Tiszeker Dániel: Hiszek az amerikai típusú vígjátékírásban

Nyomokban Made in Hungáriát is tartalmaz a Beléd estem, készültünk már a premierjére, és pont akkor hallottuk a hírt szegény Miklósról. Rögtön bekapcsolt a teljes Made in Hungária-stáb, egy emberként jöttek elő a posztok, a történetek, a film alternatív befejezése, amit Miklóssal forgattunk le. A mai napig nagy szívfájdalmam, hogy nem került be a filmbe, viszont a DVD-n rajta volt extraként.

Fenyő Miklós halálakor ezt az alternatív befejezést posztoltad ki. Miért nem került be a filmbe?

Fonyó Gergő rendező nem szerette volna, hogy ezzel fejeződjön be a film, és igaza volt, mert ez gyakorlatilag Miklós temetése lett volna. Az összes szereplő összegyűlik egy házibulira a filmbéli Miki lakásán, egy hosszú egysnittes felvételen követjük, ahogy Szabó Kimmel Tamás végigsétál a lakáson. Van egy trükkvágás, már az időskori Fenyő Miklóst látjuk, sétál visszafele, üres a lakás, és a falon ott vannak az aranylemezei. Ez volt a vége. Életem egyik legmeghatározóbb forgatási napja és jelenete volt, ezért fájt, hogy nem került be.

Fenyő Miklós és Tiszeker Dániel a Made in Hungária forgatásán

Miért volt ennyire meghatározó számodra?

Fonyó Gergő sokkal több bizalmat adott nekem, mint amennyi jár egy 22 éves rendezőasszisztens 2-nek. Végül nem csak rendezőasszisztens kettő voltam, hanem casting director és a werkfilm rendezője is. Senkit nem akarok megbántani, nyilván Bíró Judit volt a rendezőasszisztens 1, ő volt a rendező munkatársa. De mivel annyira belefolytam Osváth Gábor barátommal, előbb a castingba, majd magába a tartalomba is, hogy Gergő egyre inkább érezte azt, hogy nekem vannak ötleteim, és ezeket beépítette a filmbe. Például becastingoltam Winkler Mari szerepére Decsi Editet. Tudtam róla, hogy szinkronúszó, és mikor kiderült, hogy az eredeti táncos elképzelés túl drága a strandjelenethez, azt javasoltam, hogy legyen helyette szinkronúszás, és ez egy emblematikus jelenete lett a filmnek.

A forgatáson folyamatosan Gergő szavát lestem, figyeltem, hogyan rendez. A legtöbbet tőle tanultam: hogyan fogjunk össze egy stábot, hogyan tartsunk hangulatot, hogyan tartsuk meg egy jelenet ritmusát, hogyan ábrázoljunk egy vígjátéki karaktert. Rengeteg mindent köszönhetek Gergőnek, és nyilván Szabó Gábor tanáromnak is. Az alternatív befejezés nagy rendezőasszisztensi munkát igényelt, mert egy snittben vettük fel. Itt már nem csak ötleteket mondhattam, hanem egy-két szereplőt én is mozgathattam. Gergő rendezte ezt a jelenetet, de egy-egy kis momentumába már én is belefolyhattam. Az első jelenet volt az életemben, aminél azt éreztem, hogy már igazán benne vagyok.

A Made in Hungaria casting directoraként te fedezted fel Szabó Kimmel Tamást. Ennek az állításnak mekkora a valóságtartalma?

Némi igazság van benne. Szabó Kimmel Tamás nagyon aranyos, hogy rendszeresen így kommunikálja. Negyedszerre dolgozunk együtt, ebből kettő saját rendezésem, kettőbe pedig becastingoltuk. Fontos kihangsúlyozni, hogy egy színész kiválasztása mindig többemberes dolog. Én őt először Ascher Tamás, Novák Eszter zenés színész osztályának a vizsgaelőadásában láttam, a Vakrepülés című darabban, és ez a mai napig a kedvenc vizsgaelőadásom.

Miért ez a kedvenced?

