Egy valódi karikatúra - Asterix és Obelix forgatási beszámoló

Érkezésünkkor rögtön megtudtuk, hogy a dölyfös angol királynét, Kordéliát játszó Catherine Deneuve éppen nem tartózkodik Magyarországon, de ha szerencsénk van, Laurent Tirard rendezővel és Gérard Depardieu-vel esetleg tudunk majd váltani pár szót. A díszleteket Françoise Dupertuis fődíszletes kíséretében tekinthettük meg, aki azt is elárulta, hogy a film két képregény-epizódot olvaszt majd össze: az Asterix Britanniában és az Asterix és a Vikingek részeket. Időszámításunk előtt 55 évvel járunk, amihez képest a Fóton felállított Londinium városa igen kellemes, sőt, mondhatni idillikus hatást kelt: emberbarát házikók, cuki kis kertecskék, füvesített zebrák, stb. Minden adott ahhoz, hogy legszívesebben rögtön be is költözzünk valamelyik díszletbe (bár egy ilyen kísérlet esetében a szúrós tekintetű biztonsági emberek valószínűleg rosszallásukat fejeznék ki). Dupertuis a felelős többek között azért is, hogy amennyire lehetséges, minden részlet autentikus legyen, a kovács szerszámaitól kezdve az ablakkereteken keresztül a sárban fetrengő disznókig.

Londinium mesebeli díszleteinek bejárása után ebédelni indultunk a kantinba, amely egy hatalmas sátorban volt berendezve, ahol az egész stáb együtt ebédelt. Depardieu is lelkesen és vidáman falatozott, de minket egyelőre a rendező, Laurent Tirard asztalához ültettek, aki ebéd közben szívesen válaszolt a kérdéseinkre.

filmhu: Mikor kezdődött a forgatás?

Laurent Tirard: A díszleteket januárban kezdték építeni, mi pedig áprilisban láttunk hozzá a forgatáshoz.

filmhu: Tudományosan mennyire megalapozottak a díszletek, korhűk az öltözetek?

Laurent Tirard: Utánanéztük sok mindennek, de ne feledjük el, hogy Asterixről beszélünk, egy képregény-adaptációról, tehát azért nagyobb a mozgásterünk, mint egy történelmi dráma esetében. Veszünk egy adott jelenetet, átbeszéljük, hogy az miként nézne ki a legautentikusabban, aztán ha klappol a dolog, akkor ahhoz tartjuk magunkat, ha nem, akkor kitalálunk valamit saját kútfőből.

filmhu:  Ez igaz a bretonok karaktereire is?

Laurent Tirard: Az ő esetükben a hangsúlyt arra fektettük, hogy a mai angolokra hajazzon a viselkedésük, különben nem jönnének át a poénok. Tehát rájuk aggattuk az összes brit sztereotípiát: távolságtartóak, udvariasak, kimértek, stb. A korabeli bretonok kunyhókban éltek, de ha ehhez tartottuk volna magunkat, akkor nem tudtuk volna megcsinálni a fővárost, Londiniumot, ezért ez esetben főleg a fantáziánkra hagyatkoztunk. A Nógrádban felépített falu azonban már sokkal autentikusabb, ott még a kunyhók teteje is gyeptéglából készült. Sokat merítettünk Julius Caesar A gall háború című könyvéből. Ha jobban belegondolok, nem is nagyon van más forrás, amire hagyatkozhatnánk. Minden, amit tudunk a gallokról, ebből a műből származik. Érdekes egyébként, hogy Caesar egyes szám, harmadik személyben írt magáról, és mintha tudta volna, hogy ez lesz az egyetlen mű, ami fennmarad róla és a gallokról. A történelmet mindig a győztesek írják, ugye… Ha Berlusconi ma megírná az önéletrajzát, és ez lenne az egyetlen írás, amely fennmarad róla, akkor ezer év múlva mindenki el lenne ájulva tőle, hogy mekkora ember volt…

filmhu: Feltételezem, hogy Obelix karaktere nem sokat változott a negyedik részben, hiszen továbbra is Gérard Depardieu játssza, Asterixet viszont Clovis Cornillac helyett ezúttal Edourd Baer alakítja.

Laurent Tirard: Végül is mindkettőjük karaktere változott egy kicsit. A korábbi részekben Obelix szinte másodrangú szereplő volt és most szeretnénk előtérbe tolni. Feltettük magunknak azt a kérdést is, hogy milyen szálak fűzik Asterixhez. Kik ők egymásnak? Asterix is sok kérdést feltesz magának a filmben: „miért lógok állandóan ezzel a fickóval? miért nem keresek inkább egy feleséget magamnak?” A nagy kalandok közben tehát sok pszichológiai és filozófiai kérdést feszegetünk majd.

filmhu:  Kijelenthetjük, hogy Asterix és Obelix kapcsolata hasonlít a Bud Spencer – Terence Hill pároséra?

Laurent Tirard: Ez a hasonlat abból a szempontból nem állja meg a helyét, hogy a Bud Spencer – Terence Hill viszonyt egy filmben se kérdőjelezték meg. A korábbi filmekben Obelix olyan volt, mint egy gyerek, mindent el kellett neki magyarázni. A mostani, negyedik részben sokkal önállóbb lesz, saját gondolatokkal.

filmhu:  Külföldön inkább a Molière, Franciaországban a Le Petit Nicolas révén ismerik. Mennyiben más az Astérix és Obélix magyarországi forgatása?

