Mi készül?
A Till Attila moderálásával folyó beszélgetésen Mécs Mónika (M&M Film), Muhi András (Focusfox), Osváth Gábor (Filmfabriq) és Kovács Gábor (Filmpartners) vettek részt.
Can Togay János, a Veszprém-EKF művészeti kreatív igazgatója bevezetőjében kifejtette, hogy reményeik szerint a filmszakma új rendszeres találkozóhelyének alapkövét teszik le a Filmpiknik zárónapján megrendezett konferenciával. A résztvevők elsőként arról meséltek, milyen hatással volt a járvány a munkájukra és mire készülnek most. Mécs Mónika Enyedi Ildikó nemzetközi produkcióban készülő filmje, A feleségem története kapcsán elmondta: “Nagyon sokat késett az utómunka, nem készült el a film időre”. Az utómunkálatok jelenleg is zajlanak, a négy ország között elosztott folyamatot az utazási korlátozások lassították le. A teljes utómunka befejezésére október 31-ét tűzték ki.
Az Átjáróház forgatásának tavaszi leállását Muhi András indokolta: “Ha nem fújtam volna le, akkor ellenem fordul a stáb”. Madarász Isti fantasy filmjének felvételei nyáron tudtak befejeződni. (Leállás előtti riportunk itt olvasható.) Jelenleg Bernáth Szilárd filmjét készítik, októberben pedig Csuja Lászlóval és Nemes Annával készül együtt dolgozni.
Mécs Mónika és Muhi András (fotó: Veszprém-Balaton Filmpiknik)
Osváth Gábor elmondta, hogy a Kilakoltatás felvételei júliusban el tudtak indulni és 20 naposra tervezett forgatás helyett 19 nap alatt el is készültek vele. “Ilyen se volt még a praxisomban” - tette hozzá. (Beszámolónkat a forgatásról ide kattintva lehet elolvasni.) Decemberben karácsonyi vígjátékot forgatnak, valamint cseh-szlovák-magyar produkcióban kezdenek egy stop-motion animációs filmet is, ami Prágában készül.
Szintén júliusban forgott Szilágyi Fanni első nagyjátékfilmje, amelynek Kovács Gábor az egyik producere. (A Veszélyes lehet a fagyi felvételeiről itt számoltunk be.) Gothár Péter Hét kis véletlen című filmjét a rendező zaklatási botránya ellenére is be akarják mutatni az idén: “Nagyon tisztességesen mellénk állt Filmintézet is. Pataki Ágival azt a nézetet képviseljük, hogy egy film nem csak a rendezőjével egyenlő. Nagyon sok fiatal, tehetséges ember dolgozott rajta, minimum meg kell adni a lehetőséget, hogy lássa a közönség.” A film premierje egy A-kategóriás fesztiválon lesz, de a hivatalos bejelentésre még várnunk kell.
Till Attila arról kérdezte a résztvevőket, hogy szerintük a hazai filmkészítésben még mindig a szerzőcentrikus szemlélet az egyeduralkodó, vagy elkezdett jobban érvényesülni a produceri gondolkodás. Mécs Mónika szerint eddig szerzői filmek voltak itthon előnyben, de egyre gyakoribb tendencia, hogy a producer is alkotótársként jelenik meg.
Osváth Gábor és Kovács Gábor (fotó: Veszprém-Balaton Filmpiknik)
A szerzői és a sikerfilmek szembeállításáról Muhi András úgy fogalmazott: “Azzal sose vettünk számot, hogy mi egy kis ország vagyunk. Az atlétikában is rengeteg szám van, és mi a kalapácsvetésben vagyunk jók. Nem tudjuk felvenni a versenyt, low budgetben vagyunk, akármilyen nagy produkciót csinálunk éppen.” Herskó Jánost idézte azzal, hogy a vonulat érdekes, amely Jancsó Miklóssal indult: “A magyar film mindig kisérleti. A szegénységből fakadó formai erőfeszítésből tud Zrínyi-kirohanást csinálni. Ilyenkor odafigyel rád a világ.”
