Újjászületőben a magyar tévéjáték?

Harmadik tévéjáték pályázatát zárta május végén az MMK – ezúttal az ORTT nélkül és a szétosztható pénz is kevesebb volt. Míg ugyanis az első közös kiíráskor a rendelkezésre álló keret összesen 800 (felenként 400-400), tavaly pedig 700 millió forint volt, idén az MMK – egyedüli pályáztatóként – a három évvel ezelőtti summa ráeső részének megfelelő összegből, azaz 400 millió forintból írta ki a pályázatot. Ráadásul most a megítélhető támogatás mértéke is alacsonyabb volt az eddigieknél: a kiválasztott produkciók összköltségének 60 százalékára korlátozódott, szemben az előző két alkalom 80 százalékos támogatottságával. A fokozatosan soványodó keret ellenére az elmúlt években az MMK-ORTT  kezdeményezés volt az egyetlen hathatós kísérlet arra, hogy a műfaj kilábaljon abból a helyzetből, amelybe a rendszerváltás után került: az elmúlt bő másfél évtizedben csak elvétve készültek tévéjátékok, tévéfilmek.

Évente 70 tévéjáték Dömölky János: A tenger csendje (1966)

Pedig húsz esztendeje még virágzott a tévéjátékgyártás idehaza: a hetvenes évek elejétől a nyolcvanas évek közepéig évente hetven-nyolcvan alkotás készült a Magyar Televízióban (MTV), azaz nem múlt el hét, hogy ne mutattak volna be legalább egy új tévéfilmet. A nyolcvanas évek végén is – amikor már egyre kevesebb pénz jutott a műfajra – mintegy évi harminc új darabot sugárzott az MTV. A rendszerváltással azonban kezdetét vette a hazai televíziós művészet kálváriája: az MTV-nél megkezdődtek a végeláthatatlan átszervezések, egymást váltották a tévéelnökök, műsorigazgatók, szerkesztők, és az ebből eredő kiszámíthatatlanság miatt először csak az alkotói munka vált egyre nehézebbé, majd költségvetési okokból szinte teljesen leállt a tévéjátékok, dokumentumfilmek gyártása. Helyükre új műsortípusok érkeztek: nőtt a vásárolt filmek, a sorozatok és licencműsorok aránya – a műsorprofil igazodott a reklámmegrendelések kívánalmaihoz. Az időközben piacra lépett kereskedelmi csatornák műsorpolitikájába pedig eleve utóbbi műsorok illeszkednek, így aztán náluk nem is készülnek színvonalas tévéjátékok, tévéfilmek, legfeljebb szappanoperák - ezek ugyanis viszonylag olcsón legyárthatók, ám mivel főműsoridőben futnak, magas reklámbevétellel kecsegtetnek. Az 1994-ben (az MTV költségvetésének töredékéből) indított új közszolgálati televízió, a Duna TV sem tudta felvállalni a tévéjátékok folyamatos gyártását, ugyanakkor a rendszerváltás utáni televíziózás másik mostohagyermekének, a dokumentumfilmnek lelkes támogatója, a hazai csatornák között befogadóként és gyártóként is a műfaj éllovasának számít.

"a médiumok szórakoztató jellege"

A televíziós művészet fokozatos térvesztése sokak szerint mostanra odáig vezetett, hogy az MTV átalakult egy, közszolgálati feladatait részben ellátó, ám leginkább kereskedelmi felfogású televízióvá, amelynek történetesen az állam a tulajdonosa. “Lelki skorbut pusztít ma a Magyar Televízióban, ezt sugározza a képernyő, és ezzel fertőzi, akit elér.” - így jellemezte például 2002-ben Esztergályos Károly tévérendező az MTV műsorprofil-váltását abban a nyílt levélben, amelynek címzettje, Mendreczky Károly az MTV akkori elnöke volt. Esztergályos ma is fenntartott véleménye szerint a közpénzből gazdálkodó MTV-nek nem üzleti szempontok alapján kellene működnie, hanem értékközpontú, kultúratámogató műsorokkal valódi közszolgálatot kellene ellátnia. „Elhibázott a műsorpolitikájuk” – mondta a filmhunak. Hasonlóképp vélekedett az ORTT is, amikor két évvel ezelőtt az egész magyar médiát megrótta, amiért “a médiumok szórakoztató jellege került előtérbe, ami aláaknázza a műsorszolgáltatók közszolgálati feladatait.” Ilyen körülmények között nem is csoda, hogy a tetszhalott tévés műfaj felélesztését nem a televíziók, hanem a filmszakma, illetve az MMK és az ORTT kezdeményezte.

Az MMK-ORTT pályázat a televíziókat is kimozdította a holtpontról: a kiírók által összeadott 800 millió forintot 2003-ban az MTV és a Duna Televízió 200-200 millió forinttal fejelte meg, amelyet a pályázaton támogatott produkciók számára részben pénzben, részben gyártási szolgáltatásban bocsátottak rendelkezésre. Igaz, a pályázaton való részvételt az MMK mintegy el is várta a televízióktól. Mindhárom kiírás szerint ugyanis filmelőállítók (produceri irodák) és országos vételkörzetű és földfelszíni, illetve közszolgálati televíziók pályázhattak. A médiumok bevonását segítette a kiírás azon – gyakorlati szempontokat figyelembe vevő - kitétele is, miszerint ha nem televízió, hanem filmelőállító indult, a pályázati anyag benyújtásakor csatolnia kellett a fenti műsorszolgáltatók valamelyikének az elkészült alkotás bemutatására vonatkozó szándéknyilatkozatát. Ugyancsak a televíziók részvételére buzdított, hogy a pályáztatók a támogatás mértékét az alkotások gyártási összköltségének 80 százalékában maximálták, és az indulóknak már a pályázati dokumentáció benyújtásakor rendelkezniük kellett a fennmaradó 20 százalékos önrésszel - amely lehetett a műsorszóróktól származó készpénz, illetve gyártási kapacitás.

