A film cselekménye egyszerű vonalvezetésű s csak a végén csavarodik meg némiképp. A tutyimutyi Einsteint nagybátyja a dörzsölt Shotgun keze alá adja, mondván tanítsa meg néhány dologra az életről. Rögtön bele is csapnak a közepébe: Shotgun ifjú és élhetetlen hősünket elviszi föltörni egy házat, ahol nem várt meglepetésként három betépett fiatalt találnak. Nemsokára kivonul a tévé, a rendőrség és Béres Alexandra, Komár Laci csak azért nem, mert begyulladt a torka…A helyzet bonyolódik, hőseink olyan csávába kerülnek, amiből már nem tudnak kimászni.

Mivel a film főként egy helyszínen játszódik, a cselekményt a dialógusok viszik  előre. A párbeszédek remekül vannak megírva, néhol azonban érezhető rajtuk az erőltetettség. Túl sok a keményfiús szöveg, ami a szereplők szájából néhol mesterkéltnek hangzik. Van viszont egy-két igen frappáns beszólás a filmben (nézze meg mindenki!), amik bizonyára beépülnek majd a köztudatba. A filmen sajnos nagyon látszik a technikai szegénység, néhol csúszik a hang, néhány jelenetre ráfért volna még a csiszolás. A színészek hozzák a figurákat, amik remekül ki vannak találva, emellett azonban szembeötlő a jellemek árnyalásának teljes hiánya. Ez persze nem mindig felróható egy közönségfilmnek, márpedig az Einstein… az akar lenni. Az alkotók biztos kézzel használják a krimi zsáner kellékeit, a humoros elemekkel dúsított történet végig leköti a nézők figyelmét.

Az underground közönségfilm kategóriáját kitaláló és divatba hozó CWT ismét korrekt dolgozatot hozott össze. Az Einstein mega Shotgun nézhető és szerethető film, várjuk a következőt.