 |
A film rövid szinopszisa szerint: „Sz. Iván egy napja bármelyikünk napja lehetne”. Eltekintve a stiláris bungee-jumpingtól: valóban?!
Miért gondolják az alkotók (Meskó Zsolt rendező-forgatókönyvíró, és Márton Gyula társ-forgatókönyvíró), hogy bárki balga birka módjára tűri, amikor egy managernek nevezett, laptoppal keresztezett filofax irányítja a mindennapjait?
Kamarás-Székely Iván és Társai (a hosszú felsorolást elkerülendő: Stohl András + a „megélhetési színészek”) Meskóék szerint egyszerre a nők vágyainak tárgyai, hajnali csacsogó-showk ébresztőórái, keresett cover-boyok, mindenki interjúalanyai, az Év Színészei-Férfiai, playback-haknik állandó sztárvendégei, éjszakai irodalmi műsorok versmondói, és fővárosi művészszínházak vezető színészei. A legutóbbi: nem igaz.
Kamarás Iván 1996-ban játszotta el Othellót a Budapesti Kamaraszínházban. Máig emlegetett alakításáért megkapta a Színikritikusok Díját. Egy évre rá a Vígszínházba szerződött. A többit inkább ne bolygassuk.
A Szent Iván napja néhány, egy kezemen megszámolható, remekbeszabott epizódja azt a hamis látszatot kelti, hogy Meskó filmje akár jó is lehetne. Ám bármilyen ügyes dialógusokat csempésztek volna munkájukba az alkotók, a lényeg, mely szerint hősünk áldozat: elkerülhetetlenné teszi a fiaskót.
A „szerelmi szál” tán emberközelbe kívánta hozni Korunk Hősét, ehelyett meghökkentően bárgyú dialógusok végignézésére-hallgatására kényszerül a néző, miközben pajkos kisdiákként kergeti egymást két ivarérett felnőtt, játszótereken, parkokban, nyilvános helyeken. Ráadást az ex-barátnő, egyébként élethűen bugyuta balett-táncost valamely misztikus oknál fogva, az ilyen jellegű karakterszerepekre tökéletesen alkalmatlan Török Illyés Orsolya játssza.
Ezek után talán sokkolóan hat, hogy – miután megettem karaktereim javát – előjövök Meskó Zsolt munkájának elvitathatatlan erényeivel. Ők – ABC-sorrendben – Básti Juli, Darvas Iván, Hajdu Szabolcs, Jordán Tamás, Mácsai Pál. (Interaktív játékötletem: számoljuk meg együtt playback-haknijaik, menedzsereik, reklámfilmjeik számát.)
Úgy élj, mintha minden napod az utolsó lenne, mondják az indiánok. De mi persze nem úgy élünk. És Sz. Iván sem kivétel. Próba. Kikérés. Fotózás. Kikérés. TV felvétel. Lemezbemutató. Kikérés. Interjú. Próba. Kikérés. Hakni. Éjszakai show. Ez egy napja. Tarkítva magánélettel és magánbeszélgetésekkel. Őrült rohanás. Szinte már követhetetlen. Ha nem lenne Judit, a manager, leállna a gépezet, bár lehet, hogy nélküle el sem indult volna.
Sz. Iván színész és sztár. Az Év Színésze Díj birtokosa s az Év Férfija választások verhetetlen bajnoka. Női magazinok címlapfotója, pletykarovatok hőse, a budapesti Művész Színház vezető színésze. Divatbemutatók kifutóin s a reggeli TV műsorok színes kanapéin épp oly otthonos, mint egy Shakespeare drámában. A lányok rajongó leveleket írnak Neki, a színikritikusok pedig elismerő méltatásokat Róla.
A film Sz. Iván egy napját mutatja be. Amibe, mint egy feneketlen zsákba, Iván megpróbálja belegyömöszölni a nagybetűs művészetet és a könnyebb műfajokat, a jól jövedelmező, butácska reklámokat és Kosztolányi Dezsőt, sikert és pénzt és népszerűséget, barátságot, kalandot és szerelmet. De persze nem fér bele. Mert hiába akarunk mindenütt és minden pillanatban helyt állni, jót tenni másokkal és magunkkal, az állandó rohanásban elszáguldunk önmagunk és egymás mellett. Nem kaphatunk meg mindent egyszerre. Vagy ha igen, hát annál rosszabb.
Sz. Iván egy napja bármelyikünk napja lehetne. Hiszen mi mindannyian mindent akarunk. Ez a film viszont színesen, szórakoztatóan és sok humorral arról szól, hogy nem lehet megúszni a döntést. Legyen az ember sztár vagy gázóra-leolvasó, el kell döntenie, hogy mi a fontos az életben.
Fiúk a házból (2002) rendező
Somlói galuska- kis pesti filmmese 15 percben (2002) rendező, forgatókönyvíró, producer
Szent Iván napja (2002) rendező, forgatókönyvíró
A fehér alsó (2000) rendező, forgatókönyvíró, producer
A Morel fiú (1999) forgatókönyvíró, producer
Félix (1995) (TV film) rendező
Waterloo (1815-1995) (1995) (TV film) rendező
