Miért pont Csopak? Hogy kerültetek oda?

Balogh Rita: Régóta agyalunk azon, hogy miképp lehetne máshogy gondolkodni a mozivetítés műfajáról, mert ha csak nem nagyon népszerű blockbusterekről beszélünk, akkor be kell látnunk, megújításra szorul. A streaming platformokon friss filmek is elérhetőek, amiket a kanapéról nézni egyszerűbb, kényelmesebb. Ahhoz, hogy kimozduljunk, több kell: közösségi élmény, egyszeri és megismételhetetlen események. Fontos volt számunkra, hogy vidéken legyen a program, hiszen a fővárosban sok mindent megtalálni, az ország többi részén viszont hiány van az ilyen típusú kulturális programokból. Csopak azért is izgalmas, mert vegyes a közösség: vannak a helyiek, az elmúlt időszakban odaköltözött emberek, és az időszakonként lejáró nyaralók.

Fränk Barbara: Felkerestünk több északi-parti települést ezzel az ötlettel, de Csopak volt a legnyitottabb, és itt annak ellenére is kevés a kulturális program, hogy nagyon népszerű üdülőövezet. Az már csak bónusz volt, hogy Ritáéknak itt van nyaralójuk, ezért jól ismerte Csopak szociális összetételét is.

B. R.: Bár 2021-ben még az Üdülőfalu területén voltunk, de két éve igazi unikum a helyszínünk, ugyanis egy működő vízimalom tündérkertjében vetítünk. Nincs még egy ilyen kertmozi az országban.

Frank Barbara

Nem a balatoni kertmozik közönségfilmjeit kínáljátok. Mennyire sikerül bevonzani a helyieket, vagy inkább a Budapestről érkező nyaralók mennek?

B. R.: Bár valóban nem a plázák és a kertmozik populáris, mindent elárasztó kínálatáról beszélünk, de szerintünk ezek közönségfilmek. Az a koncepció, hogy olyan művészeti alkotásokat vetítsünk, amelyek könnyen befogadhatóak. Barbi erre külön hangsúlyt fektet. Amikor olyan filmet próbálnék átnyomni, ami túl niche, vagy túl “értelmiségi”, akkor mindig rám szól, hogy nem ez a célunk. A közönségszervezés kemény munka, de fontos nekünk, hogy közösséget építsünk, ami persze nem egyszerű, mert a saját közegünket sem mindig könnyű odacsábítani.

F. B.: A kezdetektől szerveztünk vetítéseket a szezonon kívül is, már májusban elkezdjük, és szeptemberben is tartunk vetítéseket. Ezeken a programokon sokkal inkább az ott lakókon van a fókusz, akkor sokkal többen is jönnek a környékről.

Mi alapján állítjátok össze egy-egy esemény programját? A teljes programot nézve feltűnően sok a dokumentumfilm.

B. R.: Mindkettőnknek fontos műfaj a dokumentumfilm. Készítünk is együtt dokfilmeket, producerként is részt veszünk készítésükben, én fesztivált alapítottam (Rita a BIDF – Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál egyik alapítója – a szerk.), emiatt talán a dokumentumfilmeket egy kicsit jobban látjuk, ismerjük.

F. B.: Azért próbálunk mindenféle filmet megmutatni, volt animáció, magyar és külföldi játékfilm is. De igaz, hogy nagyobb rálátásunk van a dokumentumfilmekre, ahol talán kicsit könnyebb is a témákat megragadni, könnyebb hozzájuk programokat társítani.

B. R: A Pont Csopak koncepciója sokszor megkívánja, hogy olyan filmet válasszunk, ami mély témát érint, fontos és érdemes róla beszélni, mégis könnyen befogadható. A legközelebbi film, amit vetítünk, Az elhallgatott fesztivál, egy nagyon közönségbarát Oscar-díjas alkotás. Egy zenés doksi, ami, miközben Nina Simone meg Stevie Wonder játszik, elképesztő módon beszél arról a jelenségről, amikor a sajtó nem azt a képet mutatja a világról, mint ami van. Az itthoni kettéosztottságban ez különösen fontos. Ráadásul Magyarországon mozi premiervetítés lesz.

