Fotó: Kovács Dorina
A férfi a Bolsevita szereplőválogatásán tűnt fel: a bolíviai-magyar származású Eduardo személye már az első percben magával ragadta az embert, és ez a rendezővel sem volt másképp. A Bolse Vitában a maffiózó szerepére kiválasztott férfi a forgatásokat követően is tartotta a kapcsolatot Fekete Ibolyával, hosszú beszélgetéseik képezték utóbb a Chico alapját. A kalandos életű Eduardo nem csupán izgalmas életutat tudhatott magáénak, hanem önmagában is egy örökmozgó, sokszínű és az életet élvező figura volt, aki könnyedén elvarázsolt bárkit. Eseménydús múltja volt az, ami megfogta a rendezőt, ugyanakkor már a Chico legelején is külön kiemelt mondatként szerepelt, hogy Eduardo és a filmbeli Boli nem egy és ugyanazon személy; a filmben a valóság a fikcióval keveredik.
„Kerestem erre a szerepre egy profi színészt, de egyszerűen nem találtam rá. Eduardónál pedig senki más nem tudná hitelesebben eljátszani azt, ami ebben a filmben történik” – hangsúlyozta a rendezőnő. Miután a valós események a fantáziával keverednek, a Chico műfaja is a dokumentumfilm és a játékfilm között ingázik. Mivel Fekete Ibolya megszállottja a dokumentumfilmeknek, nem csoda, hogy a Chico is viseli annak jellegzetességeit. Az elhangzott mondatok szinte ugyanazok, melyek a való életben is elhangzottak – Eduardo visszaemlékezése révén, és a legtöbb esetben az eredeti helyszíneken sikerült a jeleneteket leforgatni. A horvátokkal könnyű volt a munka, hiszen saját ügyükként fogták fel a film létrehozását. Az alkotásban ezenfelül egyedi dokumentumanyagok is felbukkannak, köztük például a Vöröskereszt által rögzített felvételek a vukováriak meneküléséről, és hasonló jelentőséggel bírnak a zágrábi televízió operatőrének utolsó utcai felvételei, melyeket nem sokkal azelőtt készített, hogy őt magát is lelőtték volna.
Fotó: Kovács Dorina
A Chicót utóbb számos díjjal ismerték el (néhány példa: Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztivál (2002) - Legjobb rendező; Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztivál (2001) – Ökumenikus Zsűri díja; Magyar Filmszemle (2002) – Legjobb vágás; Magyar Filmszemle (2002) – Fődíj). Fekete Ibolya és a Chico ugyanakkor élő példája annak, hogy nem kellenek hatalmas összegek ahhoz, hogy egy film sikeres és élvezhető legyen. A szinte fillérekből elkészített alkotás maga a rendező szerint is rákényszeríti az embert arra, hogy a lehető legtöbbet csikarja ki a lehetőségekből. Ezenfelül rendkívül ügyes stábot sikerült maga köré gyűjtenie: operatőre például nem más volt, mint Jancsó Nyika, aki amúgy a rendező régi jó barátja. A másodkameránál Erdélyi Mátyás dolgozott, aki akkor még frissen végzett főiskolásként került a csapatba. Fekete célja azonban sokban eltért az operatőrékétől – nem szép, hanem erős képeket szeretett volna a filmben látni. Ahhoz, hogy a félelem átjárja az egész filmet, kellett Jancsó Nyika és az által megalkotott esetlegesség, kellett a megfelelő helyszín és a kiváló díszlet is. Nem utolsósorban pedig szükség volt azokra a szereplőkre, akik a leghitelesebben tudták átadni azt, ami valójában megtörtént. A színészek legtöbbje így amatőr volt, közöttük sok olyan, akiket Eduardo vagy a stáb talált meg. Olyan személyek, akik valóban átélték azt, amit filmbeli karakterük.
Chico - trailer
Bár a forgatásokra kellemesen emlékszik vissza maga a rendező is, ez az érzés azonban mégis vegyül a gyásszal, hiszen a film befejezése óta több kollégáját, sőt magát Eduardót is elvesztette. Rájuk emlékezve a beszélgetés közben egy rövid werkfilmet is láthattak a nézők, melyek még közelebb engedték a szereplőket a közönséghez.
Végezetül pedig a rendező elárulta, hogy hamarosan újabb nagyjátékfilmjével ismerkedhetünk meg, ez lesz az Anyám és más futóbolondok a családból című alkotás. A film egyik érdekessége, hogy Gózon Francisco operatőrrel már öt évvel ezelőtt volt egy közös munkája, de ez az első nagyobb együttműködésük. A négygenerációs családtörténet az 1900-as évektől és a 2000-es évek elejéig követi a szereplőknek és magának a térségnek a történetét. Fekete Ibolyához hűen pedig több műfaj vegyül majd ebben a filmben is: némafilm, burleszk, háborús film, komédia és könnyes dráma.