A vizsga olyan volt mint egy embervásár, a végzős színészek bemutatták, hogy mi mindent tudnak a színészetről és meghívtak rá sok színigazgatót. Nagyon jó humora volt. Radnay Csilla, Polgár Csaba, Takács Nóra Diána, Friedenthal Zoli – ez egy fantasztikus osztály volt. A vizsgaelőadásukat Osváth Gáborral néztem meg kb. hatszor. Pont akkor kértek fel a Made in Hungáriára, én pedig felkértem Gábort, hogy segítsen, szóval Szabó Kimmel kiválasztásában neki is van szerepe. Nagyon-nagyon sok emberrel beszéltünk, hogy ez létrejöhessen, nem volt könnyű. A producerek eleinte máshogy képzelték el a szerepet.

Ismeretlent akartál a főszerepre. Ez mindig nehéz.

Így van. Az, hogy ő lehetett végül Fenyő Miki, persze leginkább Fonyó Gergőnek köszönhető. Harcostársunk volt ebben, és hálás volt, hogy egy olyan színészt mutattam neki, aki tud énekelni, tud táncolni, vicces, és jól mutat filmen. Szóval nem igaz, hogy én fedeztem fel, de eléggé benne van a kezem.

Scherer Péter és Szabó Kimmel Tamás a Made in Hungária című filmben

Ugorjunk most legalább 25 évet, túl vagy három nagyjátékfilmen, hogyan kerültél először kapcsolatba a Vertigo Mediával? A Beléd estem rövid időn belül a harmadik független közönségfilmjük.

Éppen egy nagy fejlesztési folyamat közepén voltam, azóta sem valósult meg ez a filmterv, és csörgött a telefon, hogy a Futni mentem producerei vagyunk és találkozzunk. Tetszett bennük, hogy forgalmazóként elkezdtek gyártással is foglalkozni, tehát sok mindenhez értenek. Tetszett az első találkozás, amikor határozottan elém tárták, hogy ennek márpedig a következő év Valentin-napján ki kell jönnie, és ennek a célnak kell mindent alárendelni.

Megtisztelő volt, hogy gyakorlatilag ez volt az első teljesen kívülről jövő felkérésem, rendezőt kerestek egy adott könyvhöz. És az is megtisztelő volt, hogy Herendi Gábor után engem kerestek meg. Nem tudom, hogy a kettő között hány telefonjuk volt persze, de ez rendkívül jól esett.

A forgatókönyvben mi fogott meg?

A kihívás tetszett benne nagyon, ami abból fakad, hogy ez egy amnéziás vígjáték. Eddig olyan vígjátékokat rendeztem, amikben nagyjából csak hihető dolgok voltak, még a tériszonyos tűzoltót is el lehetett hinni. Az viszont, hogy egy színésznő balesetet szenved a forgatáson, beveri a fejét és a karakterben ébred fel, elsőre hihetetlen dolog volt számomra. Ez megijesztett, és egy kicsit gondolkoztam is azon, hogy elvállaljam-e.

Végül miért vállaltad el?

Van egy neurológus barátom, akit ráeresztettem a témára, és kiderült, hogy nem csak a világban, de konkrétan Magyarországon, az ő osztályán is vannak ennél sokkal cifrább disszociatív amnéziás esetek. Belelovaltam magam, hogy meg kell találjam a történet igazságát. De arra is rájöttem, hogy most hiába tudok ezekről a durva esetekről, attól még nem fogok minden vetítés előtt ott állni egy listával, hogy kedves nézők, ez igenis egy hihető fordulat. És ekkor találkoztam Ábrahám Ádám forgatókönyvíróval, aki ezt az egész történetet kitalálta, és ráébresztett arra, amire magamtól is rájöttem, hogy ezt el kell engedni. Most egy olyan filmet fogok csinálni, ami egy kicsit szürreális. Így is lehet igazi egy film, így is megtörténhet a magunkra ismerés élménye. De ehhez fontosnak éreztem, hogy még dolgozzunk rajta, és Gyuriék (Kárpáti György és Berta Balázs a film producerei – a szerk.) bizalmat szavaztak nekem abban, hogy írószobára vihetem a forgatókönyvet.

