Keserű Barna (Thuróczy Szabolcs), akit szép beszélő neve ellenére mindenki, akivel csak találkozik, Író úrnak hív (vajon Nádas Pétert is így szólítják a postán?), évekkel ezelőtt összehozott egy sikeres fantasy-regényt, de ezt azóta sem volt képes megismételni. A karrierjéből csak egy nagy becsben tartott, egyébként irtó ronda irodalmi díj, és a tenyérbemászó ügynöke (Tasnádi Bence) által szállított tévés bohóckodások maradtak. Türelmetlen kiadója (Mucsi Zoltán) tíz napot ad neki, hogy letegyen végre egy kéziratot az asztalra, mielőtt felbontják a szerződését. Ekkor tűnik fel, majd utazik is el villámgyorsan a volt barátnője, és egy utazótáskát hagy hátra maga után. A bőröndből előkerül Barna hatéves, soha nem látott kisfia (Pásztor-Várady Mór), akire az apai ösztönökben egyáltalán nem dúskáló férfi tíz napon keresztül kénytelen vigyázni.
Pásztor-Várady Mór és Thuróczy Szabolcs
Közönségbarát komédiát készíteni alapvetően biztonsági játék, Rohonyi Gábor (Brazilok) és Vékes Csaba (A hetedik alabárdos) rendezők pedig tisztában vannak a játékszabályokkal, viszont legalább nem simították élre a főszereplő faragatlan jellemét. Barna nem egy éretlen, bulizós, de azért szerethető Adam Sandler az Apafejből, hanem egy lusta, megúszós bunkó, aki alacsony szintű celebstátusztát kósza numerákra használja és születése óta nem hajlandó tudomást venni a gyerekéről. A Miklósi-klán egykori családfőjének, Thuróczy Szabolcsnak nagy gyakorlata van a kellemetlen figurákban és az antihősökben, de közben azt is képes hihetően eljátszani, hogy Barnában valahol legmélyen, a több tonna cinizmus és keserűség alatt azért ott dobog egy érző szív, amit kemény munkával ki lehet háncsolni.
Ehhez a sztorihoz azonban érthető módon kevés lenne egyedül, így örömteli, hogy a producer, Geszti Péter által nagydobra vert, országos gyerekszereplő-keresés meghozta a gyümölcsét: a hatéves Pásztor Várady Mór élete első filmszerepében megnyerő természetességgel hozza a cserfesség és esetlenség bájos elegyét, ami egy, a felnőttek világról még korlátozott tudással rendelkező, de arra annál kíváncsibb kisfiút tökéletesen jellemez.
Pásztor-Várady Mór
A kisfiú hitelességében sokat segít a szellemesen megírt forgatókönyv. Samu értelmes, de nem valami csodagyerek, figyeleméhes és az éjszaka közepén bármikor bepisil. Teljesen random kérdései pont olyanok, mint amik tényleg csak egy óvodás fejében jöhetnek létre. „A gyereknek az a dolga, hogy furákat mondjon” – hangzik el a filmben, és Vékes Csaba forgatókönyve ebben tényleg remekül teljesít. Samu lankadatlanul olyan életbevágó dolgokról faggatja az apját, mint hogy a dinók tudtak-e gitározni, vagy hogy ismer-e személyesen kalózokat, az író pedig olyan bunkón válaszol, ahogy a legtöbb szülő tenné azt zsigerből, persze csak akkor, ha nem izgatná különösebben a gyerek helyes lelki fejlődése.
Ezek a párbeszédek végig nagyon viccesek, a gyerekszínész és felnőtt partnere között kitűnő a dinamika, bár ennek a vágás nem kedvez. A jópofának induló szócsaták sokszor túlságosan elnyúlnak, sok a beiktatott üresjárat, mintha a szereplők jobban átgondolnák, amit mondanak, pedig éppen arról van szó, hogy nem. A vágás egyszerűen sosem találja el azt a tempót, amit a hiperaktív kiskölyök és a vércinikus író verbális adok-kapokja megkövetelne. A Szia, Életem! súrolja a két órát, jobban működne az egész, ha a jeleneteket eggyel feszesebbre vették volna.
Kovács Patrícia
Kisebb szerepekben Mucsi Zoltán, Tasnádi Bence, Elek Ferenc és Scherer Péter is asszisztál a komédiához, ám Vékes Csaba társrendező saját maga adja a legmaradandóbb mellékszereplőt, egy narkós mesekönyvírót. A film majdnem a végletekig elmegy, hogy megindokolja, miért kell tíz napra sürgősen eltűnnie az anyának a képből, viszont jelentősebb női karakterrel nem pótolja őt. Kovács Patrícia fantasztikus antrét kap egy S&M macskaruhás call girlként, akiből alkalmi gyerekfelvigyázó válik, de ezután sajnos rögtön a háttérbe szorul. Pálmai Anna könnyűvérű taxisként tűnik fel, majd válik kámforrá egy fél jelenetet leszámítva. Egyedül a minden lében kanál szomszédasszony sablonszerepét játszó Básti Juli csönget be újra meg újra az íróhoz, de bár ne tenné, mert olyan, mintha elfelejtettek volna valami vicces indokot adni ehhez.
Vitára adhat okot, hogy Barna hol helyezkedik el a rossz apák Homer Simpsontól Jack Torrance-ig terjedő skáláján, de szerencsére szándékos tettlegességig nem fajulnak nála a dolgok. Ugyanakkor sokszor előfordul, hogy Samut figyelmetlenségből kirepíti a hintából vagy véletlenül nekiszalad vele egy kocsiajtónak. A kék-zöld foltos kisfiúval az apa minden nap az értetlenkedő orvoshoz rohangál, de ezen nem tudok jó szívvel nevetni. A fizikai bántalmazást lényegében a burleszkbe csomagolt balesetek helyettesítik, és Samu sérülései végül még dramaturgiai jelentőséget sem nyernek, pedig bőven lenne rá lehetőség, mivel egy ponton a rendőrség és a gyámügy is beavatkozik a történésekbe.
Thuróczy Szabolcs és Vékes Csaba
Mókás ötlet, hogy az író és a kisfiú közötti utat végül egy mese nyitja meg. Az erdei fantasy-jelenetek ráadásul kicsit meg is törik a makulátlanul berendezett és bevilágított lakás margarinreklámba illő varázsát. Keserű Barna fantáziája ugyanakkor nem ér egy Neil Gaiman-szintet, a vadász és a kis vérfarkas meséje a lehető legegyszerűbben és legsablonosabban ábrázolja ezt az apa-fiú kapcsolatot, ráadásul a nagy fordulatán sem fog senki meghökkeni. Viszont legalább pár vicces cameo belefért.
Rohonyi és Vékes egy kellemes, könnyed vígjátékot készített, aminek van egy nagy visszásága: a humor egy része nagyon kedves, de közben bővelkedik korhatáros tartalmakban. Az egyik visszatérő poén például a sellők nemi szervéhez kötődik, csak nyomdafestéket nem tűrő változatban. Ami persze attól még vicces, de nehezen egyeztethető össze olyasmivel, amiben több jeleneten keresztül egy teljesen bárgyú gyerekmesét is végig kell néznünk. A Szia, Életem! alapvetően az elfáradt szülőkre kacsintgat, hiába tűnik távolról családi filmnek, az erős nyelvezet és a szexjelenet miatta a csemetéket nem lehet elcipelni rá. De azért nem jár rosszul, aki egy estére babysittert fogad miatta.
