A kiállítás sajtótájékoztatóján Prosek Zoltán, a Ferenczy Múzeum Centrum igazgatója kifejtette, hogy szerinte szokatlan itthon, hogy egy múzeum filmmel foglalkozik. “Nyugaton bevett szokás, hogy filmeket és stúdiókat mutatnak be, gyűjtemény-gyarapításra használják a filmeket, amíg itthon ez nem jellemző.” Az Új Dialóg Filmstúdió egykori vezetőjeként elmondta, régóta próbálkozik azzal, hogy filmes múltját a jelenbe ültesse, így az FMC szándéka, hogy bemutassák a rendszerváltás utáni filmstúdiókat.
“Úgy gondoltam, hogy az Inforggal kezdjük, mert szerves része a BBS utóéletének azzal a több mint 200 fimmel, amit Muhi András producerként eddig végigcsinált.” Reményei szerint ezekből el tudják kezdeni a múzeum filmes gyűjteményének kiépítését. Hozzátette: “További tervünk, hogy Tarr Bélának csinálunk retrospektív kiállítást, majd ezt követően a Duna Műhelynek a munkáit fogjuk bemutatni. Távoli cél, hogy a Pannónia Filmstúdiót is valamilyen szinten feldolgozzuk. Remélem, hogy lesz rá alkalmunk.”
“Nagy pillanat volt amikor megcsörrent a telefonom és Prosek Zoltán közölte velem ezt a csodálatos tervét” – Muhi András elmondta, hogy nagyon örül a lehetőségnek, és véleménye szerint a filmek múzeumban történő kiállítása az Inforg kanonizálódására ad esélyt. Tarr Béla és a Duna Műhely tevékenysége mellett az Inforg Stúdiót tartja a “legnagyobb filmes tettnek” a 2000 és 2010 közötti évtizedben. Kiemelte, hogy a kiállítás mellé egy katalógus is megjelenik, amelyben 12 filmesztéta vizsgálja különböző aspektusokból az Inforg filmjeit.
Muhi András szerint az Inforgban négy műfajjal foglalkoztak egyszerre: “A többi stúdió vagy játékfilmet vagy dokumentumfilmet csinált, de mi az animációba is beleártottuk magunkat, és elmondhatom, hogy az utolsó kísérleti filmeket is nálunk készítették.” A Duna Műhellyel és a BBS-sel szemben náluk nem volt hivatalos tagság. “Ez egy producer által vezetett, elvileg profitorientált vállalkozás volt, de az én tevékenységemet abszolút belengte a közszolgálatiság.” Új elemeket szeretett volna hozzátenni a magyar filmművészethez, ezekre pedig bármelyik alkotásukban rá tudna mutatni. “Mindig nagyon érdekelt a nóvum, ezért is lett a kiállítás címe A kísérletezés szabadsága, még a klasszikusnak ható filmjeinkben is van újító elem, akár formailag, akár tartalmilag.”
Az Inforg specialitása az elsőfilmes rendezők felfedezése volt, az első öt évben csak pályakezdőkkel dolgoztak, itt indult például Fliegauf Bence és Nemes Jeles László is. “Ők jutottak a legmesszebbre. Legalább hetven rendező ment át a kezemen. Érdekesek a sorsok, van aki Oscar-díjig viszi, és van, aki nem jut el a nagyjátékfilmig. Pedig az Inforg bejárata fölé az volt írva, hogy ki itt belépsz, nagyjátékfilmet fogsz csinálni” – idézte fel a producer.
A kiállítás összeállítása kapcsán Muhi András elmondta, hogy egyet hátralépve figyelhette, hogyan formálta Iványi-Bitter Brigitta kurátor és Prosek Zoltán igazgató az anyagot. “Elsősorban a kisfilmekre koncentrálunk, amik annak idején világverők voltak, bejárták az összes nagy nemzetközi filmfesztivált. Egy-egy dokumentumfilm is becsúszik, és a nagyszerű Tejút, ami a képzőművészet és a film határmezsgyéjén létező alkotás.”