A nézőszámok kapcsán szóba került, hogy érdekli-e egyáltalán a mai fiatalokat a magyar film. Miközben a cseheknél évente vannak több százezer nézős saját filmek, Kovács Gábor szerint nálunk valami nagyon el lett szúrva, hiába születnek csodás alkotások, az emberek kedve elment a magyar filmektől. “Nem tudom erre a megoldást, egyetlen ötletem, hogy Üvegtigris 4-et kell csinálni, de azt nem szeretném annyira. Sokkal tartalmasabb, mélyebb, több értéket hordozó filmet szeretnék, amit sokan megnéznek” - hozzátette, hogy büszke az Üvegtigrisre, de elszomorítja, hogy még sok év elteltével is kevés az olyan magyar film, ami ilyen sikeres tudott lenni.
Muhi András szerint ebben közrejátszik, hogy a rendezők sokszor nem vevők mások szerzeményeire: “Kiváló forgatókönyveket ajánlok fel a magyar rendezői karnak és senki sem vállalja őket. Még aki műfaji filmes is a saját vízióját kergeti, végső soron ő is szerzőiségben gondolkozik.” Elárulta azt is, hogy Tilla például már két könyvét utasította vissza. Mécs Mónika is úgy tapasztalja, hogy itthon berögzült gondolat, hogy az a rendező ér valamit, aki művészfilmet készít, holott a minőségi közönségfilmeket sem kéne degradálni.
(fotó: Veszprém-Balaton Filmpiknik)
Till Attila úgy foglalta össze: a magyar film a szerzőiség, a rendezők története, ami viszont nem találkozik a közönség igényeivel. A szerzői film csapdája, hogy ugyan mindenki nagyon büszke az A-kategóriás fesztiválszereplésekre, de ha egy szerzői film nem nyer rangos díjat, akkor megmarad a művész-, értelmiségi világ belügyének. Kovács Gábor véleménye szerint: “Ha tudnánk csinálni egy őszinte körkérdést a magyar rendezők között, szerintem inkább választanák egy A-kategóriás fesztivál vörös szőnyegét, mint a közönségsikert.”
Muhi András szerint a magyar filmgyártásban a 60-as évek óta egyenlő arányban vannak jelen a szerzői és közönségfilmek, csak utóbbiak kevésbé sikerülnek. “A közönséget valóban elvesztettük valahol a 70-es évek környékén.” Hol a nézők felelőssége ebben történetben? - fordította meg a kérdés a műsorvezető. Mécs Mónika ezt összetett kérdésnek látja, fontos a marketing, hogy eljutnak-e egyáltalán a köztudatba a filmek és a nézők saját anyagi állapota is - közben pedig az amerikai szuperprodukciókkal vannak tele a mozik, amelyek zavartalan kikapcsolódást kínálnak, nem szembesítenek problémákkal.
Muhi a médiaórák hiányában látja az okát, miért nem fogékonyabb a mostani generáció a komolyabb alkotások iránt. Felmerült a filmklubkultúra elsorvadása, Osváth Gábor pedig rámutatott arra, hogy egy-két kivételtől eltekintve az elmúlt 10-20 évben alig készültek fiataloknak szóló alkotások, amik mozirajongokká tehették volna a felnövő nemzedéket. “Én a Pogány Madonnán, meg a Dargay-filmeken nőttem fel, így szerettem bele a magyar filmekbe. Ezeken keresztül jutottam el odáig, hogy a Jancsók is tetszenek.”
Till Attila és Mécs Mónika (fotó: Veszprém-Balaton Filmpiknik)
Hogyan viszonyulnak a koprodukciókhoz? Mécs Mónika a Feleségem története kapcsán osztotta meg élményeit arról, milyen összerakni egy négy ország közötti koprodukciót. A nemzetközi pályázás egy lista alapján történik, amin a készülő film munkatársai szerepelnek, az olyan híres színészek nevei, mint Léa Seydoux pedig megemelik a pontértéket a lehetséges partnerek szemében - és a pénztárcákat is kinyitják. De egy ilyen sokszereplős produkcióban még egy főmunkatárs lecserélése is nagyon körülményessé tud válni. “Úgy kell elképzelni, mint egy irdatlan puzzle-t, aminek iszonyú sok apró darabja van, és ha azok nem illeszkednek, akkor megrándul az egész koprodukció.”
