1992-re a bombasikereket felhalmozó Stray Cats végleg lezárt üggyé vált, a veteránautók bütykölését pedig kezdte már unni a derék Brian, ezért kreativitását ismételten zenei síkra terelgette, és előállt sajátos big band víziójával. Eleinte nem nagyon értették, mit is akar a Gretsch gitárok abszolút bajnoka: jobb esetben karriergyilkos nagyzolásnak, rosszabb esetben irdatlan ostobaságnak titulálták új mániáját, mondván, a nagyzenekarok utoljára fél évszázada voltak népszerűek, a rádió vásár- és ünnepnapon sem játszik ilyesféle muzsikát, 20 emberrel turnézni meg eleve lehetetlen, és különben is, Glenn Miller meghalt, és soha többé nem jön vissza. Setzer azonban csak legyintett; úgysem értitek, faszikáim, a lényeget, szóval lehet lekopni.
Összeszedte a zenekart, áthangszerelte a régi dalokat és írt egy rakás újat, összekeverte a swinget, a countryt, a rockabillyt, a rock’n’rollt, a be-bopot, beledobott némi rockyt és jazzt, az egészet nyakon öntötte egy félelmetes dózis extravaganciával, és olyan produkcióval állt elő, amitől a közönség és a szakma álla egyaránt leesett. Gazdagon illusztrált géniuszunk a kezdetektől tudta, mit akar hallani, ott volt a fejében a supersexy swingin’ sound, de kellett egy kevés idő, mire igazán letisztult a dolog, és a szélesebb közönség is ráharapott a neo-swing-rockabilly-big band ötletére (a Guitar Slinger c. első lemez nem volt jelentős kereskedelmi siker, azt a Dirty Boogie hozta meg) - innentől azonban nem volt megállás.
Gitár vs trombita |
A setlistet tekintve a BSO nem cicózik sokat, a bevezető instrumentális után előveszik a Dirty Boogie lemez legvirgoncabb slágereit (This Can on a Hot Tin Roof, The Dorty Boogie, Jumpin’ East of Java), majd beszigorítanak (Drive like a Lighting). Ez lenne a kezdet, még csak melegítik a motort, a koncert igazán az Americano’-val indul be, erre jő egy epekedő love song, maga a csöpögős szentimentalizmus, mely Korda György előadásában egyszerűen röhejes lenne, de az 1950’-es évek hangulatába belebolondult Setzer hitelesen adja a szakadt szívű bájgúnárt, ki dalban mondja el bánatát. (Nota bene, a rockabilly nem valami szofisztikált műfaj, csajok, szerelem, autók, ivászat, nagyjából be lehet zárni a kört, miként a szövegek sem irodalmi minőségűek - demonstratív erejű példa: „You’re as cool as a red hot lava/ Jumpin’ east of Java”-, de ez zene alapvetően a szórakoztatásról, az életörömről, a féktelen száguldásról szól, tehát rendben is lennénk, ez esetben a könnyfakasztós-bugyilehúzós dalok is remekül működnek.)
Beugrik a nagybőgőbe |
A ráadás egy laza swing, Setzer itt leteszi a hangszert, tudja jól, hogy nyert ügye van, kilóra megvette a közönséget, boldogan táncol és bohóckodik, a záródal pedig a bombasztikus Rock This Town, a régi idők talán legnagyobb slágere (a Built for Speed sajnos aznap este nem került terítékre), amelynél jobb rockabilly nótát nem nagyon írtak az elmúlt huszonöt évben. Különösen szép gesztus, hogy az utolsó dalokra Setzer is magára ölti a zenekari egyenruhát, társaihoz hasonlóan piros ingben áll színpadra. A ráadás ráadása pedig roppant szemtelen fricska: kijön a trió, és újra eljátsszák a Rock This Town-t, de úgy, hogy a fal adja a másikat, bizonyítva, hogy minimálszerkón és fúvósok nélkül, hármasban is lehet eszement balhét csinálni. Sajnos, ez a koncert sem végtelen, a csalódás elkerülhetetlen: 85 perc után véget ér a műsor, és lehet újraindítani a felvételt.
A muzikális mámor után a technikai részletekre is kitérve, a DVD képminősége kiváló, a diszk legnagyobb hibája sajnálatos módon a hang maga. Megfejthetetlen rejtély, de Brian Setzer hangmérnöke máig nem tud tisztességes nagyzenekari felvételt készíteni: lemezein a gitárok, az ének, a dobok és a nagybőgő megszólalása okés, a fúvósok azonban pocsékak; plasztik tónusú, sipítozós, felfelé húzó és testetlen a hangjuk. A DVD hangkeverése sajnálatos módon ugyanilyen,
Drive like lightning
|
A végelszámolásnál azonban mindez teljességgel súlytalanná válik, mert ez az a zene, amitől eláll az eső és visítva takarodik tova a rosszkedv; védőoltás a kortárs ócskaságok ellen, kifogyhatatlan túlélőkészlet a különösen pocsék hétfő reggelek átvészeléséhez. Zenebarát ennél többet nem kívánhat.
Dallista:
01. Hawaii 5-0
02. This Cat's on a Hot Tin Roof
03. The Dirty Boogie
04. Jumpin' East of Java
05. The Footloose Doll
06. Drive Like Lightning (Crash Like Thunder)
07. Caravan
08. Americano
09. I Won't Stand in Your Way
10. Mystery Train
11. Gene and Eddie
12. Guitar Rag
13. Sleepwalk
14. Stray Cat Strut
15. Jump Jive an' Wail
16. Pennsylvania 6-5000
17. Gettin' in the Mood
18. Get Me to the Church on Time
19. Rock This Town