A magyar tengernek számtalan identitásképző jelentése van, így a filmes ábrázolása is sokszor visszatükröz adott társadalmi-politikai berendezést. Az ötvenes évek sematizmusa után a Liliomfi üdesége felszabadító erővel hatott, A kis Valentinó vagy a Megáll az idő fiatal hősei viszont már nem tudtak abban hinni, hogy legalább a Balatonnál megtalálják a szabadságot és a szépséget. 

De izgalmasan tudnak keveredni különböző attitűdök egy-egy alkotásban is, Egynyári kalandban volt idő megélni a balatoni nosztalgiát, de a strandolás poklát is. A régió filmes kultúrtörténetéről és a Balaton-kép változásairól egy egész könyvet is meg lehetne tölteni, most csak felvillantom azokat a változatos szerepeket, amelyeket a tó a magyar filmben betöltött. 

Városból a természetbe: Tüskevár (1966)

Rögtön csalok, hiszen Fekete István regénye a Kis-Balatonnál játszódik és az 1966-ban készült, nyolc epizódos tévésorozatot csak részben forgatták eredeti helyszíneken, természetvédelmi okokból a Ráckevei-Dunánál kelt életre Tutajos, azaz Ladó Gyuszi és Matula bácsi története. A mérnök családból származó nyolcadikos Tutajosnak csak a jó számtan bizonyítvány állja az útját, hogy a nyarát ne a hangos városban, hanem a természetben tölthesse. Az osztályteremben vágyakozik a tökéletes idillként megjelenő balatoni nádasra, de ott már több erőpróbát ki kell állnia Matula bácsi vezetésével. Hogy felnőjön és a „maga lábán járjon” meg kell tanulnia milyen is a városi kényelemből kilépve a berekben élni, ahol összekaszabolja a nád a szandálos lábát és a ragadozó madaraknak sincs jégszekrénye. 

Tüskevár

A próbatételek által és a balatoni természet megismerésével az elkényeztetett kölyök igazi nagyfiú lesz, és ez akár nagyon didaktikus és bináris is lehetne, de szerencsére a gyermeki, rácsodálkozó perspektívának és Bánhidi László karakteres játékának köszönhetően nem csupán egy tanmesét látunk, hanem a magyar gyerekek számára ugyan kicsit már lassú, de még ma is érvényes felnövéstörténetet. 

Ring a Balaton, a szép Badacsony: Liliomfi (1954)

A Rákosi-korszak enyhülése utáni felszabadultságban Makk Károly 28 évesen rendezte meg mai napig népszerű filmjét, a Liliomfit, amelyben a kor legnagyobb színészei szerepeltek. Az 1830-ban játszódó romantikus komédia eredeti helyszíne a színdarabban még Kolozsvár volt, de ez a változat már jó érzékkel a Balaton-felvidékre került. (Nem is tudtak volna Erdélyben forgatni, mivel a Varsói Szerződés aláírása, tehát 1955 előtt nem volt éppen baráti a magyar-román viszony.) Varázslat, naiv szerelem és pezsgő, mulatságokkal teli élet bontakozik ki a filmben. A referenciaként használt Rómeó és Júlia tragédiája könnyedén átúszik Shakespeare Vilmos (ahogy a filmben mondják) egy másik művébe, a Szentivánéji álomba, hogy az intrikák és bonyodalmak után a szerelmesek egymásra találjanak. 

Füredtől Badacsonyig visz a szereplők útja és a rettegett Keszthelyt kellett elkerülni, ahol Mariskát és Liliomfit is kényszerházasság várná. Egyébként jól kirajzolódnak a filmben a Balaton-környéki vagyoni viszonyok, az őslakos szegény lakosság és az üdülni, szórakozni vágyó nemesség konfliktusa, de ezt természetesen egy vígjáték nem tudja kibontani, inkább feloldja abban, hogy a természetközeliséget és a szabadságot választja az úri életről lemondó páros. 

Liliomfi

A pasaréti filmgyár műtermeiben felvett jeleneteket kiegészítik valódi balatoni felvételek. Az első színes filmek egyike volt az alkotás, így a Technicolor filmtekercseken a harsány színekben, meleg tónusokban pompázik a táj és a jelmezek is: a piros viseletek, a zöld és kék természet, a napraforgó sárgája a napfelkelte rózsaszíne szinte meseivé teszik ezt a világot, így el is emelik a kor valóságától, az előző évtized sematizmusától, illetve kicsit megőriz valamit abból a vidékből is, amit akkor még nem ért el a tömeges turizmus. 

