Edelényi filmjét már csak az menthetné meg, ha esetleg kiderülne, hogy a szellemi fogyatékos, felnőni nem akaró öregúr fejében játszódott le az egész cselekmény – ám sajnos (?) ilyesmiről szó sincs: elvileg egy reálisan létező világot látunk, amit azonban a fentebb felsoroltak a meseszerű és varázslatos helyett a hülyeség és hiteltelenség irányába visznek el. A kívánt érzékenység és líraiság helyett így csak zavarba ejtő esetlenségben lesz részünk.