10. Evolúció (r.: Mundruczó Kornél)
Mundruczó Kornél és Wéber Kata alkotói sokszínűségét és kreativitását igazolja, hogy a Velencében díjazott és a Netflix által felkarolt Pieces of a Woman után, a következő filmjük sokkal kísérletezőbb szellemben, kis stábbal, alacsony költségvetésből és rekordsebességgel készült el, témájukat tekintve mégis van a filmek közt átfedés. Az Evolúció (kritikánk) szintén az örökölt sorsról, a holokauszt traumájának generációkon átívelő feldolgozásáról szól, három intenzív fejezetben tárja fel egy család történetét. A halálkamra pokoli bugyraiban szótlanul takarítják el a nyomokat, egy katartikus, egysnittes veszekedésben a holokauszt túlélő anyát és lányát (Monori Lili és Láng Annamari fantasztikus összecsapása) szó szerint magával ragadja az ár, a tinédzser fiú pedig már csak hallomásból, családi legendákon keresztül kapcsolódik a múlthoz. Az első két fejezet hipnotikus és fojtogató, Yorick Le Saux kamerája letaglózóan feszült táncot jár a szereplők között, a harmadikra viszont optimista hangot üt meg az alkotópáros, és egy olyan jövőt kezd vizionálni, ahol a fiatalabb generáció végre a saját kezébe veheti a sorsát. (PJ)
9. Toxikoma (r.: Herendi Gábor)
Ez nem az a Herendi Gábor, akit ismerünk. Simán megtehette volna, hogy élete végéig marad a kommersz szórakoztatás biztonsági zónájában, ő azonban kockáztatott, és egy súlyos, a drogfüggőséget néhol egészen naturalista módon drámával állt elő (kritikánk). És milyen jól tette! A drogmámort szemet gyönyörködtető pszichedelikus jelenetek hozzák érzéki közelségbe, az elvonási tünetek kínjai pedig gyomorforgató módon jelennek meg. A két főszerepben Bányai Kelemen Barna és Molnár Áron brillírozik, két hatalmasra nőtt ego küzdelmét bemutatva es bátran felvállalva karaktereik ellenszenves tulajdonságait. És ez mégis az a Herendi Gábor, akit ismerünk, hiszen azzal, hogy ket kortárs hírességről, Szabó Győzőről és Csernus Imrével készített filmet, ismét rátapintott, mi érdekli a magyarokat, létrehozva az év egyik legnagyobb hazai közönségsikerét. Ez egy olyan siker, aminek őszintén tudunk örülni. (VD)
8. A legjobb dolgokon bőgni kell (r.: Grosan Cristina)
Grosan Cristina remek rövidfilmjeiben különböző életszakaszokban lévő emberek problémáit járta körül, A legjobb dolgokon bőgni kell (kritikánk) című első nagyjátékfilmjében pedig egy újabb meghatározó életszakaszt vitt filmre: a harmincasok kapunyitási pánikját. Az egyéjszakás felnövéstörténet főszereplője a picit zakkant Maja (Rainer-Micsinyei Nóra a vígjátéki szerepek után remekel a drámai karakterként is) egy túlgondoskodó anya (Hernádi Judit), egy passzív-agresszív barát (Bányai Kelemen Barna), egy rég nem látott, kisgyerekes barátnő (Huzella Júlia), és néhány fel-feltűnő mellékalak mellett jön rá egyetlen éjszaka, egy lakásban rekedve, hogy mit is nem akar az élettől. A rendező nagyon empatikusan áll a főszereplőhöz, akit egy cseppet sem tudunk elítélni amiatt, mert nincs munkája, mert sodródik az életben, mert viccel próbálja elütni a kellemetlen helyzeteket vagy mert csetlik-botlik. Maja mi vagyunk, mi, 30-as nők (meg egyébként férfiak), akik ismerjük a társadalmi elvárásokat, egy ideig meg is próbálunk nekik felelni, aztán jó esetben történik valami, ami ráébreszt minket arra, hogy nem ezt akarjuk. Éppen ezért iszonyú felszabadító a film, mert jól esik az a fajta (kis)realizmus, ami teret enged a finom abszurd humornak. (HZs)
7. Mesék a zárkából (r.: Visky Ábel)