Laurent Tirard: Még soha nem dolgoztam ennyi emberrel a kezem alatt. Ráadásul a magyarok kicsit más ritmushoz vannak szokva, mint mi, maguk a pörgős amerikai stílust szokták meg. Én a kiabálás helyett jobban szeretek inkább minél több embert megismerni a stábból. Szerintem ez célravezetőbb stratégia.

filmhu: A forgatáson elsősorban magyarok dolgoznak, vagy a franciák vannak többségben?

Laurent Tirard: Van egy belső kör, amely franciákból áll, de a többiek, vagyis a többség magyar. Körülbelül egyharmad-kétharmad az arány. Az asszisztensek franciák, és bár sok magyar filmes beszél franciául, azért szükségünk van tolmácsokra is, hogy ne veszítsünk időt és energiát.

filmhu: Ezek szerint vannak nyelvi akadályok?

Laurent Tirard: Inkább úgy mondanám, hogy időbe telik, míg az információ a megfelelő formában eljut oda, ahova kell, anélkül, hogy veszítene a tartalmából.

filmhu: Miben különbözik még a magyar stáb a franciától?

Laurent Tirard: Egy francia forgatás kevésbé centralizált, a kisebb csoportok könnyebben átveszik a kezdeményezést, nem rám, a rendezőre vár mindenki, ha dönteni kell valamiben, nem áll le minden, ha elromlik valami. Itt minden sokkal hierarchikusabb, és ezáltal nehézkesebb. De ezt betudjuk az amerikai hatásnak. Ez jellemző egyébként Írországra, Németországra és valójában a világ nagyobbik felére is, de a frankofón területekre nem.

filmhu: Hogyan zajlott a tengeri jelenetek forgatása Máltán?

Laurent Tirard: Jól, de kicsit kaotikus volt minden, mert ezzel kezdtünk. Időt kellett hagyni rá, hogy mindenki összeszokjon, hogy egy csapattá kovácsolódjunk. De nem nagyon esett nehezünkre pár nappal többet tölteni Máltán a tervezettnél…

filmhu: A színészeket hol szállásolják el?

Laurent Tirard: Attól függ. Akiknek nagyobb szerepük van, azoknak lakást bérelünk, a többiek szállodában laknak, amíg felvesszük a jeleneteiket. Három hónapot lehúzni egy szállodában bizarr dolog. Ezért, ha valakinek huzamosabb időt kell Budapesten töltenie, akkor a közérzet szempontjából is jobb, ha bérelt lakásban lakik. Edouard Baer-nek (Asterix) és nekem is lakást bérelünk például.

filmhu: Milyen gyakran látogat haza?

Laurent Tirard: Minden második hétvégén. Egyszerűbb nekem hazamenni a gyerekeimhez, mint őket idehozatni.

A kedélyes ebéd-interjút követően megpróbáltuk becserkészni a nagyvadat, a szeszélyes hangulatember hírében álló Gérard Depardieu-t. Ehhez a beszélgetéshez sok emberen kellett keresztül verekednünk magunkat. Az ebédlőben annyian vették körül, hogy reménytelennek tűnt a személyes kontaktus felvétele. A privát, vörös lakóbuszát Philippe Anseaux őrzi, aki Depardieu gyerekkori barátja, és maga kérte fel erre a munkára. Aztán ott volt még „Nounours” is, a kétszáz kilós személyi asszisztense és sofőrje, de végül egy kis protekcióval sikerült elérnünk, hogy fogadjon bennünket a lezserül öltözködő színészóriás.

filmhu: A 3D-ben való forgatás mennyiben változtatja meg a játékát? Hiszen az emberi szemnek annyi információt kell feldolgoznia, hogy nem lehet olyan gyors vágásokkal dolgozni, mint ahogy az a kétezres években egyre divatosabbá vált. A hosszú snittek azonban azt kívánják a színésztől, hogy feszesebben, érdekfeszítőbben játsszon, különben unalomba fulladna a film.

Gérard Depardieu: A forgatás menetét, illetve a dolgokhoz való hozzáállást megváltoztatja a 3D, de magát a színészi játékot nem. Az enyémet legalábbis egyáltalán nem befolyásolja. Az igaz, hogy hanyagoljuk a zöld hátteret, tehát kevesebb speciális effektet használunk, de én attól még ugyanúgy játszom, mint korábban.

filmhu: Mit szeret a legjobban Obelixben?

Gérard Depardieu: A legjobban azt szeretem benne, hogy valójában egy karikatúráról beszélünk. Persze jó értelembe véve. Obelixből hiányzik minden gonoszság, a kisugárzása maximálisan pozitív, és az egyetlen negatív vonása, hogy időnként duzzog egy kicsit. A jelenléte igen megnyugtató, és a társasága is kellemes. Egy laza és naiv figura, akire a legjobb jelző talán az, hogy „tiszta”.

filmhu: Mennyire azonosul Obelix karakterével?

Gérard Depardieu: Imádom Obelixet! Szeretnék olyan lenni, mint ő. Obelix egy boldog ember, akit feltétel nélkül szeret a környezete. Kár, hogy csak egy rajzfilmfigura.

filmhu: Gondolja, hogy Danny Boon hozzá  tudott volna tenni valamit Obelix katakteréhez?

Gérard Depardieu: Nem tudhatom, de biztosan. Nincsen pótolhatatlan színész, én se vagyok az. Danny pedig van annyira tehetséges, hogy minden bizonnyal nem engem utánzott volna, hanem átértelmezte volna a karaktert. Ez viszont lehet, hogy hiba lett volna, ugyanis Obelixet nem eljátszani kell, hanem meg kell próbálni Obelixé válni.

filmhu: Milyen gyakran utazik haza?

Gérard Depardieu: Most itt Fóton forgatunk sokat, de nemsokára átmegyünk Nógrádba. A hétvégeken pedig általában hazarepülök.