Tiszeker Dániel a Beléd estem forgatásán

A stáblista szerint 3 forgatókönyvírója van a filmnek.

Mindig sok íróval dolgozom, ezt sok forgatókönyvíró nem szereti. Nem csak azért, mert kevesebb a gázsi, hanem mert szétaprózódnak a kreditek. De én nagyon hiszek az amerikai típusú vígjátékírásban, amikor több különböző humortípus találkozik. Ábrahám Ádám eredeti ötletét Dubinyák Rékával kezdtük átdolgozni, csatlakozott hozzánk Szántó Fanni, a dramaturgunk pedig Jakab Juli volt.

Ez a picit necces, de jópofa alapötlet, ami az amnéziás vígjátékok sajátja, előhívott bennünk egy 90-es évekbeli reflexet. Az Aludj csak, én álmodom vagy a Goodbye Lenin sikeres filmek voltak, arra gondoltunk, helyezzük mi is a 90-es évekbe a történetet, vagy legalábbis higgye azt a főszereplő, hogy abban az évtizedben él.

Itt álljunk meg egy pillanatra. A producerek biztosan nem voltak boldogak az ötlet hallatán, hiszen a múltbéli díszletektől drágább lesz a film.

Úgy sikerült meggyőzni őket, hogy először nem mondtam ki a '90-es éveket, hanem felvezettem. Melyik az a kor, aminek a ruháit a mai turkálókban is meg lehet találni? Melyik az a kor, ami divatos ma a fiatalabb generációk körében? Nem csak a ruhák, de az akkori popkultúra is, és még sok minden más. Szinte egyszerre vágták rá, hogy a 90-es évek, és kiderült, mind Gyurinak, mind Balázsnak a szíve csücske ez az időszak. Az érzelmi kötődés erősebbnek bizonyult bennük az anyagi dolgoknál. Belementek, és itt még nem tudtak az újabb aknákról. Eredetileg szinte végig egy lakásban játszódott volna a történet, de ahogy nőtte ki magát a dolog, úgy kapott egyre nagyobb szerepet a fodrászszalon.

Jakab Juli a film dramaturgja. Ő mit tett hozzá a filmhez?

A Nagykarácsony idején ő egy óriási találkozás volt, hálás vagyok az akkori ötleteiért, így nem volt kérdés, hogy most is hívom. Azt gondolná az ember, hogy csak művészfilmekkel foglalkozik, aztán a Nagykarácsony több történetszálát is ő tette a helyére a fejemben. A csapat összeállt Rékával, Fannival és Julival, egy nagyon jó hangulatú ötletelés indult be, amibe rögtön beszőtte magát a nosztalgia, és gyakorlatilag a forgatásig írtunk, jöttek az újabb és újabb 90-es évekhez köthető poénok, ötletek. És ez úgy történt, hogy sosem akartam egy nosztalgiafilmes csávó lenni, csak tavaly nyár elején, nem sokkal a forgatás előtt esett le, hogy mégis annak fognak nézni: a Nyugati nyaralással Lévai Balázs (a film társrendezője és producere – a szerk.) ötlete nyomán a 80-as éveket idéztük meg, most meg jön a 90-es évek.

Ki mered jelenteni, hogy a következő filmed nem a kétezres évek első évtizedében fog játszódni?

Nem tudom, ez mindig a forgatókönyvtől függ. De az biztos, hogy nem ezzel a céllal fogok nekiállni a következőnek.

Rujder Vivienben a legtöbben a drámai színésznőt látják a Hunyadi miatt, te viszont egy vígjátékban adtál neki főszerepet. Miért rá esett a választásod?

Borzasztóan tetszett a Mindent Éváról című darabban, meg sok egyetemi vizsgában. A Válogatás című vizsgaelőadásban iszonyatosan vicces volt, azt éreztem, végre van egy vérbeli színésznő, aki komika is. A #sohavégetnemérősben aztán elkövettem azt a hibát, hogy amikor Horváth András Dezső megírta a jelenetet a szőke horvát lánnyal a tengerpartról, bekattant, hogy az legyen a Rujder Vivi. Utána már sajnáltam, hogy csak egy ilyen pici szerepre találkoztunk, összesen egy napot forgattunk vele.