A háborgó tó: Ítél a Balaton (1932), Tűz a hegyen (1944), Ház a sziklák alatt (1958)

A felhők mögül előbukkant a nap, rásüt a tóra, fürdetik a marhákat, belecsöppenünk egy vásárba, majd egy Szent István napi és szüreti mulatságba. A magyar-francia koprodukcióban készült Ítél a Balatont külföldi közönségnek szánták, emiatt egzotikus fénytörésben mutatták be a népi kultúrát, annak minden babonájával, istenfélő rítusával együtt. A Balaton a megélhetését biztosítja a halászattal foglalkozó Szabó és Kovács családnak, akik évtizedek óta versengenek egymással. Kovács Mari Szabó fiába lesz szerelmes, de apja a másnak szánja, akihez hozzá is kell mennie. Marit hűtlenséggel vádolják, így a falusiak szerint a tó ítéletének kell döntenie az asszony sorsáról. Fejős Pál rendezése a táj szépségét és misztikumát, a háborgó Balaton kegyetlenségét egyaránt meg tudta jeleníteni.

Ház a sziklák alatt

Szőts István Szigligeten és Badacsonyban forgott Tűz a hegyen című lírai szerelmes története minden bizonnyal bővítené a népi drámák sorát, de az 1944-ben készülő film útjába állt a háború, így a 80-as években előkerült tekercsek befejezetlenül, a mai napig dobozban állnak a Filmarchívumban. Makk Károly mindössze négy évvel később a Liliomfi után, merítve Szőts István örökségéből, egy teljesen más Balaton-képet jelenített meg a balladisztikus Ház a sziklák alattban. A szerelmi háromszög-történetben a féltékenység és a tragikum felülírja a táj idilli mivoltát, amit a komor, téli Balaton húz alá. „Mivé lesz itt az ember? Csak kiég mint ez a tűzhányóhegy, aztán a szíve helyén is kő marad, kemény kő…halott világ ez.” – mondja az öreg Kós Ferenc édesapja a nélkülözéséről és a haragukat elfojtó emberekről, bűntudatról. A gazdag népi szimbolikával és premodern filmnyelvvel dolgozó Makk már a bazaltsziklás tanúhegy képével megteremti a fenyegető atmoszférát. 

A sorompók lezárulnak: A kis Valentinó (1979), Megáll az idő (1982)

A szar is le van szarva a 70-es 80-as évek „csellengő” hősei számára és a Balaton is csak egy vágykép marad, ami végül nem tudja betölteni azt a szerepet, amit szánnak neki, itt sem tudják megélni a szabadságukat, a korszak fullasztó atmoszférájától nem tudnak menekülni a fiatalok. 

Jeles András filmjében, A kis Valentinóban László meglóg egy nagyobb összeggel, amit rábíznak és céltalanul elveri. Menne ő bárhová, „Franciába” is, talán csak az Ez történt Lellén sanzon viszi a Balatonhoz az egyik barátjával, aki miután felszedi a nem éppen elit vendéglő tulajdonosát le is lép és egyedül hagyja a főhőst. A tónál egy gazos, kopár és barátságtalan strandot talál, a fürdés a hideg tóban pedig inkább kellemetlen, mint felszabadító. 

Megáll az idő

A Megáll az időben Köves Dini, Pierre és Szukics Magda a tinikori lázadásukat emigrációval zárnák le, de Dini és Magda csak a Balatonig jutnak. Diadalittas zenére érkeznek meg, leesik az álluk, de a kerítés, aminek Magda a kocsival ütközik, és a sorompó, ahol utoljára látjuk Pierre-t a szabadság határait jelzik, ennél nem tudnak tovább jutni és Pierre-rel sem tudni, mi történik majd. A film később ikonikussá való képe, amikor a három szereplő a napsütést élvezi, csak pillanatnyi örömforrás lesz.  