Mivel a sajtónapra a szeptember 25-i hivatalos megnyitó előtti héten került sor, a MűvészetMalom épületébe belépve még enyhe festékszag és a padlón tekergő kábelrengeteg fogadott minket, az viszont már nyilvánvaló volt, hogy a filmek képzőművészeti térbe helyezése a szó legszorosabb értelmében értendő.
A többszintes kiállítótérben az alkotások nem keretekben, hanem a falakra szerelt képernyőkön sorakoznak egymás mellett, vetítővásznon peregnek, az audióvizuális kavalkádban az eligazodást és a műélvezetet hangalapú vezetés segíti. A szervezők még összecsukható horgász székeket is rendelkezésre fognak bocsátani a látogatóknak, amikkel a leválasztott terekbe lehet majd beülni és megnézni Fliegauf Bence Tejút című alkotását, Halász Péter egyetlen játékfilmjét, a Herminamező – Szellemjárás-t, vagy Kardos Sándor Sírásóját.
A földszinten az Inforg olyan irányadó alkotásaival indul a kiállítás, mint Nemes Jeles László Türelem és The Counterpart című kisfilmjei, Mundruczó Kornél Kis Apokrif, Fliegauf Beszélő fejek, Kenyeres Bálint Zárás vagy Enyedi Ildikó Első szerelem című alkotásai. Külön termet kaptak a rendezői portrék, ahol a filmplakátok alatt az alkotókkal készült interjúkat lehet olvasni. Egy fiókos asztalon a mennyország kulcsa hever, amely egykor odefentről pottyant alá az ezredforduló Budapestjére az uristen@menny.hu-ban. Itt található Muhi András irodájának replikája is, ahol a producerrel a “Muhi doktor rendel” című programon válaszolja majd meg a filmes képzésre járók kérdéseit.
Az underground zenei élettel foglalkozó szekció stílszerűen a galéria bunkerszerű “romszárnyában” kapott helyet, Fliegauf Trance című kísérleti alkotásával és Oláh Lehel két dokumentumfilmjével (Dixi, Zenés műszak). A galéria másik szárnyába a zenei eufóriától radikálisan eltérő, két háborús traumával foglalkozó filmet költöztettek Politzer Pétertől (Gránátok, Csendes éj) és Buvári Tamástól (Posztkatona).
Egy fanyar időutazásban van része az embernek az első emeleten, ahol a rendszerváltás utáni társadalmi átrendeződés a tematika. A fehér falú labirintusban nem túl szívderítő állapotokról árulkodó játék- és dokumentumfilmek vegyesen szerepelnek, mintha minden képernyő egy-egy ablak lenne az ezredforduló Magyarországára. A sajátos időkapszulák között megtalálhatjuk Bodó Viktor Citromfejét, a korai vírusvideóvá vált uristen@mennyország.hu-t, vagy éppen Groó Diána Előttem az élet és Lakatos Róbert Csendország című alkotásait.
A közvetlen képzőművészeti kapcsolódású filmek a padlástérben összpontosulnak. Halász Péter és Kardos Sándor korábban említett nagyjátékfilmjei mellett fellelhető például Can Togay Vonat, Iványi Marcell Ballada és Hegedűs 2 László két kisfilmje, a Kossuth Rádió Budapest és a Contrast. Fliegauf Bence pedig ezen az emeleten A sor című kisfilmjével képviselteti magát.
A kísérletezés szabadságára betévedő látogatót elsőre biztosan letaglózza a filmek puszta mennyisége, de a kiállítás precíz felépítésének és a letisztult környezetnek hála mégsem lesz nehéz kiigazodnia. Azt is kijelenthetjük, hogy méltó helyre kerültek ezek a gyakran elgondolkodtató, megrázó és maradandó alkotások. Persze ha valaki azzal a céllal érkezik, hogy minden filmet az elejétől végignéz, nem csak egyetlen látogatás vár rá. Ehhez kapóra jön, hogy az elkövetkező hónapokban a múzeum számos tárlatvezetést szervez, valamint a kiállítás interaktív digitális verzióját is közzétették ezen az oldalon.
A kiállítás 2022. január 9-ig tekinthető meg a MűvészetMalomban (Szentendre, Bogdányi u. 32.).