Tudtam, hogy a következő filmben már nagyobb szerepe lesz. A Nagykarácsonyban eleinte, a forgatókönyv első verziójában ez így is volt, de az NFI-s fejlesztés után a hetedik draftot forgattuk le, és mire eljutottunk oda, a tériszonyos tűzoltó exének a szerepe sokkal kisebb lett. Ismét sajnáltam a dolgot, mert kedvelem őt, a könnyed és szerethető humorát. A forgatási szünetben ráadásul meghallottam a civil hangját: vicces szavakat használ, egy ártatlan rajzfilmfigurára hasonlít, aki nagyon kedves, csibészes hangnemben beszél. Tudtam, ezzel egyszer majd kezdenem kell valamit.

Amikor elkezdtük fejleszteni a Beléd estem forgatókönyvét, rögtön ő volt a fejemben a főszerepre, és amikor bejött a 90-es évekbeli szál, még egyértelműbb lett, hogy neki kell eljátszania. A 90-es évek beemelésével nagyobb lett a kontraszt a két énje között. A mai énje egy 21. századi, már-már woke színésznő macha lattéval, és van a másik énje, egy elrajzolt 90-es évekbeli nőalak, aki otthon várja a férjét széles mosollyal, Túró Rudival a kezében, és azt gondolja, az a dolga, hogy minél előbb gyereket szüljön. Produceri szempontból is kecsegtető választás volt, hiszen mire eljutottunk ide, már eljátszotta Szilágyi Erzsébetet.

A legjobb elegye volt a barátságnak és a munkakapcsolatnak, amit Vivivel ki tudtunk alakítani. Megbízott bennem, mert kedvesen együgyű vagy szórakozott lenni adott helyzetekben. Szerintem ez a film miatta bájos. Persze ott van kontrasztként Szabó Kimmel Tamás, aki iszonyatosan vicces a nagyképű színész szerepében.

Az mennyire volt érzékeny dolog, hogy a Nagykarácsony után ismételten a beképzelt tuskó színész szerepével kerested meg őt?

Vivi szerepére nem hívtam mást. A férfi főszerepre néztünk mást is, mert azért voltak kételyeim, hogy ez ismétlés-e, szabad-e belőni újból ezt a ziccert. A castingon aztán volt olyan színész, aki szintén lubickolt a szerepben, de egyértelműen Tamás volt a legjobb, és ebben a producerek is egyetértettek.

Ötvös András és Orosz Ákos miért a kabaláid? Egy pillanatra bukkannak fel a filmben, mint munkások a forgatáson, aztán a stáblistán úgy vannak feltüntetve, hogy kabala 1 és 2.

Eddig minden filmemben szerepeltek, és borzasztóan jó színészeknek tartom őket. Próbáltam ebben is helyet találni nekik, de úgy jött ki a lépés, hogy egyszerűen nem volt nekik szerep. Viszont ha nincsenek benne a filmben, akkor végem van. Azon kevés szerencsés rendezők közé tartozom, akinek az első három filmje egyaránt nyert közönségdíjat, alapvetően mindhármat szerették az emberek. Poénból kitaláltam, hogy ezt nekik köszönhettem, mert ők a kabaláim. A forgatás alatt felhívtam őket, hogy frusztrál, hogy nincsenek benne a filmben, valahogy oldjuk meg. És találtunk egy olyan napot, amikor a vígszínházas próbájuk előtt reggel 7 és 9 között el tudtak jönni egy snittre, mint filmes világosítók.

A független közönségfilm egy újfajta filmkészítési mód itthon, ahol a producer az ötlet- és pénzgazda. Ebben a rendszerben rendezőként mekkora szabadságod volt?

