A 18. Stockholmi Filmfesztivál Josef Fares Leo címü filmjével nyitott. A harminc éves libanoni származású svéd rendező, 2000-ben, a Jalla Jalla című közönségsikerrel robbant be a kortárs svéd filmgyártásba.
A tizennyolcadik alkalom nézőrekordokat is döntött. Száz vetítés zajlott teltházzal. A filmek mellett szemináriumok, partik, koncertek és közönségtalálkozók is zajlottak. Közel nyolcvan filmalkotóval és színésszel találkozhattak az érdeklődők. Az egész rendezvénysorozatot a jól szervezettség és a hatásos kommunikáció jellemezte.
 |
| Howard Shore, filmzeneszerző Cronenberggel dolgoztt legutóbb |
Visionary Dedication szekcióban az idén elhunyt Ingmar Bergmanra emlékeztek és vendégül látták Wes Andersont New Yorkból, aki a legújabb kesernyés komédiája, a The Darjeeing Limited svéd premierjére érkezett.
A legnagyobb érdeklődés azonban Anton Corbjin világhírű fotográfus és kliprendező debütálását kísérte. Control címmel készítette el a kultikus Joy Divison frontemberének tragikus élettörténetét. Idén Ifestival címmel internetes versenyt hirdettek digitális rövidfilmeknek.
Dokufilmek
A Collage szekcióban, innovatív dokumentumfilmek és tv produkciók kaptak helyet. Túlnyomó többségben voltak a társadalmi és politikai problémákkal foglalkozó anyagok. Rebellion: The Litvinenko Case, beszédes című tényfeltáró filmjében Andrej Nyekraszov próbálja nyomon követni az oroszországi nagypolitika kulisszatitkait.
Dél-Amerikában sem tűnik jobbnak a helyzet. A Send a Bulett-ben gyakorlott emberrabló beszél változatos módszereiről. Jason Kohn újítása, hogy a politikai korrupciótól megbénított Brazíliát nem a nyomor, hanem a paranoiás milliomosok oldaláról vizsgálja.
Leila Conners és Nadia Conners 11th hour című filmje Leonardo Di Caprio közreműködésével készült. A környezetvédő film a globális felmelegedés okait és várható következményeit vizsgálja.
A politikai problémák mellett személyes portrék is vászonra kerültek a dokuszekcióban. Különösen izgalmas darab volt a dán-amerikai David Lynch-portré (Lynch). A mester lerobbant gyártelepeken kóborolva mesél életéről, inspiratív élményeiről, alkotói módszerének forrásáról.
A dokuszekció másik szubjektív és szuggesztív darabja A Very British Gangster volt. Dominic Noonan, a manchesteri alvilág legrégibb gengsztercsaládjának vezetője, hozzájárult, hogy Donal Macintry tévéstábja elkísérje mindennapos útjain. Ismert slágerekre vágott, híradóbetétek váltakoznak intim riportokkal. Feltárul az észak-angol főgengszter legközvetlenebb környezete. A pénzszállító autók rablásában, emberrablásban és drogkereskedelemben egyaránt jártas Dominic meglepő nyíltsággal vall a kamerának. A kétgyermekes apa rendszeres templomba járó, támogatja a helyi bokszklubot és vállaltan homoszexuális. Mint bárki más, ő is a napi megélhetésért hajt, miközben figyel a felnövekvő generáció gondjaira is. A környékbeliek respektjét jelzi, hogy gyakran hívják családi problémáik megoldásához.
Amcsi függetlenek
Az American Independent blokk filmjeinek többségében, hollywoodi húzónevek vállaltak főszerepeket. Mike Cahill novellista, King of California című elsőfilmjével mutatkozott be, melyben a mentálisan sérült apa szerepét Michael Douglas alakítja.
 |
| Al Gore után Di Caprio is megnyilvánul mint környezetvédő 11th hour |
A tengerentúlról érkezők közül a Coen fivérek voltak a közönségkedvencek. Svéd premierjét ünnepelte a Not Country for Old Men. Szintén svéd premier volt a cannes-i fesztiválon debütált Go Go Tales Abel Ferrarától.
A dokumentumfilmes Bill Guttentag egészestés debütálása, a szó szoros értelmében gyilkos Live!, az amerikai tévétársaságok parabolája. Katy (Eva Mendes) sikeres és lehengerlő programigazgató, aki egy brainstormingon felvetődő ötlet megszállottja lesz: orosz rulett, showműsorba csomagolva, élőben. A lehetetlen ötletet megszületésétől követhetjük nyomon az első adásig. Megtudhatjuk, hogyan csúszik át álszent döntéshozókon, jogi procedúrákon az engedélyezés, és azt is, hogyan lehet adáskész, szimpatikus, életvidám öngyilkosjelölteket találni. Az őrület fokozható, a nézőszám növelhető. Gyomorforgató, kétélű fegyver ez a film, melyből remélhetőleg minden nézőnek átjön a kritikus szemlélet.