Balogh Rita

Bármennyire is élvezetesek ezek az alkotások, nem nehezebb kedvet csinálni a közönségnek a dokumentumfilmes vetítésekre?

F. B.: Az is egy régóta tartó missziónk, hogy megértessük, a dokumentumfilmek nem azok, aminek az emberek általában gondolják őket. Nem beszélő fejek és archív képek váltakozása, hanem vannak a játékfilmekhez egészen hasonló, sodró lendületű, egészen izgalmas filmek, és ezt Ritának már a BIDF-en keresztül sikerült bebizonyítania.

Szoktatok kapni ezzel kapcsolatban visszajelzéseket?

F. B.: Igen, abszolút. Sok a visszajáró néző, rendszeresen figyelik, hogy mi lesz a következő alkalommal a program, sokan jönnek Veszprémből, akadnak, akik a túlsó partról jönnek át, de olyan is van, aki aznap kifejezetten a programra jön Budapestről és még este vissza is utazik. Ezek nekünk mind nagyon pozitív visszajelzések.
B. R.: Számomra az is fontos, hogy a fiatalok, tízen- huszonévesek és az idős korosztály is egyaránt jár a programjainkra.

Nagyon vegyes a programotok. Az elmúlt három évben nem volt olyan este, ami hasonló sémára épült volna. Szándékosan szervezitek így az estéket vagy még keresitek az utatok?

F. B: Folyamatosan kísérletezünk a programokkal. Volt már ebben az évben jazz-, rap koncert, színházi előadás, felolvasás. Egyrészt azért, hogy minél szélesebb réteget megszólítsunk, másrészt nekünk is fontos a sokszínűség. Minden alkalommal feltesszük magunknak a kérdést, hogy erre a programra én elmennék-e, és akkor csináljuk meg, ha az a válaszunk, hogy igen. Ha ezért otthagyok egy kerti sütögetést a balatoni haverokkal, akkor az egy jó program.

B. R.: Az egész programsorozat kísérleti műfaj, a lényege a kísérlet: az a célunk, hogy arról gondolkodjunk, hogyan lehet “hatékonyan” filmet kínálni és fogyasztani 2023-ban. Az egész világon gondolkodnak az emberek a mozi és a filmfogyasztás jövőjéről, így mi is, és számunkra most ez a kísérletezés a válasz.

Hogyan találjátok ki, hogy egy-egy eseménynél milyen programokat párosítotok össze?

B. R: Minden alkalommal a filmekből és azoknak a témáiból indulunk ki, és utána közösen ötletelünk, hogy annak a témának és közönségnek milyen koncert, vagy társművészeti program állna jól.

Az eddigi évek programját áttekintve látszik, hogy a női témák fontosak nektek.

B. R.: Szeretnénk érzékenyíteni, de lépésről lépésre kell haladnunk. Amikor kisebbségi téma van, nehezebben megy át: a Tobi színei például megosztotta a helyi közösséget. A női kérdés könnyebb ügy, mert az már ott is releváns téma. De a következő vetítés esetében megint megpróbálkozunk nehezebb falattal, mert indentitáskérdések, kisebbségi témák merülnek fel, bár humorral és zenével, de fontos témát fog boncolgatni a következő film. Azt is kitűztük célul, hogy az évek során szeretnénk tágítani az emberek komfortzónáját.

F. B.: Azt még hozzá kell tennem, hogy nem véletlen a női témák aránya, világszinten a művészetben is fókuszban van az elmúlt években.

Dán filmekből sincs hiány.