Azt vettem észre, hogy eléggé hasonló az ízlésünk Gyurival és Balázzsal, tehát kevés olyan dolog volt, amiben nem értettünk egyet. Annyira gyors volt a tempó, és annyira kevés az idő – 19 napot forgattunk, a Nagykarácsonyra 40 napunk volt –, hogy ebbe becsúsznak minimális feszültségek. Az utómunka alatt nagyon egy filmet kezdtünk el látni. Szerintem elégedettek voltak azzal, amit forgattunk, és partnerek voltak egy csomó dologban, ami már nem fért bele a költségvetésbe. Ha tartjuk a költségvetést, akkor sokkal kevesebb zeneszám fér bele. Érezték, hogy ebben több van, jót tenne neki több zene, és elkezdtek több forrást belepakolni.

Az pontosan mit jelent, hogy gyors tempóban készült el a film?

Tavaly januárban olvastam el a forgatókönyvet, februárban volt az első találkozó a forgatókönyv kapcsán, márciusban volt az első gyártási megbeszélés, és nyáron már forgott. Szóval a belépésemtől a premierig mindössze 13 hónap telt el.

Kemény volt. Az mindent megszépít, hogy elkészült, és halljuk a nézők nevetését. De stúdióban, 40 fokban 19 nap alatt leforgatni úgy, hogy közben még íródik egy picit a könyv, az tud nehéz lenni. Nemes-Jeles Vera, a film gyártásvezetője nagyon szépen kormányozta ezt a lehetetlen küldetést Biró Judit rendezőasszisztenssel. Ehhez olyan emberek is kellenek, akikkel már dolgoztam, akik tudják tartani a jó hangulatot a körülmények ellenére. Ha új stáb, új színészgárda lett volna, nem biztos, hogy elkészül a film. Nagyon sokat köszönhetek az állandó vagy legalábbis többedszerre felkért alkotótársaknak, színészeknek. Nem lehet mindenkit felsorolni, de állandó operatőrömnek, Pataki Ádámnak nagyon hálás vagyok. Az utómunka pedig rekordsebességgel zajlott. Mészáros Attila vágó és Balázs Ádám zeneszerző barátom nélkül még mindig tartana a folyamat.

Mennyire nehéz a 90-es évek magyar slágereit megszerezni egy filmhez?

Meglepően nehéz. A Nyugati nyaralásnál el voltunk kényeztetve, mivel abba rendszerváltás előtti zenék kellettek, és azokat jóval egyszerűbb megszerezni. Itt nyilván a költségvetés is behatárolta a lehetőségeinket, ezért például kitaláltunk egy medley-jelenetet Vivinek: Amerikából jöttemet játszanak, a mutogatáshoz keres egy dalt, ezért tekergeti a kazettát, és bele-belehallgat röviden a dalokba. Így csak 3-4 másodperceket használtunk, és úgy jóval olcsóbbak voltak a dalok. Az akkori magyar popzene minél több arcát meg akartuk mutatni, az Animal Cannibalstól kezdve egészen Szulák Andrea romantikus daláig.

És kockáztattatok, több olyan jelenetet is írtatok, ahol ha nem szerzitek meg hozzá a konkrét dalt, például a Takarítónőt vagy Paintől a Szex vajon mit, ugrik az egész.

Itt nagyon jó arcok voltak Gyuriék. Ezeknek a nagy részét bevállalták. Azt mondták megoldják, és tényleg megoldották, igaz, van olyan dal, aminek az engedélyezése elhúzódott, és csak a bemutató előtti héten írták alá.

Van olyan sláger, amit szerettél volna, de nem sikerült megszerezni?

Ami a történethez kellett, az mind meglett. Szerettem volna, ha a 90-es évek legnépszerűbb dalai felcsendülnek a filmben, és kiderült, hogy a korszak három legnagyobb slágere egyaránt a Republichoz fűződik. A Szállj el kismadár, A ’67-es úton és a Szeretni valakit valamiért. Ezeket viszont nem sikerült megszerezni. A producerek tudják, hogy pontosan miért, gondolom anyagi oka lehetett. Szerencsére nagyon jó alternatívákat találtunk a helyükre.

Mi a három kedvenc dalod a ’90-es évekből?

