Dicső jelen helyett dicső múltLényeg a kontinuus, felelőtlen csevely. Merthogy a sportimádat bizonysága voltaképpen elfedi a rágalmakat vagy a tényleges alja-cselekedeteket, a faji mocskolódást, a ligákban és a szövetségekben zajló, a nyílt profizmust megmajmoló ügyleteket. Most, történetesen sokat regélnek egy széfről, amely iratokat őriz, de senkise tekinthet beléjük. Elévültnek tekintenek olyan dokumentált, szintmérő úszóversenyeket, amelyeket elfelejtettek megrendezni. Csak éppen az a Marlon Brando képviselte nagyság hiányzik minden tranzakcióból (Keresztapa I – II).

Illetve mégsem. Anno imádtam Faragó szupervagány vízilabdajátékát, életvitelét, nem éppen kádárista példamutatását (a többiekével együtt, Molnártól Csapóig, stb...). Most ez a nagy ember, kőkemény macsó világbajnokságig vitte hölgyeinket, azután lemondott, kvázi nyugdíjba vonult, háztartásbeliként gondozza ikergyerekeit, főz, mos, takarít, felesége lett a családfenntartó. Balhénak, póznak nyomát se vélhetni. A feladat adott: gyereknevelés. Pluszban Faragó Tamás diplomával rendelkező állatorvos is. Nem látja akadályát, hogy jövendő életében még a gyógyításból se maradjon ki. Ilyenkor a zuhanyhíradó szelíden kommentál. Mintha sejtenék, nem fér össze a műfajjal, hogy ilyen eredeti fickóba belemarjanak. Nekem már az se tetszett, ahogy a Kovács nevű vállalkozón köszörülték nyelvüket, amikor saját vagyonát kockára téve, a politikával szembeszegülve, meg akarta váltani a magyarfocit s persze belebukott. Rúgott volna 8-10000 gólt, mindjárt tisztelték volna.

Zuhanyhíradó. Sport 1, Sport2 - hétköznap, későeste