahol a történet játszódik, hanem az is, hogy szerettem volna kipróbálni magam egy zsánerben. Korábban drámákat készítettem. Mindig úgy gondoltam, az élet rövid. Ezt most, 50 fölött nagyon érzem. Szeretek új utakat kipróbálni. Ezért is vágtam bele az angliai tanításba iannak idején, az is egy kaland volt. Az Esti Kornélban a fiatal főhős azt mondja, hogy “kalandra fel”, és az élet szerintem is egy kaland, amiben ki kell kötni különböző szigeteken, és ki kell próbálni, hogy milyen kapcsolat alakul ki közted és a sziget lakói között.

Filmhu: Hogyan zajlott a fejlesztés a Filmalappal?

P.J.: A Filmalap más elképzelés alapján támogat projekteket, mint annak idején az MMKA, és nekem tetszik a kialakult rendszer. Már az ötlettől figyelemmel kísérik a filmterveket és dramaturgiai segítséget adnak ahhoz, hogy az alkotók a lehető legjobb formába öltsék a könyvet. Még a vágást is figyelemmel kísérik. A dramaturgok rengeteg hasznos tanácsot adnak, amit nem kötelező, de érdemes megfogadni és valamilyen formában beépíteni a könyvbe. Hagynak rendezői szabadságot, nem kényszerítettek.

Fotó: Pozsonyi Janka

Filmhu: Inspiráltak a skandináv krimik?

P.J.: Nem az volt a cél, hogy ilyen jellegű krimit készítsek, hanem elsősorban a hangulatot ihlették meg ezek a történetek, de ez az atmoszféra itt leginkább a László Zsolt által alakított detektív lelki tájaként jelenik meg. A karakter mélyponton van: elveszítette a családját, önkezével akar véget vetni az életének. Sötéten látja a világot, és mi az ő lelkébe akartunk belemászni.

Filmhu: Olyan érzésem volt, mintha egy ‘90-es évekbeli hollywoodi krimit néznék, és nem csak László Zsolt vagy Kálid Artúr miatt, akik a hangjukat adták például Keanu Reevesnek vagy Denzel Washingtonnak. Retró hangulatra törekedtél?

P.J.: Nem volt szándékos, de én is ezt érzem. Ez jön belőlem. Talán a koromból fakad. Új krimi filmeket nem is nagyon nézek, csak olvasok. Leragadtam a ‘80-as, ‘90-es években, az akkori filmek jobban tetszettek, mint a maiak. Inkább művészfilmeket nézek a nagy szerzőktől, amilyen Bergman vagy Fellini, de kedvelem a drámaalapú krimiket a ‘80-as, ‘90-es évekből, amikben árnyaltabb lelki térkép is vászonra került.

Filmhu: Miért használtál utószinkront a női főszereplőnél, Hőrich Nóra Lilinél?

P.J.: Sajnálom, hogy kellett, de biztos vagyok benne, hogy jó döntés volt, ezt többen is így gondoltuk. Nórával remek volt dolgozni, de amikor megnéztük a filmet, úgy éreztük, hogy érettebb intonáció illik a karakterhez. Nóra hangja túl ártatlan volt, inkább valamiféle romlottságot akartunk közvetíteni vele. Fondorlatosabb hang bonyolultabb karaktert sugall.

Forrás: Forum Hungary / Szlovák Judit

Filmhu: Hogyan írtok a fivéreddel, Zsolttal?

P.J.: Ugyanúgy írtuk a forgatókönyvet, mint a regényt. Először hónapokig beszélgettünk a történetről, ez volt a munka dandárja, aztán amikor fejben megvolt a sztori, leültünk írni, egyik részt ő, a másikat én. Sok író mondja, hogy az írás valójában átírás, újraírás. Írsz valamit, később visszaolvasod és átírod, és ha ezt valaki más csinálja, az még gyorsabb és objektívebb rálátást ad az anyagra. Több szem többet lát. Félretesszük az egónkat, nem sértődünk meg, hisz mindkettőnket ugyanaz a szándék vezérel.

Filmhu: Miben különbözik a regény- és a filmírás? A film sokkal kötöttebb, sűrűbb ágazat.

P.J.: Regényt írni nagyobb öröm. Árnyaltabban fejezi ki a lélek rezdüléseit. Egy filmbe sokkal kevesebb kerül bele, mint egy regénybe. A próza látványként ábrázolhatatlan dolgokat is el tud mondani. Prózában könnyebb ívet adni egy történetnek, leírni a világot, amiben a hősök élnek. A film valóban kötöttebb, nagyon alaposan fel kell építeni a forgatókönyvet. Regényt írni és olvasni élvezet, a forgatókönyvírás viszont kemény munka.

Szabó Kimmel Tamás / Forrás: Forum Hungary / Szlovák Judit

Filmhu: Ha jobb írni, hogyhogy a fivéredből lett író, és belőled rendező?

P.J.: A filmkészítés teljesen más, mint a forgatókönyvírás. Elsősorban azért készítek filmeket, mert mondanivalóm van vagy épp szórakoztatni akarok, és óriási ünnep, amikor letesszük a könyvet, összejön a stáb és a színészgárda. A rendező hajóskapitány lehet. Én verbuválom össze a legénységet és mondom meg, hogy hová hajózunk és mit szállítunk. Az utazás közös élmény, össze vagyunk nőve, kábé egy évig ők a családom. Fantasztikus érzés, amikor magam köré szervezhetek egy társaságot. Akik akkor működnek jól együtt, ha kölcsönös a bizalom, és ha megteremtünk egy olyan légkört, amiben a rendező mindenkiből a legtöbbet tudja kihozni, annak érdekében, hogy a film a lehető legjobb legyen. 25 éve minden héten focizok egy társasággal, amiben ugyanez motivál. Jó érzés tartozni valahová, ahol önmagadat adhatod. Szerintem az a legfontosabb dolog az életben, hogy találkozások, beszélgetések történjenek, hogy erősítsük egymást. Összetartozás, barátság, szerelem, család, ezek számomra a legfontosabb értékek, és külön ajándék, hogy filmeket is készíthetek, de a filmjeimet is megpróbálom ilyen értékek mentén készíteni.

Filmhu: Miért fontos számodra elkészíteni az Én, te, ők-et?

P.J.: Mert rólam szól, és minden szereplőjét ismerem. Napjainkban játszódó dráma, három szemszögből mesél el egy történetet. Az egyik főhős egy harmicas férfi, aki az Egyedül Királyságba megy dolgozni, a többi szereplő pedig angol. Én is kimentem Angliába annak idején tanítani, és ez a történet is egy egyetemen játszódik. Aktuális sztori, mivel rengetegen vándorolnak ki Angliába. Nem Ken Loach-féle szociofilmről van szó, inkább egy furcsa háromszögtörténetről, ami lelki drámák körül forog. A Veszedelmes viszonyokhoz hasonlítanám. Van már koprodukciós partnerünk, és nagyon remélem, hogy a közeljövőben megvalósulhat a film.