Ázsiai képek
Az Asian Images-ben török, iráni, fülöp-szigeteki filmek mellett a kínai, japán, koreai produkciók és kooprodukciók domináltak. Két japán nagyágyú is bemutatta 2007-es filmjeit. Takeshi Kitano (Kantoku banzai! -- Glory to the filmmaker) és Masahiro Kobayashi (The Rebirth).
Történelmi visszatekintés Jiang Wen (Ördögök a küszöbön) versenyfilmje a The Sun Also Rises. A mélyen személyes hangvételű alkotás, abszurd és fantasztikus, olykor frenetikusan vicces elemeket keverve mesél hat szereplő sorsáról a kínai „kulturális forradalom” keserves éveiből.
A Teeth of Love (rendezte: Zhuang Yu-xin) története szintén a kínai kulturális forradalom idejébe vezet vissza. Szerelmi dráma a történet fő mozgatója, melynek időszerkezete egy évtizedet megy vissza 1987-től.
A közelmúltbeli szembenézések mellett, kortárs társadalmi problémákat boncolgató kínai történetekkel is találkozhattunk. Nagyvárosi környezet, gyors elidegenedések, kihűlő barátságok, pénzéhség a hívószavai Li Yu Lost in Beijing és Gong Ying Tian The Great Prize című munkájának.
 |
| Keletről a bosszú szele fúj... Driving with my wife lover |
Koreai gyártású Kim Tai-sik első egészestés vígjátéka, a Driving with my wife lover. A keserédes történet egy szótlan kisvárosi pecsétkészítő kálváriáját dolgozza fel, aki rájön, hogy hitvese csalja őt. Bosszútól fűtve útra kel, hogy megkeresse a taxisofőr csábítót. A nyílt konfrontálódás helyett azonban hosszú útra béreli fel a sofőrt. Megkezdődik közös utazásuk, melyben színes víziók keverednek valós történésekkel. A palyboy és a lúzer ideig-óráig összeboronálódnak. A ki nem mondott szavak, meg nem valósult tettek, fokozatosan emelik el a filmet a reáliákból. A bosszúszomjas férj elfojtásai maguk alá gyűrik az elbeszélést, egészen a prózai végkifejletig.
Európai mozik
A lecsúszott, külvárosi Koppenhága a helyszíne a friss látásmódú dán produkciónak, az Outside Love-nak. Shmuli (David Denick), a 27 éves fiatal zsidó fiú régimódi szüleivel és kisfiával tengeti életét. Gyakoriak a világnézeti összetűzések az étkezőasztalnál. Shmuli távol akarja tartani magát és gyermekét, a felejteni nem tudás fájdalmaitól.
A notórius álmodozó egyetlen vágya, hogy elég pénzt gyűjtve New Yorkba költözhessen. Zsidó környezetének napi vitáiban hamar elveszíti amúgy sem túl jól fizető állását, és összesodródik a helyi fűszerüzletet futtató pakisztáni lánnyal. Érzelmeiket paranoiás környezetük kezdetben zéró toleranciával fogadja. A film nagyszerű humorral ábrázolja a legreménytelenebb helyzeteket is.
A folyamatos emlékezés újabb fájdalmak forrása, míg a felejteni tudás értékeket szülhet. A film élénk színű, kézikamerás képei között különös ereje van a zsidó-pakisztáni csók és ágyjelenet szuperközelijeinek, mely az épp elhunyt apa mosdatásával van párhuzamosra vágva. Pozitív erőket hordoz a történet, mely mellőzi a tiszteletlenséget és olcsó hatásvadászatot.
 |
| A Saga filmszínház belső tere A fesztivál fő színhelye (Fotó: Zoltán Gábor) |
Christian Petzold német rendező filmjének címszereplője, Yella, végre munkát talál. Felbőszült, vállalkozásában tönkrement ex-férje azonban az állomás helyett a folyóba hajt vele. Yella túléli a szerencsétlenséget és a városba indul, ahol kiderül, hogy reménnyel várt munkahelye nem is létezik. Ekkor érkezik Philipp, a számító kapitalista kalandor. Yella elfogadva a játékszabályokat csatlakozik a fantomvállalkozáshoz és a hideg szerelmet sem utasítja el. Az újraegyesített Németország légüres tereiben minden csak a pénz körül forog. Nincs helye családnak, szeretetnek. Mindenki lop valaki másnak a zsebéből. Baljós lebegés, üres terek. A korrekt is korrupt.
