filmhu: Teri nagyi a nagymamád, akit a film egyes jeleneteiben meglehetősen intim és kiszolgáltatott élethelyzetekben is megmutatsz. Okozott-e ez számodra erkölcsi vagy etikai aggályokat a munka során?

S.Á.: A forgatás során én folyamatosan erkölcsi és etikai kérdések elé állítottam magam, de a kollégáim segítettek eloszlatni a kételyeket. A felvételek alatt soha nem az lebegett a szemem előtt, hogy a saját nagymamámról forgatok filmet, hanem, hogy egy filmet forgatok. Én mint dokumentumfilmes szerettem volna láttatni a nagymamámat. Munka közben elsősorban arra figyeltem, hogy például hogyan provokáljak ki belőle egy mondatot. Az érzelmek általában nem akkor törnek fel, amikor az ember dolgozik. De hát az ember nemcsak dolgozik, hanem néha temetésre is jár. A temetésen én nem azt a Teri nagyit sirattam el, akiről ez a film szól.

Egyébként, amikor elkezdtem forgatni, fogalmam sem volt, hogy a film hova fog kifutni, csak éreztem, hogy meg kell csinálnom. A forgatás előtt még szinte soha nem volt a kezemben kamera, én mégis kamerát ragadtam, és elkezdtem filmezni a nagymamám életét. Egy szinopszist is csak akkor adtam be az MMA-nak, amikor már sok felvett anyagom volt, és kezdtem azt érezni, hogy érdemes lesz megcsinálni a filmet.

filmhu: Felmerült benned, hogy amellett, hogy egy idős nő életét dokumentálod, személyes emléket is állítasz a nagymamádról?

S.Á.: Örülök, hogy a nagymamám ezen a filmen keresztül megmaradt, hiszen élete során csak néhány fénykép készült róla. De hangsúlyozom: nem ez volt az elsődleges célom. Úgy gondoltam, hogy nem lehet nem felvenni ezt a fantasztikus állapotot, melyben egy ember az egyik pillanatban teljesen elborult állapotban van, egy másik pillanatban viszont olyan letisztult, szép és pontos mondatokat mond, amelyek mintha egy filozófusnak lennének a töredékes álmai, amelyek mintha a tudattalanból törnének fel. Örülök, hogy dokumentumfilmes vagyok, és ezt az állapotot meg tudtam örökíteni. Máskülönben csak az emlékeimben tudtam volna megőrizni, így viszont át is adhatom.

filmhu: A film alapvetően Teri nagyiról szól. Mégis, az ő sorsa mellett, szinte észrevétlenül, egy másik sors is kibontakozik a néző szeme előtt, az őt gondozó Putyié.

S.Á.: Erre a forgatás megkezdésekor egyáltalán nem gondoltam. Csak a szkriptelésnél kezdett kiderülni, hogy a nagynéném nem kihagyható, illetve nem hogy nem kihagyható, hanem érték. Ez bonyolultabbá tette a filmet, hiszen az ő személyiségét is reálissá kellett tenni. Végül, azt hiszem, hogy a nagynéni is teljesen belakta magát a filmbe.

filmhu: A filmben Teri nagyi többször is reflektál saját életére, fiatal korára, például, amikor azt mondja, hogy soha nem azt csinálta, amit igazán csinálni szeretett volna, hogy „keveset játszott”. Szerinted átadható az öregségnek ez az általad is említett, letisztult bölcsessége a fiatalabbak számára?

S.Á.: Ezen a forgatás alatt nem gondolkoztam, hiszen azt sem tudtam, hogy a film egyáltalán valakihez eljut-e. Minden dokumentumfilm egy speciális megközelítés, tehát ez a film is egyvalamit mutat, de ezen az egy dolgon keresztül sok mindent próbál kifejezni. Lehet, hogy ez a film tanulságos lehet a fiatalok számára, bár szociológiai vetülete miatt - a film végén látható öregek otthonára gondolok -  meglehetősen félve használom a tanulságos szót. Az a kérdés, mely a film végén felmerül, nevezetesen az idősek helyzete a mai magyar társadalomban, annyira más, mint ami a film eredeti tartalma, hogy ezt a kérdést szándékosan nem akartam kibontani. Másfelől erre egyébként is csak azt tudom mondani, hogy a társadalom, amiben élünk, sajnos úgy rossz, ahogy van. Nem mintha én bármennyire is különböznék e társadalom bármelyik tagjától. Folyamatosan fel vagyok készülve arra, hogy valaki szemrehányást tesz azért, hogy filmre veszem, ahogy a nagymamámat beviszik az öregek otthonába, ahelyett, hogy hazavinném. Számomra a legnagyobb vigaszt az adja, hogy Teri nagyinak ezt a tiszta, szép, és - itt viszont ki merem mondani - tanulságos emberi állapotát filmre tudtam venni.

filmhu:Látható lesz-e valamikor a film a televízióban?

S.Á.: A Teri nagyi esetében a kereskedelmi adók eleve ki vannak zárva, marad a közszolgálati televízió. Egyébként én soha nem gondolkoztam nézőszámban, meg hát a Teri nagyi esetében ez egyébként is kicsit problematikus. Az a baj, hogy Teri nagyit erről már nem tudom megkérdezni. Nekem már az is elég, ha egyvalaki azt mondja, hogy a film jó volt.