Muhi András elmondta, hogy a Vajna-érában a magyar producerek el voltak vágva a nemzetközi koprodukciók lehetőségétől, így ezeket a kapcsolatokat újra kell építeni. Szerencsére ebben a jelenlegi Filmintézet támogatónak mutatkozik. Osváth Gábor elmondta, hogy eddigi összes animációs vállalkozása koprodukció volt, idén először pedig egy mozifilmet is így készítenek.
A magyar filmipar jelentős hányadát adó service munkák hatását Kovács Gábor többnyire hasznosnak látja: “Komoly garnitúrát képez ki, sok pénzt hagynak itt, még ha az árakat nagyon fel is nyomják. A munkaerő hiányt viszont meg lehet oldani.” Muhi egyetértett benne, hogy a szaktudás megdrágult, ugyanakkor sokkal nagyobb profizmus jellemzi a hazai szakembereket: “A régi problémának, hogy valaki tuti részeg a stábból, már vége van.”
A támogatási és fejlesztési rendszerről is kifejtették a véleményüket. “Az elmúlt 10 évben a producerek befolyása és hatása egyre szűkült” - mondta el Muhi András. Szerinte a támogató rendszer csúcsproducerként viselkedik, a tényleges producer pedig beszállítóként viszi be a projektet, a kontrollt csak a fejlesztés után kapja vissza. Egyúttal a producerre nehezedő felelősség is kisebb lett, ha a film bukik. “Korábban ha a film bukott, a producer is zuhant a rendezővel. Régen úgy éreztem, hogy nem mindegy ki a producer egy film mellett, most úgy, hogy nem érdekes” - Till ezt azzal vitatta, hogy a mostani tendencia szerint inkább a producerek kapják a támogatást.
(fotó: Veszprém-Balaton Filmpiknik)
Osváth Gábor meglátása szerint nem elsősorban rendezők vagy a producerek, hanem a témák kapnak pénzt, ami szerinte nem feltétlenül jó irány: “Portfólió, ezt a szót tanultuk meg az elmúlt egy évben” - utalt arra, hogy a Filmintézet a közelmúltban több, már bizonyított alkotóktól származó filmtervtől is a portfólió sokszínűségére hivatkozva vonta meg a támogatást.
Zárásként konkrét javaslatok is elhangzottak arra vonatkozóan, hogyan lehetne fejleszteni a támogatási rendszert. Mécs Mónika egyrészt a normatív támogatás bevezetését tartja fontosnak. Ennek lényege, hogy amennyiben egy film nemzetközi fesztiválon szerepelt vagy díjat nyert, az alkotók számára automatikusan járna ezért egy meghatározott pénzösszeg. Javasolná a döntőbizottság összetételének 1-2 évente történő felfrissítését, és azt is, hogy a mostani felállással szemben női tag is helyet kapjon.
Muhi András az európai koprodukciók támogatását pártolná, és azt hogy fejlesztés közben “nyugodtan lehetne felnőttnek tekinteni a producert és a rendezőt.” Osváth Gábor a bizottság összetételét variálná aszerint, éppen milyen projektről születik döntés - animációs vagy dokumentumfilm esetében mindig adott szakmai szervezetek delegálhatnának póttagot.
Hol láthatjuk?
A filmforgalmazók beszélgetésben Liszka Tamás (Budapestfilm Zrt.), Böszörményi Gábor (Mozinet) és Bálint Péter (Filmforgalmazók Egyesülete) voltak Till Attila partnerei.
A Budapesti Film vezetője, Liszka Tamás rögtön felvázolta a helyzetet: a júliusi újranyitás óta szordínósan mennek a mozik, a nézők tartózkodása indokolt a járvány fényében, azonban ezt legjobban az art mozik érzik meg. A 2019-et nézettségei szempontból egy tisztességes évként jellemezte, Bálint Péter ehhez számadattal is szolgált: összesen 16 millió magyar néző volt tavaly moziban. Böszörményi Gábor hozzátette, hogy itthon a hollywoodi filmek aránya sokkal nagyobb mint, a környező országokban, a tavalyi nézettségi toplistán magyar film csak a 27. helyig jutott.