Nekem a Balaton a riviéra: A Pogány Madonna (1980)

A kádári gulyáskommunizmus szebbik arcát láthatjuk a Pogány Madonna tárgyi környezetében és Balaton-képében, ami kis híján a francia riviéra lesz. Virágzik a turizmus, jönnek a külföldiek, modern szállodák, vitorlásversenyek, diszkók szolgálják ki az igényeiket, helikopteres és autósüldözés pörgeti fel a tempót, és persze ott van a motorcsónakon vagánykodó Ötvös Csöpi hadnagy, aki a többi bénácska rendőrhöz képest profi bűnfelderítést végez és megtalálja a Tihanyi Apátságból ellopott címbéli aranyszobrot. 

Pogány Madonna

Nem véletlen, hogy Csöpit a magyar Piedonénak nevezik, hiszen az olasz műfaji film átültetése a magyar közegbe szinte tökéletesen működik, ma is töretlen a népszerűsége a Pogány Madonnának és folytatásainak, Bujtor István társrendező-társíró-főszereplőről még egy filmfesztivált is elneveztek Balatonszemesen. A bűnügyi akció-vígjátékban azért egy romantikusabb, tradicionálisabb kép is megjelenik, amikor Csöpi alkonyatkor látogatja meg Matuska bácsi nádasban bújó kunyhóját. 

Savanyú, de a miénk: Zimmer Feri (1998), Szezon (2004), Tibor vagyok, de hódítani akarok! (2006)

A rendszerváltás utáni évtizedekben, ugyan a 4F Club megénekelte a felhőtlen, bulizós balatoni nyarat annak minden kellékével, a korszak műfaji vagy midcult filmjeiben mégsem volt annyira tökéletes a magyar tenger. Amikor már elérhető volt a valódi Nyugat, akkor a Balaton, ahol korábban az átlagmagyar is megélhette a kényelmet, már nem volt olyan vonzó, és csak a kopottas szocializmusból megmaradt, már retrónak számító díszletek maradtak meg belőle, ahol a turistákat átvágják magyaros ügyeskedéssel, mint a Zimmer Feriben. A Tibor vagyok de hódítani akarok! főhősének sem ajándék már a balatoni nyaralás, mint Tutajosnak, mert a horvát tengerpart helyett száműzik a Füredre.


Török Feri karcagi melósfiúkat hozza Aligára a Szezonban, és a pincérkedős idénymunka, majd a pornós karrier eleinte sok reménnyel kecsegtet, de végül a főszereplő srácokat a Balaton sem hozza közelebb a vágyott jobb élethez. Ahogy találkoznak a nyaraló újgazdagokkal, azt tapasztalják, hogy az alakuló kapitalista rendszerben nem biztos, hogy mindenki érvényesülni tud, hanem mindig lesznek olyanok, akik jobban járnak.  

„Itt a nyár, halmokban hevernek a csajok”: Egynyári kaland (2015-2019)

A szűk körben ugyan, de körülrajongott, négy évadot megélt Egynyári kaland a kezdés sutaságai ellenére (Vecsei H. Miklós karakteréről aligha hisszük el, hogy Jókai kötelezőket olvas a parton) friss arcokat és karaktereket hozott a tópartra. Így amikor a második évadtól új írócsapat és vette át a kormányt Zomborácz Virág vezetésével, aki Akar Péterrel együtt rendezte a további epizódokat, sokan felkapták a fejüket, hogy készült egy fiataloknak szánt sorozat, ami nem egy retró életérzést akar lenyomni a torkunkon hekkel és lángossal, hanem átélhető sztorikat, romantikus vagy munkahelyi konfliktusokat látunk. Nem mellesleg azt is, hogy milyen a fiatal nők megélése arról, hogy milyen amikor a férfiak húspiacnak nézik őket a Balaton-parton.

A sorozat utolsó évadaiban (a harmadik költségvetési okokból Budapesten játszódik, de az lezáró évadra visszakövetelték a rajongók a Balatont) egyaránt megjelenik az Anna-bál, a borospincénél túrázó, majd összevesző páros, a kemping, a munkásszálló, de még a wellness hotel is. Széles spektrumon jelennek meg a Balatonhoz kapcsolódó attitűdök: egyszer a lerobbant nyaraló miatt kell sajnálni a szereplőket, mert ők is mehettek volna az all inclusive hotelbe a magyar pocsolya helyett, máskor a világ legjobb helye lesz a Balaton, ami össze tudja kovácsolni a társaságot és igazi identitásteremtő közeg. 

