A bemutató régóta csúszik, milyen érzés volt most végre nagyvásznon látni a Toxikomát?
Illés Gabi, a film producere és Herendi Gábor rendező egy évvel ezelőtt csináltak nekünk egy vetítést, ahol nagyon szűken, talán öten néztük meg a filmet, az volt az első élményem vele. Akkor mellbe rúgott. Tegnap már volt időm arra is figyelni, hogy mi történik a filmben, elkezdett ülepedni. Elképesztő élmény volt látni, a mai vetítésen is újra megnézem. Büszke vagyok erre a filmre, a témájára, a bátorságára, a stábra, arra, hogy Győző mindezt túlélte, itt van, és ezt az egészet megcsinálta. Megírta a könyvet, és eljuttatta oda, hogy film legyen belőle. Csodálatos, hogy a Gábor vállalta a rendezést.
Hogyan reagált Győző arra, ahogy őt alakítod a filmben?
Igazából erről őt kéne megkérdezni. De Győző az egyik legjobb barátom, tűzbe tennénk egymásért a kezünket. Nagyon jó volt látni, hogy elégedett. Sok érzékeny rész van a filmben, nem mindennel kapcsolatban voltam biztos, hogy működni fog. Ehhez képest iszonyú jó volt, amikor belenézel a szemébe, erre ő azt mondja: “Ez rohadt nagy, világszínvonal, papi!’”
Molnár Áron a Toxikoma premierjén Veszprémben / Fotó: Magyar Mozgókép Fesztivál
Kemény állapotokon mész keresztül a filmben. A vetítés közben volt flashbacked?
Akkora flashback volt, mintha újraforgattuk volna. Pontosan emlékszem, ahogy készültem a felvételre: milyen zenét hallgattam közben, mit ettem, hol voltak a gyümölcsök a büféasztalon. Emlékszem a szagokra a kórházban, és arra is, hogy milyen hosszú volt a tű. Annyira intenzíven bennem ragadt ez a másfél hónap, ami alatt forgattuk, hogy szinte minden visszajött.
Azok voltak a legfájdalmasabb részek, amikor szembe kellett néznem a filmbeli családommal, és a kislányom kérdezi, mikor jövök haza. A másik nagyon kemény jelenet pedig amikor megiszom a szert, amit nem szabadna, ha az ember frissen van belőve. Négy-öt órán át vettük a hányást, az összefosást, rémisztő volt ennyit fetrengeni, a végén már alig tudtam felállni, annyira elfáradtam. A harmadik legdurvább az volt, amikor a vegetatív állapotban lévő szerhasználót mosdatom, akit Tóth Anita játszik. Egy feszült, különös mélységeket tartalmazó jelenet volt. Ilyenkor azért mégis elgondolkodtam, hogy újra akarom-e nézni még a filmet, mert súlyosan mennek át rajtam ezek az érzések.
Nagyon sok közeli, fájdalmasan reálisnak tűnő belövés van a filmben. Ezt hogy oldottátok meg?
Két embert kell itt nagyon kiemelni: Pohárnok Iván, aki a műkart csinálta, és a sminkmesterünket, Haide Hildegardot, akinek a munkáját a műér és az összes smink dicséri. Nem véletlen lett jelölt a fesztiválon, a műeret úgy csinálta meg, hogy valóban egy plusz eret rakott a karomra, és abba a vénába lehetett beleszúrni. Viszont láthattál valódi szúrást is. Mindenki találja ki, melyik snittben.
A Toxikoma stábja / Fotó: Magyar Mozgókép Fesztivál
A bemutatón egy szivárványos szívecskével díszített póló volt rajtad. Üzenni szerettél volna?
Ez a Matyódesing pólója, ami jó barátunk, Váci Rozi márkája. Egyébként tardi asszonyok hímezték, valódi matyóhímzés. Úgy gondolom, hogy amikor a kormány elfogadta az LMBTQI-közösség elleni, elképesztően felfoghatatlan és minősíthetetlen törvényt, amit hozzácsaptak a pedofil-törvényhez, magyar állampolgárokat hagytak magukra. Ezzel a pólóval azt üzenem, hogy ne szavazzunk a kirekesztésre, hanem fogjuk fel, hogy mi mindannyian ugyanúgy magyarok vagyunk: azok, akik az LMBTQI-közösséghez tartoznak, és azok is, akik nem. Szeretni és élni - ezek alapvető emberi jogunk, tök jó lenne, ha ez nem kiváltságnak, hanem evidenciának számítana ebben az országban.
A közönség most láthatta először a Toxikomát, és a vetítés után ti is hívtatok mindenkit, hogy mondja el a véleményét a filmről. Milyen reakciókat kaptál?
Felhívtuk a nézőket a játékra, és bele is mentek. Sokan odajöttek, és nem csak azzal, hogy tetszett-nem tetszett, mert ez nem egy ilyen típusú film, sok olyan dolog van benne, ami fejbe rúg. Volt, aki nem is kapott levegőt utána, és elsőre nem tudta megfogalmazni a gondolatait. Kellettek a fröccsök meg a sörök, hogy egy kicsit feloldódjanak, és leülepedjen a történet. Elképesztő, hogy például a Hősök frontembere, Eckü is rámírt Instán, pedig nem is találkoztunk még. Nem tudott átjönni velünk az afterpartyra, de nagyon bírta a filmet. Jöttek oda emberek azzal is, hogy lesz-e angol szinkron, mert ezt minél többeknek kell látnia. Volt, aki azt mondta, hogy ezt a filmet fogja megmutatni a gyerekeinek kábítószer-prevencióként. Amúgy a film jövőjének stratégiája, hogy ilyen eszközként használjuk a Toxikomát, gimnazistáknál jó lehetőség.
Molnár Áron a Toxikomában / Fotó: Gordon Eszter
Drogpervenciós kampányt tartanál vele a sulikban?
Nemcsak tartanék, hanem szerintem ez a kutya kötelességünk. Ha csinálsz egy ilyen filmet, színészként felelősséged, hogy helyesen csináld. Én pedig színész és aktivista is vagyok, látom, hogy nem csak annyi a részed, hogy egy darab legyél a puzzle-ban, hanem neked kell lenned az egész kirakósnak. Ebbe beletartozik az utógondozás, a párbeszéd a függőségről és a szerhasználatról. Nagyon önző dolog lenne megúszni, ezt nem tehetjük.
Van olyan film, amit vársz a fesztiválon?
Nagyon érdekel az Űrpiknik, Petrányi Vikiék mindig nagyon izgalmas anyagokhoz nyúlnak. A Hasadékot is nagyon szeretném megnézni, és még a Habot sem láttam és a Természetes fény előzetese is szuper. Imádom a magyar filmeket, legszívesebben mindent megnéznék, de meglátjuk, hogy mi fog sikerülni.
