Az otthoni forgalmazásra szakosodott amerikai cég, a Criterion évtizedek óta ad ki filmeket az éppen legnépszerűbbnek számító fizikai adathordozón, Laserdiscen, DVD-n, jelenleg Blu-ray-en, számozott gyűjteményük a 1074. kiadványnál tart.

Nagyjából a legjobb dolog, ami egy régi, illetve egy moziforgalmazáson már átesett kortárs filmmel történhet, hogy bekerül a Criterion Collectionbe. A cég logója egy minőséget garantáló pecséttel ér fel, a megjelenés rangot ad a mozgóképnek, hirtelen rengeteg cinefil érdeklődését kelti fel. Továbbá az sem utolsó szempont, hogy ezek a kiadványok általában tele vannak értékes extrákkal. Hiába lendült túl a világ a tömeges DVD-gyűjtésen, és vált ismét egy lelkes szubkultúra szenvedélyévé a filmek fizikai formában való megvásárlása, a Criterion presztízse nem csökkent. 

Második nekifutás, Az algiri csata és a Magányos farkas és farkaskölyök-sorozat Criterion-kiadásai

Az Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni című amerikai tinidráma humoros és érzékletes formában mutatja be, hogyan vezeti be a Criterion a régi filmek birodalmába a tizenéves filmőrülteket, akik nem mellesleg amatőr filmkészítők is. A két kamasz főszereplő inkább néz Werner Herzogot vagy hallgatja egy Powell-Pressburger-film Scorsese által felmondott audiokommentárját egy csendes sarokban, mint hogy az osztálytársaikkal töltsék az ebédszünetet.

Ezt a hosszúra nyúlt bevezetőt csak azért tartottam szükségesnek, hogy mindenki értse, Horvát Lilit első magyarként a filmőrültek egyik legszentebb templomába hívták meg, hogy válogassa össze a tíz kedvenc filmjét. Az évek óta futó sorozatban a filmvilág színe-java szerepelt már, többek között Martin Scorsese, Guillermo del Toro, Kelly Reichardt és Bong Jong-ho is ajánlott filmeket a gyűjteményből.

Horvát Lili Top 10

  • A négyszáz csapás (Francois Truffaut)
  • Fanny és Alexander (Ingmar Bergman)
  • Jeanne Dielman, 1080 Brüsszel, Kereskedő utca 23. (Chantal Akerman)
  • Maria Braun házassága (Rainer Werner Fassbinder)
  • Mulholland Drive (David Lynch)
  • A Földre pottyant férfi (Nicolas Roeg)
  • Szeretetáradat (John Cassavetes)
  • A pénteki barátnő (Howard Hawks)
  • Paris, Texas (Wim Wenders)
  • A kaland (Michelangelo Antonioni)

A rendező személyes kísérő szövegeiért érdemes átugrani a Criterion oldalára. A négyszáz csapást 19 évesen, Párizsban látta először, amikor a Sorbonne Nouvelle Egyetemre járt, és ahogy a film, úgy a város mozikultúrája is mély nyomot hagyott benne. David Lynch filmjéhez is – ami számára az SZFE-felvételivel kapcsolódik össze - rögtön meghozza a kedvet az ajánlója:

Mulholland Drive

Hacsak nem konkrét részletekre vagyok kíváncsi, nem nézem gyakran újra azokat a filmeket, amelyek sokat jelentenek számomra. Inkább hagyom, hogy belakják a tudatom, és mindig kicsit más alakot vegyenek fel az emlékezetem szűrőjén keresztül, ilyen módon segítve a munkámat. A Mullholland Drive-ot viszont három egymás követő napon újból és újból megnéztem, amikor kijött Budapesten. Nem azért, mert mindenáron meg akartam fejteni a rejtélyt, hanem mert vissza akartam térni Lynch birodalmába, és elmerülni ebben a teljesen moziszerű fantáziavilágban.

A szövegben többször is szerepel a Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre, kiderül, hogy a Párizs, Texas egyik jelenetét is megidézte benne. A pénteki barátnő kakukktojás a listán, Lili elárulta, hogy ezt a „hadarós screwball komédiát” nem azért választotta, mert inspirálta rendezőként, hanem mert mozinézőként nagy élvezettel tölti el, azt a tiszta örömöt idézi fel benne, amit gyerekkorában a moziban érzett.

A pénteki barátnő

Érdekességként említem meg, hogy legalább egy magyar származású rendező már szerepelt a toplistás sorozatban. Kevin MacDonald is összeválogatta a tíz kedvencét, aki a Miskolcon született, Michael Powell-lel később a brit filmművészet több alapművét jegyző Pressburger Imre unokája.

Az Oscar-nyertes rendező (Az utolsó skót király, Zuhanás a csendbe) a válogatáskor sem feledkezett meg magyar őséről, és így ajánlotta a filmtörténet egyik legjobb romantikus komédiáját, az I Know, Where I’m Goingot: “A feleségem akkor szeretett belém, amikor megtudta, hogy ezt a nagyapám írta. Abban reménykedett, hogy ennek a romantikus léleknek legalább egy része örökölhető.

