(fotó: Valuska Gábor)
Enyedi Ildikó 15 évvel a Simon mágus után kezdett el újra forgatni. „Nagyon jó újra nagyjátékfilmen dolgozni, már nem is szomorkodom, hogy ez ilyen hosszú ideig váratott magára. Különösen hálás vagyok a stábnak, mert egytől egyik nagyszerű szakemberek, akikkel nagyon jól tudunk együtt dolgozni. Igazán ritka, mikor ilyen harmonikusan együttműködik egy stáb”- mondta a rendezőnő, mikor a Testről és lélekről 38. forgatási napján beszélgettünk vele. És nemcsak Enyedi vélekedett ilyen pozitívan a munkáról, hiszen a férfi főszereplő, Morcsányi Géza – aki egyébként a Líra Kiadói Csoport igazgatója -, azt mondta, hogy egy percet sem kételkedett, elvállalja-e a szerepet: „Számomra Ildikó művészi tehetsége garanciát jelent, ha ő így látta jónak, én bízom a döntésében”. Nagy Ervin - aki a film egyik mellékszerepét játssza -, szintén elmondta, mennyire szeret a rendezővel együtt dolgozni, hiszen „Ildikót Magyarország egyik legtehetségesebb emberének” tartja. A forgatókönyvet maga Enyedi írta, és olyan jól sikerült, hogy a főhősnőt alakító Borbély Alexandra rengeteget nevetett mikor először olvasta a forgatókönyvet. A történet Mécs Mónika, producer szavaival „egy nagyon zárt világú, de lobogó fiatal nő és egy betegeskedő, idősödő férfi egymásra találásáról szól (…). Egy csodálatos szerelmi történet, egy kis humorral fűszerezve, néhol egy-egy abszurd elemmel."
(fotó: Kallos Bea / MTI)
Nyár közepén Lajosmizsére zarándokoltunk – a már november 8-a óta az HBO-n nyomon követhető sorozat-, az Aranyélet forgatására. Az alkotásnak két rendezője volt, Mátyássy Áron (Víkend, Utolsó idők), és Dyga Zsombor (Couch Surf, Köntörfalak) – ott jártunkkor éppen előbbi volt a soros. Hogy hogyan logisztikáznak a közös rendezés levezénylésekor, arról ezt nyilatkozta Mátyássy: „Zsombor a vezető rendező, én a nyolc részből a 4-es, 5-ös, 6-os epizódot forgatom, de a gyártási tervből fakadóan sokszor alakul ki olyan szituáció, amikor a másik részéből egy-egy jelenetet keresztbe forgatunk, és volt már olyan is, hogy egy forgatási nap egy részét ő forgatja le, egyet meg én. Természetesen az elején leültünk és együtt átbeszéltük az egész sorozatot, az operatőr pedig végig Marosi Gábor, ami garantálja, hogy vizuálisan egységes lesz a nyolc epizód. Ettől függetlenül folyamatosan egyeztetünk mindenről, például, ha nekem be kell forgatnom egy ruhát, akkor megkérdezem Zsombort, hogy az neki két epizóddal később majd jó lesz-e. Ráadásul itt a megrendelőnek, az HBO-nak is meg kell felelni, akik nagyon lelkiismeretesen nézik a musztereket, és folyamatos visszajelzéseket adnak. Más fajta munkamódszer ez, mint amit megszoktam, de nagyon élvezem.” Az Aranyélet a finn Helppo Elämä című sorozaton alapszik, de mint kiderült, „nagyon erőteljesen ‘magyarítva’ lett a történet, a nyolc epizódból talán másfélben maradtak meg motívumok az eredeti szériából.” A sztori középpontjában álló család feje Miklósi Attila (Thuróczy Szabolcs) egy hitelcsapdából kimenekülve megtapasztalja, ha tisztességesen éli az életét, sosem jut egyről a kettőre. A törvények megkerülésével azonban rövid időn belül igen magas életszínvonalat sikerül megteremtenie saját maga és családja számára. Attila a történet egy pontján mégis megpróbál kitörni ebből a világból, ez viszont közel sem lesz olyan egyszerű: többek között felesége, Janka (Ónodi Eszter) az, akinek esze ágában sincs búcsút inteni a luxusnak és csillogásnak, elvárásai pedig hatalmas teherként nehezednek a férjre és apára.