Till Attila, Bálint Péter, Böszörményi Gábor, Liszka Tamás (fotó: Veszprém-Balaton Filmpiknik)
Bálint Péter amondó, hogy a mai helyzet alapján nem is fog visszatérni ennyi néző a mozikba, inkább átrétegződik a közönség. Eddig minden az “event-filmeken’’ múlt, de ezeknek nem biztos, hogy a mozi marad a fő megjelenési formája, az is lehet, hogy a limitált mozipremierek csak kedvcsinálóként fognak működni a streaminghez (mint ahogy ezt a Netlfix már tavaly is demonstrálta). Szerinte ebben a helyzetben a magyar filmeket kéne úgy támogatni, hogy olcsóbb legyen rájuk a jegy, mint egy nagy amerikai blockbusterre.
Till Attila ennek kapcsán azt kérdezte, felmerült-e már, hogy az állami támogatásból készülő magyar filmek legyenek ingyenesek. Liszka Tamás válaszából kiderült, hogy ez nem reális, mivel a piaci logika az diktálja, hogy ami olcsó vagy ingyen van, annak nincs is értéke. “A titkot kéne megtalálni hogy érdekelje a magyarokat a saját országuk filmtermése.” Böszörményi Gábor elmondta, hogy messze ugyan messze nálunk a legnagyobb a mozijegyeket terhelő ÁFA, mégi úgy tapasztalta, hiába van valamire olcsó jegy, olcsó jegy, attól nem kezdenek tolongani az emberek. Néha még még ingyenesen is nehéz megtölteni egy szabadtéri vetítést.
Böszörményi felidézte, hogy tíz évvel ezelőtt átéltek a mozik kríziseket, a gazdasági válság miatt 15 millióról 8 millióra esett az éves látogatás. A forráshiány miatt a digitális technikai átállást is nehéz volt megcsinálni, a forgalmazási támogatások megvonása pedig nagy érvágás volt. Most ismét gazdasági válság várható, az emberek eleve félnek zárt térben moziba menni. Amíg a magyar filmek valószínüleg továbbra is fognak támogatás kapni az NFI-től, attól joggal lehet tartani, hogy az art filmek támogatása összeomlik.
Filmforgalmazók konferencia (fotó: fotó: Veszprém-Balaton Filmpiknik)
A Pesti balhé nézőszáma is felmerült. Bálint Péter szerint békeidőben a dupláját hozta volna, Liszka Tamás a Tenet sikeréről úgy véli, hogy bejött a nézők kiéhezettsége, de ez art filmeknél nem annyira. Böszörményi Gábor a Mozinettel Horváth Lili filmjét készül bemutatni, mert a velencei szereplés miatt most van köztudatban: Eredetileg 10-20 ezer nézőre számítottak a vírus előtt: “Annak már örülnénk, ha 10 ezren elmennének rá”.
A streaminges forgalmazásról megtudtuk, hogy a Netflix még a partnereknek sem árulja el, hányan nézték meg a filmjeiket a platformon. Böszörményi elárulta, hogy a szolgáltató átalánydíjat fizet a filmekért, ami sok esetben leginkább talált pénznek minősül a forgalmazók számára, mert legalább sikerül valahová eladni egy évek óta parlagon heverő filmet is.
Till Attila kiváncsi volt rá, hogyan viszonyulnak a “nemzeti streaming szolgáltató” ötletéhez, amin az NFI dolgozik. “Ha csak ott jelennek meg magyar filmek, az a mi szempontunkból nagyon káros lehet. Az viszont jó lenne, ha van egy oldal, ahol a klasszikus filmkincset vissza lehet nézni, az elmúlt tíz év filmjeivel pedig a forgalmazók foglalkoznak” - mondta erről Böszörményi.
Amire szerinte a forgalmazóknak szüksége lenne a túléléshez, az a filmes oktatás. “Hogy a fiatalok értsék a filmeket, kiderüljön számukra, hogy léteznek művészfilmek és kapcsolatba kerüljenek a magyar filmmel. Más lenne a helyzet, ha az elmúlt 20 évben lett volna ilyen.” Forgalmazóként annak is örülne, ha lehetne tudni, hogy egy külföldi művészfilm esetében mennyi támogatásra számíthat, nem ad-hoc dőlne el. Bálint Péter ötlete egy átfogó, közös magyar filmes kampányra lenne szükség, ami “szexivé tudja tenni a magyar filmet”.