Napfény a jégen: Balaton Method (2015)

Szimler Bálint és Rév Marcell közös kreatív projektje egy izgalmas kísérlet a táj újraértelmezésére. A zenés tabló kiüresedett szocreál szállodákba, vonatállomásora, vízibiciklire, kompra terelte a magyar zenei színtér figuráit, hogy a hely adottságait kihasználva videóklipeket forgassanak, túlmutatva a megszokott zenei videók esztétikáján. A keserédes nosztalgiától kezdve a dokumentarizmuson át az erősen absztrakt stilizációig terjed a filmnyelv és egy heterogén régiót mutat be, sokszor kifordítva a tóhoz kapcsolódó nemzeti mítoszokat.

Balaton Method

Prémium európai színvonal: Index- és 444-videók, #Sohavégetnemérős (2016) 

Még soha nem jártam Zamárdiban a Balaton Soundon, de a szervezők által prémiumfesztiválként hirdetett eseményt szinte látom magam előtt, hiszen az Indexvideó hőskorában megjelenő helyzetjelentések vagy a cinikus 444-videók és reality műsorok a retinánkba égették a különböző mozgóképes sztereotípiákat, a kigyúrt férfitesteket a derékig sem érő vízben, legénybúcsús hordákat, a hajnalban a parton ébredező másnaposokat és persze a női fenekekre is indokolatlanul zoomoltak a kamerák. Az ország elitjén, vagy talán épp az egy évben egyszer bulizó fiatalokon (valljuk be, egy-két ital után mi sem nyilatkoznánk a legértelmesebben az arcunkba tolt kamerának) élcelődő videók sajátos fénytörésbe teszik a Balatont mint helyszínt, hiszen az előítéletek szerint a déli partnak egyébként is van egy vásári hangulata, amelyet előszeretettel minősítenek le az „északi partiak”.

#Sohavégetnemérős

A Balatonon startoló #Sohavégetnemérős című film esetében joggal lehetett attól félni, hogy ezt az életérzést szeretné majd nagyjátékfilmbe ültetni, de a szkeccsekből álló filmnek rögtön a legelső epizódja, a szereplők (Ötvös András, Trecskó Zsófia) összhangjának és Tiszeker Dániel rendező laza, színészközpontú stílusának köszönhetően vissza tudja adni balatoni bulizás és flörtölés báját. 

Bor, mámor, Balaton: Együtt kezdtük (2022) 

Több kritika nevezte nemzeti imázsfilmnek a nemrég moziba kerülő romantikus vígjátékot, az Együtt kezdtüket és tényleg találunk a filmben olyan elemeket, melyek a kormánypárt fiatalokról szóló vágyait egész biztosan kielégítené. Az érettségit követő jó hangulatú buli alatt könnyedén lehet a szereplőkhöz kapcsolódni (engem ehhez nagy mértékben hozzásegített a Kimnowak csöpögős száma is). De mire tíz évvel később eljutunk az osztálytalálkozónak is beillő lagzira a Balatonhoz, a tó inkább csak egy háttér lesz, ami nincs megtöltve élettel, akár a tengerparton is játszódhatott volna a film. Pedig van vitorlázás, Már mi nálunk, babám-éneklés, pálinkázás a lagzin és szelfizés a hegyen. Megörökölnivaló szőlője meg ugye mindenkinek van a Badacsonyban?

Együtt kezdtük 

Ejtsünk pár szót egy meg nem valósult filmről is, a Balatoni tengeralattjáróról, amit Nagypál Orsi írt és fejlesztett, de sajnos nem jutott el a forgatásig. A történet az olvadozó szocializmus idején, a 80-as években játszódik, kelet-, nyugat-német és magyar találkozásokat vitt volna filmre egy kisfiú szemszögéből.

Szerencsére Krigler Gábor (az Aranyélet alkotója), felesége Krigler Tóth Emőke és Enyedi Ildikó is fantáziát látott a korszakban és minisorozatként remélhetőleg elkészül a Balaton Brigád, amely a valóságban is a magyar tengernél állomásozó keletnémet titkosszolgálat ügynökeit helyezi a középpontba. Ősszel pedig vígjátéki formában érkezik a gulyáskommunista hidegháború a Nyugati nyaralással

A cikk írásához felhasználtam a Médiakutató 2021 ősz-téli Balaton számát és az Északipart magazin szintén 2021-es kiadású különszámát is.

Címlapon: Jeles András - A kis Valentinó