(fotó: Valuska Gábor)
Augusztusban még az Aranyélet helyszínénél is messzebb, Csákvárra utaztunk, hiszen ott, pontosabban egy közelében lévő elhagyatott repülőtéren forgott Gigor Attila új filmje, a Kút. Ezen a helyen épült fel Pater Sparrow tervei alapján a pusztulásra ítélt benzinkút, ahol a benzinkutas és fia (Kovács Zsolt, Jankovics Péter) találkozik a négy Svájcba tartó prostituálttal (Pokorny Lia, Kurta Niké, Trokán Nóra, Irma Milovic), akiknek épp ott robban le a kisbuszuk, és kísérőikkel (Horváth Csaba és Pusztai Ferenc) meg a lányok futtatójával (László Zsolt). Bár a történet legfeltűnőbb szereplői a prostitúcióval foglalkozó nők, Gigor kijelentette, hogy ahogy ő fogalmaz „nem a prostitúcióról, hanem a kifordított nőiségről és ennek a megfelelőjéről, a kifordított férfiasságról akarok beszélni. Nőnek lenni pedig szerintem az egyik legkiszolgáltatottabb foglalkozás a 21. században.” Pokorny Lia - aki a legidősebb lányt, egy megfáradt, kiégett édesanyát játszik -, szerint mind a négyen teljesen másképp gondolkodnak a prostitúcióról, „az már viszont egy másik kérdés, hogy kit milyen kényszer hajt, vagy tart ott, ki milyen viszonyban van a futtatójával és kinek mit jelent az, hogy valakinek a tulajdonában van, és mit jelent a bezártság.” Műfaji behatároltságát tekintve a film romantikus dráma, amiben egy idő után hullani kezdenek a szereplők… „Ha mindent nagyon leegyszerűsítünk, nem nagyon tudok más témát, mint a szex és a halál. Ennek mentém, ha valódi fontos dolgokat akarunk keresni, akkor a szeretetet találjuk meg. Engem az kezdett el foglalkoztatni, hogy ez valóban így van-e? Van-e olyan hogy szeretet, és van-e megváltás a szereteten keresztül? Nagy szavak ezek, ennél a mi történetünk jóval egyszerűbb”- mondta a rendező.
(fotó: Sághy Tímea)
Az augusztus a vándorlás hónapja volt, mivel a Brazilok című filmet a Cserhát lábánál elterülő kis falucskában, Acsán forgatták, mi pedig természetesen megyünk, amerre forog... M. Kiss Csaba és Rohonyi Gábor alkotásában számos művész, fiatal tehetségek, és még több statiszta szerepel – előfordult, hogy akár ezer fő is mozog például egy focimeccs-jelenetben. Schmied Zoltán – aki az alpolgármestert alakítja - úgy gondolta, hogy M. Kiss és Rohonyi jól működnek együtt, hiszen „minden jelenetet közösen rendeznek, ketten ülnek a monitor előtt, ketten mondják el a színészeknek és a stábnak, hogy mi legyen, mégsem különböző dolgokról beszélnek”. A forgatókönyvet M. Kiss Csaba írta, a történet pedig egy fiatal, ambiciózus, focirajongó pap (Bánki Gergely) kezdeményezéséből indul: eléri az önkormányzatnál, hogy indulhasson roma focicsapat is a bajnokságon, melynek tétje nem kisebb, mint egy út Brazíliába. Hogy a meccsek úgy tűnjenek, mintha igazi bajnokságon játszódnának, Bánfi János, egykori focista szakértői segítségére támaszkodnak az alkotók. „Ügyesen kell egymás mellé raknom a játékosokat, hogy el is férjenek, és úgy is nézzen ki, mintha igazi foci lenne, de eddig mindenki nagyon jól teljesített, tökéletesen meg vagyok elégedve” - mondta és hozzátette, hogy nagy kihívást jelentett ez a számára, mert még sohasem járt filmforgatáson. A film félig mese, félig valóság, vagy ahogy a készítők hívják: „etno-mese”. Rohonyi Gábor így fogalmaz erről: „Kicsit idealizáltabb lesz a valóságnál ez a film, pont ezen küzdünk, a könyvvel és a színészekkel is, hogy eltaláljuk azt a helyes arányt, hogy a valóságos és hihető elemek úgy keveredjenek a mesei elemekkel, hogy a mérleg serpenyője egyensúlyban maradjon. Sem szoció drámát, sem a valóságtól teljesen elrugaszkodott fikciót nem akarunk csinálni. A kettő egyvelegére törekszünk, ami fogyasztható lesz, nézhető, szórakoztató, de közben nem lesz ostoba.”