Magyar filmek a tengerentúlon

Örömteli fejlemény, hogy egy magyar rendező néz vissza ránk a Criterion honlapjának címlapjáról. Ha azonban alaposabban körbenézünk a weboldalon, egy szomorú hiányosságot is felfedezhetünk: úgy sikerült eljutni 1074 filmig a Criterionnak, hogy abból egy sem hazai alkotás. Azért magyar származású alkotó filmje szerepel a gyűjteményben: például a Mildred Pierce Kertész Mihálytól vagy a már emlegetett Pressburger neve is több borítón felbukkan. Összevetésül: 9 lengyel produkció érhető el jelenleg DVD-n vagy Blu-ray-en, és ebbe nem számoltuk bele Krzysztof Kieslowski és Roman Polanski külföldi filmjeit.

A cég streaming-oldalán, a Criterion Channelen ugyan fent van a Sátántangó és a Fehér Isten, de így fizikai valóságukban nem tudjuk birtokolni a filmet, már pedig a Criterion-élmény elengedhetetlen része a külcsínben is jellemzően verhetetlen kiadványok gyűjtése.

A szerző Criterion-lemezei

Tavaly szerződést kötöttünk 20 filmre” - válaszolta a Nemzeti Filmintézet - Filmarchívum igazgatója, Ráduly György, amikor arról kérdeztük, a közeljövőben bekerülhet-e magyar film a Criterion gyűjteményébe.

„A Criterion már megkapta az anyagokat és az idén kezdi a magyar filmek amerikai forgalmazását, nem csupán otthoni forgalmazásban, hanem egyes kiemelt filmeket moziban is be fognak mutatni országszerte. A filmek között Makk Károly, Fábri Zoltán, Gaál István, Mészáros Márta alkotásai is szerepelnek, továbbá olyan filmek is, mint A tanú, a Megáll az idő, a Jób lázadása, a Psyché vagy a Büntetőexpedíció. A Criterionnal való megállapodás egy 2 éves tárgyalássorozat eredménye, ami alatt megismertük egymást és a filmek iránt való elkötelezettségünk tisztelete mellett közösen választottuk ki a filmeket.”

A tanú

A magyar filmklasszikusokat természetesen nem csak a Criterionnal együttműködve lehet népszerűsíteni a tengerentúlon. Ráduly György kitért más megjelenésekre és bemutatókra is, amelyekre méltán lehetünk büszkék, és amelyekért sokat tett a Filmarchívum.

Arbelos:

A Los Angeles-i Arbelos vállalattal együttműködésben került restaurálásra és bemutatásra Jankovics Marcell Fehérlófia című remekműve. Tarr Béla Sátántangójának restaurálásában a Filmlabor vállalt komoly szerepet és a Filmarchívummal segítette az amerikai forgalmazási megállapodás létrejöttét. Ahogy a tavalyelőtt 25 éves Sátántangó, úgy a felújított Kárhozat amerikai bemutatója is az Arbelossal együttműködve valósult meg. Jelenleg Kovásznay György Habfürdőjéről folynak tárgyalások.

Kino Lorber:

A New York-i Kino Lorberrel kötött megállapodásunknak köszönhetően tavaly, a pandémia ellenére nagyon szép moziforgalmazást kapott Szabó István három filmje, a Mephisto, a Redl ezredes és a Bizalom. A Lorber a New York-i mozipremier után a lezárások miatt országos online moziforgalmazási platformot nyitott, 55 filmszínház kötötte le a filmeket, sokezres nézőszámot elérve” - mondta el a Filmarchívum igazgatója. Szabó István filmjei végül egy tetszetős DVD/Blu-ray kombinált kiadványként jelentek meg Amerikában, és várhatóan a Criterion Channelre is fel fognak kerülni.

Redl ezredes

Ráduly György a Lorber következő magyar projektjéről is beszámolt nekünk: „Idén Jancsó Miklós születésének 100. évfordulója alkalmából a rendező 6 filmjét fogják bemutatni, remélhetőleg már a mozikban. A filmforgalmazók munkáját nagyon fontosnak tartom és mindig nagy élmény olyan szakmai partnerekkel dolgozni, akik maradéktalanul elvégzik a felvállalt feladatot.

Visszatérve az Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni példájához, ha egy magyar film bekerül a Criterion Collectionbe - vagy akár más rangos amerikai filmforgalmazó cég adja ki -, az egyet jelent azzal, hogy a világ cinefiljei, köztük a nemzetközi filmművészettel még csak ismerkedő lelkes kamaszok rácsodálkozhatnak nagyszerű, de a világban csak kevésbé ismert magyar rendezők műveire, sőt, akár inspirálódhatnak is belőlük, hiszen ezekből a fiatalokból fog kikerülni a következő évtizedek világhírű rendezőiből jó néhány. És az bizony csodás dolog. Várjuk nagyon az első magyar Criterion-kiadványt.