F. B.: Nagyon jóba lettünk a dán nagykövettel. Minden évben van dán filmünk, és Ő is mindig eljön a vetítésre.

B. R.: Az első élménye a magyarországi vidéki léttel nálunk volt, és nagyon boldogan távozott tőlünk, mert azt gondolta, ilyen a magyar vidék. Most már szerzett reálisabb tapasztalatokat, évről évre egyre többet lát Magyarországból, de mindig ott van velünk.

Nektek mi volt a kedvenc vetítésetek?

F. B.: Idén az Apolonia, Apolonia volt a kedvencem. A filmet is nagyon szerettem és csodálatos érzés volt, hogy eljött a rendező a vetítésre Dániából, hogy fantáziát látott a Pont Csopakban, még úgy is, hogy gyakorlatilag a világot körbeutazta ezzel a filmmel, mégis különlegesnek és fontosnak érezte ezt a vetítést – utólag is.

A másik idei nagy élményem a májusi Kojot négy lelke vetítés volt, mert utána tüzet raktunk és Gauder Áron meg Cseh Andris indián dalokat énekeltek. Létrejött az a csoda, hogy nem csak egy filmet néznek meg az emberek, hanem olyan élményt kapnak, amire tényleg örökre emlékezni fognak.

B. R.: Én most nyakig benne vagyok a következő esemény szervezésében: nagyon szeretem a Summer of Soul című filmet, ami sok-sok izgalmas rétegből áll, és mellé az Oláh Krisztián és barátai koncert olyan élmény lesz, amiből szerintem csodálatos katarzis jön majd létre. Illetve nagyon várom, hogy idén még levetítsük a Ki kutyája vagyok én? című filmet, amelynek producere is vagyok. És mivel az a film egy humoros doksi, Rainer-Micsinyei Nóra stand-up előadásával kötjük majd össze.

2022-ben a Veszprém-Balaton Európa Kulturális Fővárosa eseménye lettetek, illetve idén támogatta az NFI is a programsorozatot. Ezek a támogatások arra elegek, hogy fennmaradjatok, vagy tudtok fejlődni is?

B. R.: A Veszprém-Balaton 2023-mal kapcsolatban érdekes a helyzet, mert úgy néz ki a konstrukció, hogy a Veszprém megyei önkormányzatok csatlakozhattak az EKF-hez (Európa Kulturális Fővárosa), ez azonban azt jelentette, hogy évente bizonyos összegű tagdíjat be kellett fizetniük, és utána pályázhattak támogatásra. Csopak úgy döntött, hogy ők nem vesznek részt a kezdeményezésben. Ezért mi múlt évben összeszedtük a helyi vállalkozókat és közösen összedobtuk ezt a lakosok számától függő összeget. Idén azonban ezek a vállalkozások már nem szerettek volna részt venni benne, így a mi cégünk, az Other Film Kft. fizette be a teljes összeget. Az EKF egyébként idén és tavaly is a közönségszervezésünket támogatta.

Idén már az NFI-től is kaptunk támogatást, így most már tudtunk nőni, több filmet vetítünk, mint az előző években, van lehetőségünk diverzifikáltabban gondolkodni a közönségszervezésről és a kommunikációról. Kicsit többen dolgozunk a csapatban és nagyon motiválóak az olyan spontán megkeresések, mint hogy nemrég a Nők a Balatonért Egyesület marketingese felajánlotta, hogy besegít a marketing tevékenységünkbe.

Mik a távlati céljaitok a Pont Csopakkal?

B. R.: Van néhány valóban távlati cél, ilyen például egy egész évben működő programsorozat és egy folyamatosan működő gépezet. De csodálatos lenne az is, ha erre a mintára több hasonló projekt létrejönne az ország különböző pontjain, akár olyan módon, hogy mi adunk egy ötletet, amit aztán megvalósítanak. Ez egyébként Almádi esetében fel is merült, beszéltünk már a polgármesterrel. Ez egy olyan koncepció, ami átültethető, bővíthető. Remek lenne, ha az ország több pontján létrejönnek közösségek, amelyek átvennék ezt a szemléletet.

Fotók: Pont Csopak