(fotó: Valuska Gábor)
Az ősz első hónapjában is két készülő produkciót látogattunk meg. Az első Herendi Gábor új filmje, a Kincsem a volt, amelynek forgatási helyszínét ezúttal a fővároshoz közeli Dunakeszin találtuk meg. Amint megérkeztünk, mintha a 19. századi Magyarországba csöppentünk volna: kosztümös, kalapos és bajszos statiszták és rengeteg ló nyüzsgött körülöttünk. A lovakkal való munka nagy kihívás volt a stáb számára, de a segítségükre álló szakemberek megkönnyítették a dolgukat. „Nap mint nap tapasztaljuk, hogy nagyon nehéz ez a szituáció, nem csak nekünk, a lovaknak is. Mikor egy ilyen több száz kilós állat elindul a stáb és a technikai eszközök között, az nagyon veszélyes tud lenni. Nagyon nehéz összehangolni a ló természetét és a forgatási környezetet” - mondta Hutassa Tamás, a film producere. A két főszereplőnek (Nagy Ervinnek, és Petrik Andreának) is össze kellett barátkozni a paripákkal, a látványos lovas jelenetekre pedig Hidvégi Levente, kaszkadőr készítette fel őket. Bár Nagy Ervin anno az egyetemen még tanult lovagolni, egyes jelenetek azonban így is kemény felkészülést igényeltek, főként úgy, hogy a színész saját bevallása szerint presztízskérdést csinált abból, hogy ő csinálja. Petrik Andreának azonban teljesen új élményt jelentett a lovaglás: „ez a lány egy arisztokrata, lóháton nőtt fel, én viszont soha nem ültem lovon korábban. A forgatás előtt két hónapig jártam tanulni, iszonyú nagy élmény volt, beleszerettem a lovaglásba”. A történet középpontjában nyilván Kincsem áll, azonban azok is megtalálhatják a számításaikat, akik egy romantikus kalandfilmet szeretnének látni. A Hegedűs Bálint által írt forgatókönyv főhőse (Nagy Ervin), Blaskovich Ernő magyar nemes, Kincsem tulajdonosa, aki ádáz küzdelmet folytat Otto von Oettingennel (Gáspár Tibor), aki apja kivégzése után a Blaskovich vagyon tulajdonosa lett. A sors pikáns fintora, hogy a magyar nemes Klárával (Petrik Andrea), az osztrák főúr lányával bonyolódik kapcsolatba.
(fotó: Szabó Adrienn)
A második szeptemberi helyszínünk a Nagymező utcában, a Thália színház előtt volt, ott forgott ugyanis a legújabb magyar minisorozat, a Csak színház és más semmi. A cím nem véletlenül cseng ismerősen, hisz ennek az alkotásnak az ötlete is Goda Krisztina és Divinyi Réka fejéből pattant ki; ráadásul a főszereplők is ugyanazok, mint a Csak szex és más semmiben, nevezetesen Schell Judit és Csányi Sándor. A széria cselekményének középpontjában az ünnepelt díva, Alinda áll, aki rendező férjével magánéleti válságot él meg, miközben közös színházi bemutatóra készülnek. Bár Goda Kriszta nem csak a forgatókönyv írásában vett részt, hanem ő a sorozat kreatív producere is, ezúttal nem ő ült be a rendezői székbe. „Nem mondom, hogy néha nem irigykedtem, amikor kijöttem a forgatásra, de két kiváló rendezőt, Nagypál Orsit és Miklauzic Bencét kértük fel, és én maximálisan megbíztam bennük. Nagyon furcsa volt úgy beülni a monitor elé, hogy nem az első, hanem a harmadik sorban foglalok helyet, de természetesen nem szóltam bele a rendezésbe” – mondta Goda. Mint az már korábbi produkciók esetén is kiderült, igen nehéz összeegyeztetni egyszerre két rendezőt, ezt pedig Miklauzic is megerősítette: „a mi szempontunkból az lett volna a legkényelmesebb, ha epizódonként haladtunk volna, mert akkor végig tudtunk volna követni azokat az érzelmi íveket és történetmesélési szálakat, amelyek egymást építik és egymásból fakadnak, de ez gyártási okokból kifolyólag megoldhatatlan volt. Mi komplexumonként haladtunk, tehát például a nagyszínpadon leforgattunk minden ott játszódó jelenetet, aztán ugyanígy jött egymás után a többi helyszín. Ezen belül ugyan felosztottuk, hogy nagyjából kihez melyik epizód tartozik, de ezt sem lehetett mindig, minden esetben követni.”
