Tíz kiváló kisfilmet ajánlunk a 10. Friss Hús programjából

A kisebbik rossz (r.: Horesnyi Máté)

Horesnyi Máté a kortárs magyar animáció egyik legegyedibb alkotója, és még csak 25 éves. Alapszakos diplomafilmje a világ egyik leghosszabb filmcímét kiérdemlő Jacques ámokfutása, avagy mikor veszítjük el bizalmunkat önmagunkkal szemben?, melyben minden rá jellemző stílusjegy felfedezhető: a fekete-fehér látványvilág, a klasszikus francia képregényeket megidéző grafikai stílus, a kerekded fejű, böszme figurák, az abszurd helyzetek, a néző pedig a saját asszociációit teheti hozzá a különböző, első látásra összefüggéstelennek tűnő jelenetekhez.

Mesterszakos diplomafilmjében a tragikusan fiatalon elhunyt Hazai Attila novelláit adaptálta, akinek írásait nem először filmesítik meg (Rám csaj még nem volt ilyen hatással (1994), Cukorkékség (1999)). A kisebbik rosszban is sorjáznak a furcsa jelenetek, amik a maguk kelet-európai kisszerűségében mégis ismerősnek tűnnek. Egy boldogtalan buszsofőr gondolatai, a kávé cukorral vagy anélküli fogyasztásának életbevágó kérdése, a pszeudofilozofikus vágyaktól leeső fej, szerelemről áhítozó büfés néni. Groteszken fájó ismerősségüket azonban megannyi képi geg oldja fel: a rendező nemcsak a szereplők keretbe szorításával vagy kafkai átváltozásával kísérletezik, most először használt stop-motion, hagyományos kézirajz, valamint 3D-re emlékeztető szekvenciákat. (HZS)

Amok (r.: Turai Balázs)

Szörnyű tragédiával kezdődik, egy összeégett emberről szól és bővelkedik a horror-jelenetekben, de valahol mégis egy szívmelengető szerelmesfilm lett Turi Balázs új animációja. Egy férfi egy baleset következtében elveszíti a párját, és sebesülései miatt egy szuperhős-maskarát idéző védőruhában kell élnie. Látomások gyötrik, még terapeutája (egy pávián) sem tud rajta segíteni. Ennek ellenére felmerül egy új szerelem lehetősége, amikor kiderül, hogy nem ő az egyetlen, aki gonosz gnómot növeszt önmagában. Az elvetemült Róma bukása rendezője megtartotta előző filmjének harsány neon-színeit, de ezúttal kerüli a sok szövegelést, mondandóját kizárólag a játékos, szürreális és rémálomszerű képekbe csomagolja. Amikor pedig már azt hinnénk, hogy elragadja a szentimentalizmus, sikerül meglepnie egy újabb kis gonosz geggel. (HB)

Felhők felett (r.: Hárshegyi Vivien)

A 2017-es Friss Húson díjazott Take Me Please-ben Hegyi Olivér sajátos hangnemben dolgozta fel egy kínkeserves szakítás utórezgéseit. Stílusában és tematikájában ennek párjaként is tekinthető Hárshegyi Vivien diplomafilmje, amiben egy fiatal lány egy új szerelem indulásakor bepánikol, mert még mindig magával cipeli az előző, kudarcba fulladt kapcsolatának emlékét. A Felhők felettben egy szerelmi csalódás feldolgozását és az új szerelem örömét mossa össze sziporkázó vizuális gegekkel, ironikus körítéssel és a háttérben megbújó kismillió aprósággal, amikre a saját személyes élményeinken keresztül tudunk rákapcsolódni. Önfeledt boldogság a felhők felett és letargiától sújtva a tenger fenekén, ezeket a szürreális lelki állapotokat idézi fel a MOME friss diplomás rendezője. (PJ)

Hajszálrepedés (r.: Szelestey Bianka)

Miért érdekes kis- és nagyjátékfilmekben újra meg újra végigkövetni egy szakítás anatómiáját? Mert mások szerelmi életének szétzilálódása közben lehetőséget kapunk arra, hogy szembesüljünk saját problémáinkkal, régi traumáink kapjanak feloldozást. A 75. cannes-i filmfesztiválról érkezik a Friss Hús versenyébe Szelestey Bianka ELTE-s diplomafilmje, ami egy hirtelen jött szakítás utórezgéseit dolgozza fel.