Már pusztán koncepciójában is felemelő Visky Ábel dokumentumfilmje: három, az apa börtönbüntetése miatt szétszakított családot mutat be a mesei történetalkotás erejével (kritikánk). Szerencsére a kivitelezésében is megfelelő empátia és kreativitás mutatkozik ahhoz, hogy legkellemesebb idei filmélményeink közé sorolhassuk. A rácsok mögül a gyerekeik számára meséket író apák és az otthon várakozó családok mindennapjai a játékos történetek közös megfilmesítésében érnek össze. A mesék egyszerre adják át a filmkészítés örömét és a reményt keltenek arra, hogy a szereplők sorsa jobbra fordulhat. És ugyan végül nem mindegyik család sorsa alakul úgy mint a mesében, valami pozitívat mindannyian kapnak ettől a különleges terápiás folyamattól. (HB)
6. A feleségem története (r.: Enyedi Ildikó)
Enyedi Ildikó nagyszabású, látványos, európai színvonalú kosztümös drámát készített, ami nem véletlenül került be a rangos cannes-i versenyprogramba. Lenyűgözően komplex szerelmi dráma, ami egy intenzív, 170 perces érzelmi hullámvasútra visz magával – persze csak ha hagyjuk neki. A feleségem története (kritikánk) egy film a féltékenységről, a szerelem áldásos és toxikus természetéről, egy bizonytalan, önmagát kereső férfiról és egy kiismerhetetlen femme fatale-ról. Störr, a magányos tengeri medve azt a tanácsot kapja, hogy gyomorbaj ellen nősüljön meg, és el is veszi feleségül az első nőt, aki belép a kávézó ajtaján. Ezzel kezdetét veszi Füst Milán viharos szerelmi története, amely Rév Marcell kamerája előtt élettel telik meg, leránt a tenger mélyére és elveszik Hamburg vagy Párizs forgatagában. Enyedi Ildikónak harminc éve van A feleségem történetében, és látva a végeredményt, mi is megértjük, miért volt képes ilyen sokáig kitartani Störr mellett.
5. Természetes fény (r.: Nagy Dénes)
A Berlinben Ezüst Medvével kitüntetett, zsigerig hatoló II. világháborús dráma (kritikánk) elképesztően erős rendezői bemutatkozás. A Szovjetunió megszállt területein partizánokra vadászó magyar század történetében nincs helye pátosznak, helyette szikár realizmussal szembesít a magyar hadtörténet egy dicstelen fejezetével. A nyakig sárban taposó katonák egy jelentéktelen falut foglalnak el, ahol kifosztják és egymás ellen fordítják az eleve nyomorgó helyieket. Nagy Dénes pontos, letisztult alakításokat hoz ki magyar és orosz amatőr színészeiből, élükön a szakaszvezetőt játszó Szabó Ferenccel, akivel passzív szemlélőként egyre mélyebben merülünk a mocsárba. Dobos Tamás operatőr gondosan megkomponált, szürkés-barnás képei a forgatás helyszínéül szolgáló, könyörtelen lettországi lápvidékről pedig még sokáig kísérteni fognak minket. A rendezővel készült beszélgetésünk itt meghallgatható. (HB)
4. Tobi színei (r.: Bakony Alexa)
Bakony Alexa első egész estés dokumentumfilmje (kritikánk) a transznemű Tobiről és családjáról kritikus időszakban mutatkozott be a mozikban, pont akkor, amikor a melegellenes törvénnyel súlyos támadást mértek a magyar LMBTQ-közösségre, és az örökbefogadás és nemváltoztatás ellehetetlenítése mellett, többek közt a Tobi színei is 16 év feletti korhatár besorolást kapott. Pedig ha valamit, akkor Tobiék történetét minden gyermeknek és szülőnek kötelezővé kéne tenni, hiszen végtelen empátiával és őszinteséggel mesél egy kivételesen empatikus családról, és egy szexualitását kereső, felnövésben lévő kamaszról, aki élete legnehezebb döntése előtt áll. Tobi szülei pontosan úgy állnak hozzá a nemváltásra készülő fiatal döntéséhez, ahogy minden szülőnek kellene – tele vannak kérdéssel, aggodalommal, de a gyerek iránti szeretetük mindennél erősebb, és közösen legyőzik az eléjük gördülő akadályokat. Bakony Alexa filmje együttérzésre, kommunikációra és elfogadásra tanít, az év egyik legfontosabb alkotása. Aki lemaradt róla, a Cinego-n bármikor pótolhatja. (PJ)
