„Riporter kerestetik” meg extra meg zsűri meg rangos vetélkedő-vezénylők meg közéleti vendégek - hónapok óta komolykodva bohóckodnak a Nap-kelte stúdiójában ifjonc versenyzőkkel és meglett korú VIP személyiségekkel kérdés-felelet játék örvén. Nem tudom, mi kínosabb? - egy-egy félművelt egyetemista nyögdécselése vagy slágfertig yuppie kivagyisága? Vagy az, hogy Moldovától Kunczéig, Rogántól Kokóig, Pásztor Magdolnától Szegváry Katáig, Vitraytól Mester Ákosig, Kocsis Zoltántól Növényi Norbertig, az ÉS főszerkesztőjétől vezető glosszistájáig /felsorolásom korántsem véges) mindahányan erős késztetést éreznek, hogy nyíltszínen ékeskedjenek idegen tollakkal?

Az ifjúság verejtékezik. A közéletiek jópofiznak. Vagy amúgy frissiben visszaálmodják magukat pendelyes korukba. Közben taps és taps, kuncorászás + megszégyenülés. Bizalmaskodás és hetvenkedés.       
    
Akár egy nagy család: a szemem majd kiesett, amikor egyik alkalommal Ragács tévéelnök is beült a műsorba, mintegy személyes röhögcsélésével hitelesíteni a jelenlévőket, az adást, a háttér-gegmeneket. Beosztottjai (közülük néhányan korábbi konkurrensei: Vitray Tamás, Baló György) haverileg viszonyultak hozzá, illetve jelenlétéhez. Vajon mit olvas ki ebből egy be nem avatott sajóbábonyi néző? Miként viszonyulna egy konszolidált nyugati tévétársaság vezetősége? Miféle életpályát jósolhatnak önmaguknak az ifjú riporter-jelöltek? Hallottak-e róla, hogy Merényi Miklós, a tévéhíradó újdonsült felelős szerkesztője viharos gyorsasággal otthagyta a céget? S miért?

Az időt itt is, hazai szokás szerint szűkösen mérik, pergetik: 1-3 perc leforgása alatt kell definiálni Szász Endrét, ifjabb Bush elnököt, Papp Lacit, Cseh Tamást a dalaival, a dalai Lámát bölcseletével. Vip-életutakat zanzásítanak poénosan, úgyhogy Verebes István is röhöghessen rajtuk saját poénjaival megfejelve. A pontozók hol szigorkodnak (kiokítanak), hol pedig csak úgy ontják a maximumot.

Forduló követ fordulót. A nézőközönségnek joga van interaktívan szavazni. Ez lenne a játék veleje, hogy nyomatékosítsák rokonszenvüket, 'tetszési indexüket'. Nekem azonban nem tetszik, hogy az egyik adásban fellépő Gyurcsány Ferenc miniszter - ennyi média-pasas között, akiknek szeme se rezdült - vidékiesen tapogatta-lapogatta játékostársait. Erről a bizalmaskodó bunkóság - tünetről írtam már a szegény megboldogult Grósz Károly kapcsán, Kónya Imre láttán, Havas Henrik ütve-lapogató közszerepléseit látván (mit tanít a tanszékén?), s bizony-bizony egy foci vb döntőn Orbán Viktorunk is megfogdosta a fölé magasodó Chirac elnök felöltőjét. Példatáram világnézettől független, de fellengősen szólva: mediatikus sugárzása nem eurokompatilibis.   

Az egész média-móka merő ócskaság. Remélhetőleg nem kerül sokba.