A filmesek műfaj iránti elkötelezettségét mutatja, hogy az első, 2003-ban meghirdetett ORTT-MMK tévéjáték pályázatra 120 anyag érkezett – ebből, formai okokból 66 került a bírálók elé, s végül 13 alkotás részesült támogatásban. Igaz, idén a pályáztatásban magára maradt MMK a nyertes alkotások összköltségének nem 80, hanem csak 60 százalékát állta, így tehát az önrész is - éppen az eddigiek - duplájára emelkedett. Durst György producer, a Duna Televízió fődramaturgja szerint ennek köszönhető, hogy csökkent a pályázók száma: idén csak 38-an próbálkoztak.

Egy a kevés közül Mészáros Péter: Stammbuch

A Duna Műhelyt is vezető Durst osztja azt a nézetet, miszerint a televízióknak az eddiginél jóval nagyobb arányban kellene részt venniük – az egyébként saját feladatkörükbe tartozó – tévéjátékok képernyőre segítésében. Durst György szerint fordítani kellene az arányokon: a televízióknak csak kiegészítő forrásként kellene igénybe venniük az MMK és az ORTT segítségét, és költségvetésükből egy kisebb keretet elkülöníthetnének olyan műhelyek számára, amelyek garantálhatnák a folyamatos gyártást. Durst szerint a műsorszolgáltatók részéről televíziónként évi 100 millió forint elegendő lenne, hogy legalább 2-3 tévéjáték készüljön minden évben. (A Duna TV által gyártott, Mészáros Péter rendezte 68 perces Stammbuch összköltségvetése – Durst adatai alapján -  57 millió forint volt.) S bár a Durst által említett összeg elsőre kevesebbnek tűnik a tévéjáték pályázatok alkalmával nyújtott pénz- és kapacitásbeli 200 millióknál, a hangsúly a folyamatosságon van, és azon, hogy a közszolgálati televíziók a tévéjátékok esetében felvállalják a köz szolgálatát.

Durst György szerint ez a megoldás ráadásul tisztább körülményeket teremtene a pályáztatásban is, mivel véleménye szerint – az MMK legnagyobb igyekezete ellenére is – a rendezők a tévéjáték pályázatokat gyakran nagyjátékfilmes ötleteik megvalósítására szeretnék felhasználni. “Önkorlátozásra lenne szükség” a filmszakmában – mondja, és ez alatt nem csak a kiírásoktól eltérő próbálkozásokat érti, hanem azt is, hogy a pályázók sokszor az elnyerhető támogatás felső küszöbét célozzák meg, még akkor is, ha az adott produkció jóval kevesebb pénzből kihozható. 

Durst György felvetésére a Duna Televízió kulturális alelnöke, Pörös Géza a filmhunak úgy reagált, hogy a magát részben kulturális televízióként meghatározó csatorna örömmel vállalná tévéjátékok folyamatos gyártását, azonban soha nem kaptak akkora költségvetési támogatást a kulturális kormányzatoktól, hogy telt volna a műfajra. Hasonló választ adott tavalyi megkeresésünkkor Rangos Katalin, az MTV műsorpolitikai főtanácsadója is.

Remekmű 1986-ból Molnár György: A varázsló álma

A kevés pénz ellenére a Duna TV idén – az MMK-pályázatától függetlenül, önerőből – készít saját tévéjátékot. Pörös Géza elmondta, alacsony költségvetés mellett (pontos adatot nem árult el, csak annyit, a jó egyórás alkotás kevesebb, mint 10 millió forintból készül) Kincses Elemér tévéjátékot forgat saját, színpadon már kipróbált Csatorna című darabjából. A jelenleg az utómunkálatoknál tartó low-budget produkció mellett a Duna TV színházi közvetítésekkel próbálja a televíziós drámai műfajokat pótolni. Pörös Géza úgy nyilatkozott, idén őszre összesen három közvetítésre tudtak keretet biztosítani.

Esztergályos Károly szerint a televíziós művészet sorvadásával óriási veszélybe került a filmszakma is. Az MTV egykori drámai főosztályának tévérendezői mellett ugyanis a frissen végzett filmrendezők, dramaturgok is állandó „gyakorlási lehetőséghez” jutottak, a képernyőn keresztül a színészeket, és a feldolgozott kortárs irodalmat széles közönség ismerhette meg. „Pótléktelevízió az, amit ma kapunk, amelyet minden kormányzat a saját céljaira, saját szócsöveként használt fel. Ma alig készülnek olyan tévéművészeti alkotások, amelyek a kulturális örökséget gazdagítanák.” – mondja.

Esztergályos szerint bár az utóbbi három évben az MMK-ORTT kezdeményezésre „valami elindult”, még korai lenne a műfaj újjászületéséről beszélni. A rendező ugyanis úgy gondolja, a műfaj jelenlétéhez” legalább kéthetente be kellene mutatni egy újabb darabot,„de az optimális eset a heti premier lenne.” Ez egy évben 52 tévéjátékot, tévéfilmet jelent. Az eddigi három MMK-ORTT pályázaton összesen 25 alkotás részesült támogatásban.