A cannes-i fesztivált megjárt ír játékfilm, a Garázs, méltán került bele a stockholmi versenyszekcióba is. Lenny Abrahamson, sztoikus szerkesztésű történetben tárja fel egy félnótás életét és halálát. Mi történik, ha egy személyiséget, akit nagyon kevés hajszálér köt a valósághoz, kiborítanak napi létezésének alfájából.
Minimalista szerkezet, beckett-i űr, mely mégis szeretettel teli. A faluvégi benzinkutas a garázsban él, és mint ahogy nincs másik élettere, úgy a személyiségének sincs másik dimenziója. A Garage az apró telitalálatok filmje, gesztusok, félmozdulatok árulnak el ki nem mondott tényeket. Pat Short (Josie) játéka lenyűgöző. Funkciótlan létezése, minden pillanatban lélegzik. Fokozatosan ismerjük meg múltját és egyre inkább elfogadjuk sutaságait, hogy mélyen együtt érezzünk vele, amikor elindul lefelé a lejtőn. Az jószándék vezérelte apró bűnt, hatalmas szégyenérzet követi, ami a testi-lelki puritánnak egyenlő a megsemmisüléssel.
Közép – Európa
Cristian Mungiu cannes-i Arany Pálmás remeke, a 4 hónap, 3 hét és két nap a Ceausescu-rezsim fagyos Bukarestjébe helyezi. A fiatal Otilia, hosszas kérlelés után segíti szobatársnőjét a szigorúan tiltott abortuszban. A román rendező Antonioni képi világától inspirálva fest sötét képet egy minden értékét elveszített társadalomról, ahol az emberek bármeddig hajlandóak elmenni a túlélésért. A versenyszekcióban indult alkotás elhozta a legjobb filmnek kijáró, 7.3 kilós! Bronz Lovat. Főszereplője Annamaria Marinca, a legjobb női főszereplő díját kapta.
 |
| Az idei Cannes-i ünnepelt Cristian Mungiu (Fotó: Zoltán Gábor) |
A fesztivál egyik legerősebb darabját vitathatatlanul Veiku Ôunpuu készítette el. Az Autumn Ball a Magnus légüres premier plánjait totálokká bővíti, egyenetlenségeit, döcögősségét, mestermunkává csiszolja. Társadalmi keresztmetszetben tekinthetjük át a vadkapitalizmus okozta személyes sérüléseket. Kiégett, alkotásra képtelen író hánykolódik részegen, tönkrement kapcsolata és felhalmozott könyvei alatt. Identitás válásg és az alkoholizmus nálunk is akut probléma, mégsem beszélnek róla filmjeink. Talán gyávaságból.
Az elvált szövőnő napi rendszerességgel omlik el a szirupos szappanoperák világán, és mikor tévéje elromlik, barátságtalan arcú szerelő kínálja fel az együttélés lehetőségét a nagy lakásban. Teljes a kiszolgáltatottság. Ex-férje totális alkoholizmusba dőlt. Folyik a pia az értelmiségi bulin is, ahol az anyagilag sikeres építészt faggatják barátai, miért költözött olyan messze a többiektől. Dacosan elzárkózik hát végleg, feleségével sem értenek már szót. Egy részeg este kell hozzá, hogy elszabaduljanak a pokoli, de valós érzelmek. Csupa intim helyzet, intimitások nélkül. Hisztérikus bizalmatlanság a levegőben. Nem kezdődhet el semmi, mert nincs közös hang. Kevés az öröm ebben a megrázó filmben de az őszinte. Csendes őrültek háza egy egész ország. A realizmusból induló jelenetek vágás nélkül csapnak át szürreálba.
Végül délebbre tekintve, a forrongó közel-keleti helyzet legszebb reakcióját forgatta le a libanoni Philippe Aractingi. Az Under the Bombs, dokumentarista fikció. Az a ritka eset, amikor az olcsó kiállítás erénnyé tudott válni. A 2006-os libanoni bombázások után érkezik haza Zeina, a harmincas síita nő, hogy a káosz közepén megkeresse eltűntnek nyilvánított nővérét és hat éves kisfiát. Egyetlen taxisofőr vállalkozik a hosszú utazásra, melynek hátterét a valóság adja. Tony, a sofőr kifelé igyekszik, testvéréhez vágyik Németországba, míg a riadt anya befelé indul a káoszba, családját menteni; mégis összeköti őket a szolidaritás és az áldozatkészség. A leszakadt hidak, felrobbantott utak nyomasztó látványára az olcsó videótechnika is rásegít. Rövid híradó-snittek kontrasztja érezteti velünk, hogy mennyire nem látjuk a tévé előtt ülve a hatásvadász infóáradat mögött a valódi dimenziókat. A Bombák alatt története sokat segít a közel-keleti világ emberi arcának jobb megértésében.