Óriási Rapülők rajongó voltam. Az első kazettám volt a Rapeta című albumuk, amit a vágóstúdió vezetőjével, Nyirő Lacival megvettünk egymásnak ajándékba az általános iskolában. Tök véletlenül ugyanazt vettük egymásnak ajándékba, és most 30 évvel később együtt dolgoztunk a filmen, hihetetlen az élet.

A Dés-Geszti párostól nagyon szerettem A dzsungel könyvét, gyerekkorom meghatározó élménye volt. Déstől végül a C’est la vie című dal került be, azt is kedvelem, úgy tud romantikus lenni, hogy mégsem túl giccses. Ráadásul elhangzik A miniszter félrelép végén, és Szulák Andrea énekelte. Szerettem Sub Bass Monstert is, tőle a Nincs nő, nincs sírás van a filmben. Szóval érdekes és mindenevő zenei ízlésem volt, mindig a rádióból vettem fel a dalokat. Volt egy Dani Summer Hits válogatáskazettám, amit minden évben megcsináltam, és csomószor voltak rajta olyan dalok, amik rohadtul nem feleltek meg az adott évnek. Emiatt is gondoltam azt, hogy nem kell megfelelnünk szigorúan az évnek, a főszereplő válogatáskazettáján simán lehetnek régebbi dalok is. Azt néztük, mi passzol a történet hangulatához, így még későbbit is felhasználtunk. 95-ben játszódik a film a filmben, a C’est la vie viszont 97-es, de az a szám óriási mániám volt.

A Nap az UP!-tól is későbbi, 98-as.

Az általános iskolánkban az egyik legnagyobb sláger volt. Meg a Hétvégén majd felmegyünk a hegyekbe a Hip hop Boyz-tól. A Száva utcai általános iskolában volt egy tátika show-nk, iskolai bulikon playbackre ezeket a dalokat tátogtuk. Cseh Laci későbbi olimpiai ezüstérmes úszó az Egy életen át kell játszanit énekelte Hevesi Tamástól. Az nagyon vicces volt.

Úgy voltam vele, hogy ha kapok is három kommentet, csúnyán néz majd rám a Varga Dénes, és azt mondja, hogy ez későbbi, de fontosabb, hogy passzoljon a film ritmusához. Nagy vitánk a film végefőcímdala miatt volt, mert borzasztóan félek attól, hogy túl csöpögőssé teszi egy romantikus film végét az, ha egy szerelmes dalt raksz oda. 90-es évekből egyszerűen nem találtam olyan szerelmes dalt, ami nem túl érzelmes vagy nem túl giccses. A vágónk Mészáros Attila egy picit idősebb nálunk, tehát ő inkább a 80-as évek nagy ismerője, és berakta oda az Első emelettől a Csak azért is szerelem című dalt. Ez annyira beégett, hogy már nem tudtuk máshogy nézni a filmet, csak ezzel a dallal.

Az első vetítés után az első ember, akivel találkoztam egy kritikus volt, aki rögtön mondta, hogy ez egy 87-es szám. Mosolyogtam magamban, hogy ez van, szerintem ez teljesen belefér. A 90-es években sok 80-as évekbeli zenét is hallgattunk.

Kedves nosztalgiával idézi meg a film a ’90-es éveket, de ebbe belesimulva a rendezői alteregód olyanokat mond, hogy az ideális feleség otthon ül és főzőcskézik.

Ő nem a rendezői alteregóm. Én pont, hogy nem ilyen vagyok. Azt gondolom, akkor van értelme ezt a filmet megcsinálni, ha kontrasztba tudjuk tenni benne a kilencvenes éveket a mai világgal, és tudunk ezen mosolyogni. Senkit nem akartunk megbántani, azt éreztük, van abban humor, ha a rendező így gondolkodik. És ezt kedvességgel teszi, mert őt igenis zavarja, hogy meg kell gondolnia kétszer, hogy maga elé engedje a nőt, mert hogy most az a ciki, ha maga elé engedi. Ez egy létező dilemma az ő generációjában.