(fotó: Valuska Gábor)
Októberben ismét egy 19. században játszódó alkotás forgatására látogattunk el, mégpedig a Sándor Pál rendezte Vándoszínészekére. Bár a film kosztümös, mégsem historizál, mivel a színészek mai nyelven beszélnek, a rendező pedig kidobta „az összes mázas kancsót és kulacsot”. Gáspár Sándor, a film egyik főszereplője így foglalta össze a történetet: „A vándorszínész csapat vándorol hóban, fagyban, kánikulában, Erdélyben és az országban mindenfelé, annak reményében, hogy előbb-utóbb, méltó helyre, Pestre kerülnek majd, kőszínházba, műértő közönség elé. Mozgalmas történet, a hétköznapokba beleszólnak az egymás közti árulások, kibékülések, és bár a 19. században játszódik, de a probléma kortalan.” Mikor a road-movie műfajú film forgatásán jártunk, éppen vízbe borult a színészek szekere, így mindenki csurom víz volt a Mafilm stúdióban rögzített jelenetben. A stáb legfiatalabb tagja, a 15 éves Gonzales Jázmin elmondása szerint ez volt a legnehezebb jelenet az egész produkció alatt, s az első felvételnél még félt is tőle, hiszen a vízben fulladoznak, majd kiúsznak a süllyedő szekérből. De azért mint mindenki, ő is élvezte a jókedélyű forgatást: a Vándorszínészek is egy humorral és iróniával átszőtt történet, Sándor Pál pedig – a film egyik szereplője, Mohai Tamás elmondása alapján - kifejezetten ért ahhoz, hogy az egyik pillanatban kacagjanak, a másikban meg már komolyan vegyék magukat.
(fotó: Kallos Bea / MTI)
Egy hónap szünet után, az év végén készítettünk utoljára forgatási riportot. Sopsits Árpád legújabb játékfilmje, A martfűi rém igaz történetet dolgoz fikciós elemekkel vegyítve. 1957 és ’67 között egy kéjgyilkos közel 10 nőt erőszakolt és ölt meg, ám egy évtizedig mégis egy ártatlan ember raboskodott miatta. Miért pont ezt a témát dolgozza fel Sopsits? „Már gyerekkoromban hallottam a martfűi rémről, hiszen akkoriban híres esetnek számított. Később elolvastam Szabó László Tizenhárom bíró emlékezik című könyvét és abban találtam újra rá a történetre, ekkor kezdett el igazán foglalkoztatni, nekiláttam felkutatni a témát. Először tévésorozatként szerettem volna feldolgozni, mert 6 gyilkossági kísérlet van benne, így pont mindegyik esetet egy-egy epizódban mutathattuk volna meg, de ettől sokan óvtak” –válaszolta a rendező. A stáb sok időt forgatott Martfűn, Sopsits mégsem szerette volna, hogy az esetben néhányan személyesen is érintett helyi lakos érzelmei befolyásolják őt a film készítésekor. Nem úgy, mint az ártatlanul elítélt férfit alakító Jászberényi Gábor, aki inspirálódott az eredeti helyszínből és az ott élők történeteiből. „Sokan eljöttek statisztálni, így meghallgathattuk az ő saját történeteiket is, például találkoztam az általam megformált szerep rokonaival, akik elhozták megmutatni az igazi halálos ítéletet. Egy valós eseményeken alapuló történetnél az emberben ilyenkor kialakul a szerep hiteles megformálás kívül egy másfajta felelősség is, hiszen ez a történet ilyen formában nem lett még elmesélve, bizonyos értelemben igazságot szolgáltatunk az érintetteknek, hiszen az általam játszott ember a valóságban sosem lett rehabilitálva.” A politikai és társadalmi elemekkel vegyített pszicho-thrillerben egy lélektani dráma is kibontakozik, ez a három különböző szál pedig lehetőséget ad három ugyancsak különböző képi megjelenítésre; a thriller cselekményét – Szabó Gábor operatőr elmondása alapján - például a film noir elemeivel mutatják meg. Az alkotók szerint, bár ötven évvel ezelőtt játszódik a történet, ma is van aktualitása, mert úgy gondolják a hatalom az ügyek felgyorsításának érdekében ma is belenyúl a döntéshozásba: “Elég csak Kaiser Edére és a móri gyilkosságra gondolnunk. Ráfogták a bűntényt, majd kiderült, hogy a közelében sem volt az eseményeknek. Ilyen értelemben ennek a filmnek az egyik legfontosabb eleme az igazságkeresés.” - fogalmazott a rendező.
(fotó: Molnár Péter Miklós)