3. Nagykarácsony (r.: Tiszeker Dániel)
„Végre nekünk is van egy igazi karácsonyi filmünk, szerelemmel, zenével, mosolygós arcokkal és minden olyan ünnepi dologgal, amit bármikor máskor giccsesnek tartunk, de karácsonykor szomjazzuk.” – írtuk a legjobb női alakításokról szóló cikkünkben és nem túloztunk, mert nagyon szerettük Tiszeker Dániel ünnepi filmjét (kritikánk) és a nézőszámok alapján a közönség is. A rendező a karácsonyi filmes kliséket felhasználva, de a jó értelemben magyarossá téve kanyarított egy olyan kellemes közönségfilmet, amiben a tériszonyos tűzoltót alakító Ötvös András és a derűs tanítónőt játszó Zsigmond Emőke talál egymásra egy karácsonyi vásáron, miközben az önmagát parodizáló Szabó Kimmel Tamás tartja rettegésben a főhőst. Tiszeker játszi könnyedséggel rendez, a minőségi közönségfilmek iránt érzett rajongása sugárzik a Nagykarácsonyról, és talán ez teszi a legvonzóbbá a filmet. A hírek szerint a mai napig szépen tornázza fel magát a nézettségi listán és mindenkinek ajánljuk, aki még nem látta! (HZs)
2. Legjobb tudomásom szerint (r.: Lőrincz Nándor, Nagy Bálint)
Az örökbefogadásra készülő pár összeveszik az éjszakai buszon, a nő egy ponton inkább leszáll es elviharzik éjszakába. Hajnalban látjuk megint, sokkos állapotban csak félszavakat képes kipréselni magából. Megerőszakolták. Minden világos, aztán szép lassan kiderül, hogy mégsem. Nagy Bálint és Lőrincz Nándor elsőfilmje gonosz játékot űz velünk, elbizonytalanít, gyanakvóvá tesz, elhamarkodott ítélkezésre buzdít, rámutatva a nemi erőszak áldozatait körbevevő káros berögződésekre és bizalmatlanságra. Ökölbe szorult kézzel nézzük Hámori Gabriella vergődését és a magyar igazságszoltatás működését. A csavaros, a feszültséget végig fenntartó forgatókönyvet is mérlegre téve, nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez egy kivételesen erős, és a jövőre nézve sokat ígérő rendezői bemutatkozás. A Legjobb tudomásom szerint (kritikánk) bebizonyította, hogy #metoo egyáltalán nem egy lerágott csont, továbbra is lehet friss és felzaklató művészeti alkotásokkal gazdagítani és árnyalni a nők társadalmi helyzetéről és az őket érő visszaélésekről szóló jelenlegi diskurzust. (VD)
1. Külön falka (r.: Kis Hajni)
„Minden elsőfilmet bizsergető várakozás előz meg, hiszen magukban hordozzák az ígéretet, hogy megjelenésükkel egy friss és izgalmas hanggal gazdagodik a magyar filmművészet” – kezdtük a kritikánkat a Külön falkáról. A sokszorosan díjazott Szép alak és a Last Call rendezőjétől nem is számítottunk kevesebbre, mint egy újabb nagyszerű történetre az észrevétlen kisembert szétrobbantó érzésekről. A Külön falkában egy börtönviselt férfi és egy tinédzserkor előtt álló, vadóc kislány apa-lánya kapcsolatának szokatlan kibontakozását láthatjuk, akiket két amatőr, Dietz Gusztáv és Horváth Zorka formál meg. A rendező a film stílusát a karakterek zaklatott belső világához igazította: lendületes tempó és szimpatikus szertelenség jellemzi, melyben két, látszólag egymástól távol eső tulajdonság forr össze egy különös, de működőképes és magával ragadó hangulattá, amely egyszerre tud bájos és vad lenni. Nincs túlmagyarázva vagy túlmisztifikálva a szülői kötelék ereje, nem válik giccsessé, szentimentálissá, minden cinizmust nélkülözve adottnak veszi, hogy létezik egy láthatatlan erő, amely mágnesként vonzza egymáshoz szülőt és gyermekét. Ezer okot mondhatnánk még miért került az első helyre Kis Hajni filmje, amely az idei év egyik legnagyobb csodája. (VD)