Ha már egy filmet forgatnak a filmedben, beszeljünk arról, hogy mennyire valóságosak az ott megjelenő problémák. Két felvétel között a filmbéli rendezőhöz odalép Rujder Vivien, hogy a karaktere egy egydimenziós baba, az szeretné, hogy írják át. Ezt már későn, egy lehetetlen időpontban mondja. Ilyesmi már történt veled?

Igen. A baba kitaláció, de az, hogy egydimenziós a karakter, elhangzott.

Ilyenkor mit tehet a rendező?

Ha igaza van a színésznek, akkor a rendező próbál a következő forgatási napokon improvizálni. Ha nincs igaza, akkor megvédi a történetet és a forgatókönyvírókat. Van az úgy, hogy a történetnek erre van szüksége. Vannak olyan mellékszereplők, akiknek az egy dimenzió áll jól. Túl sok lenne, ha minden mellékszereplő több dimenziós lenne, egyszerűen nem segítené a film dramaturgiáját. Ez egy konkrétan megtörtént eset, és végül igazat adott nekem a színész.

Következő forgatási nehézség: a színész elfelejti a szövegét, vagy csak nem hajlandó megtanulni azt.

Előfordult már ilyesmi.

A Beléd estemben hatalmas táblákról próbálja olvasni a szövegét a színész, és még úgy is elvéti. A valóságban ez hogy történik?

Nem úgy, mint a filmben. Legalábbis én súgógépet vagy súgótáblát nem szoktam használni. Ennél a jelenetnél a tábla beemelésével a verbális humort kiegészíti a vizuális humor, én mindig arra törekszem, hogy a filmjeimben ne csak verbális humor legyen. A valóságban a forgatásokon azt csináljuk, hogy beolvassuk a színésznek, és ő megismétli. De azért ez ritka.

A két színész a Beléd estemben ki nem állhatja egymást. Ha ez egy valós filmforgatáson történik meg, mit tehet a rendező?

Borzasztóan nagy túlzás, ahogy a filmben a két színész viselkedik egymással, de ez is egy létező dolog. Sőt, tovább megyek, a forgatási baleset is egy létező dolog. Egy másik forgatáson megtörtént ugyanez a baleset, és le kellett állniuk. Ennél többet nem mondhatok.

Négy nagyjátékfilmet rendeztél, abból kettő a legnézettebb magyar mozifilm volt a megjelenése évében.

A harmadik pedig ezüstérmes lett.

Elégedett vagy a filmes karriereddel?

Igen, és büszke is vagyok rá, főleg azokra az emberekre, akikkel együtt dolgozhattam. Nagyon szerencsésnek vallom magamat, hogy ennyi filmet csinálhattam, de persze mindig van egy apró betűs rész. Megcsinálhattam a gyerekkori álmomat, csináltam egy nagy karácsonyi filmet, de minden mozinéző maszkban nézte meg. A film bemutatása idején lett kötelező a maszkviselés, és akkor törölték el, amikor kivették a mozikból, ez rengeteg nézőt távol tartott. Ráadásul hamar ki is vették a mozikból, pedig sokszor teltházakkal ment. Nem akarok magyarázkodni, csak minden filmemnél volt egy apró betűs rész, és ennek jó lenne, ha már vége lenne. De tényleg inkább tele van az a pohár, elégedett vagyok, és nagyon sok tervem van még.

A Vertigo felkért már egy következő filmre?

Vannak terveink, ez jó meló volt, szóval szeretnék még velük forgatni. Csak tényleg fárasztó volt ilyen tempóban elkészíteni a Beléd estemet. Lehet, hogy kérek a Gyuriéktól egy kis pihenőt, de az is lehet, hogy már idén belevágunk.

Herendi egyszer azt nyilatkozta, hogy a Toxikomára a legbüszkébb a filmjei közül. Nem az egyik vígjátékát mondta, hanem a kakukktojást, egy súlyos drámát. Te tervezel kilépni a vígjátékok világából?

Lesz ilyen is. Remélem. De nem azért van tervben, hogy megmutassam, ilyet is tudok, hanem mert vannak olyan történetek, amiket nem feltétlenül vígjátékként érdemes elmesélni.