Vajdai Vilmos és Hámori GabriellaT.F.: Ez a kérdés anyagilag érzékenyen érinti az embert, én azonban hajlandó lennék belemenni egy olyan alkuba, hogy az elkövetkező harminc évben – három éves ciklusokra bontva – két nagyjátékfilm között egy dokumentumfilmet és egy tévéfilmet rendezzek. Nagyon jó ez a ritmus. Másfél éve nem dolgoztam színészekkel, már nagyon hiányzott.

filmhu: Hogyan került képbe Garaczi írása?

T.F.: Kántor László producer megvette a Csodálatos vadállatok jogait, majd felkért engem rendezőnek, és miután én rábólintottam a drámára, pályáztunk és beindult a gépezet. Ez volt az első olyan alkalom életemben, hogy nem én voltam az első láncszem a produkció történetében. Korábban én találtam egy témát, én akartam valamit elmesélni, most azonban egyszerűen felkértek. Amint elvállaltam a feladatot, rögtön beugrott persze, hogy kicsit meg kell bolondítanom a dolgot, kísérleteznem, trükköznöm kell. Kiváló lehetőség ez olyan formai dolgok kipróbálására, amiket máskor nem mernék, mert a sztorira és egyebekre jobban kell koncentrálnom.

filmhu: Figyelembe véve, hogy 16 milliméterre forgattok, lehet ennek az anyagnak tévén túli élete is?

T.F.: Ha az ember 16-ra dolgozik, nem zár ki semmilyen lehetőséget. Ebből még akár lehet egy rövidfilm is, ha megfogjuk a legjobb részeket, neadjisten hosszabb film is. Tisztelem a HD technikát, tudom, hogy jóval tartósabb a BETA-nál, de a 16mm számomra továbbra is a fennmaradásról, az állandóságról szól.