Lenke és a barátja nyolc éve vannak együtt, míg a fiú egy családi vacsora előtt bedobja, hogy ki akar szállni a kapcsolatból. Ami ezután jön, az egy szorongató érzelmi hullámvasút, egy feszültséggel és kérdésekkel teli este. Kurta Niké és Váradi Gergely kiváló érzékkel mutatják be a szakítás két különböző lelki állapotát: Niké elfojtja a fájdalmát, és csendesen keresi magában a megoldást, Gergely pedig dühös odaszúrásokkal dolgozza fel, hogy véget ért a szerelem. Szelestey Bianka nem tolja a válaszokat az arcunkba, helyette finom kép- és hangkulisszával teszi átélhetővé mindkét fél, de főleg a lány kaotikus érzelmeit. (PJ)

Hogy ne győzzünk (r.: Füzes Dániel)

Füzes Dánielnek ritka nagy tehetsége van ahhoz, hogy rögtön az első jelenettel, sőt már az képpel és mondattal, behúzza a világába a nézőt. Egy viperával hadonászó srác az iskolai vécében alázza meg és fenyegeti veréssel diáktársát. És innentől kezdve nincs kiszállás az erőszakspirálból, ha egy havert úgy helyben hagynak, hogy kórházba kerül, azt meg kell bosszulni. A Hogyan ne győzzünk ugyan egy viszonylag egyszerű történetet mesél el arról, hogy az erőszak nem megoldás, viszont ezt lehengerlő és brutális céltudatossággal teszi, ahogy a fontos meccsén ringbe lépő bokszolón, úgy ezen a kisfilmen sincs egy gramm felesleg sem.

A színészek kiválóak, a minimális párbeszéd mellett is képesek érzékeltetni a vérszomjat, a bunyó előtti utolsó döntési pillanatot, a tétovázást, a bizonytalanságot, vagy éppen a bunyó utáni bűntudatot. Ugyanakkor az elmúlt évtized legjobbjai közé beválasztott Szokásjog mellett ez inkább hat variációnak ugyanarra a témára, mint a téma további érdemi kifejtésének. Az egyértelmű, hogy Füzes megszállottan kutatja az erőszak és a férfibarátság különböző aspektusait, a férfiasság mibenlétét, jó lenne már, ha nagyjátékfilmben tenné ezt. (VD)

Intermission (r.: Bucsi Réka)

Gyerekkorunkból ismerős, szivárványszínű, lépcsőjáró bolondrugó – fekete-fehérben. A közösségi együttműködés vagy a világegyetem kialakulásának szimbolikus ábrázolása, részecskék kusza mozgása vagy egy csavarodó DNS lánc. Windows képernyővédő. Domborzati térkép, rohanó hétköznapok, madarak, medúzák, sétáló emberek. Dinamikusan mozgó egyenes vonalak, hullámzó görbék, amelyek szépen lassan kitágítják a kép határait, egyre bonyolultabb formákat alkotva. Bucsi Réka, a Symphony no. 42, a Solar Walk és a LOVE rendezője történetmesélés helyett ezúttal közös vizuális építkezésre és lebontásra, pihenésre és asszociációs munkára hívja a nézőit. Felidézi a gyerekrajzok egyszerű, „hibás” vagy esetlegesen felrajzolt formáit, a világgal való ismerkedés, az absztrakciós képesség ébredésének első pillanatait. Egyúttal visszatér a ponthoz és a vonalhoz, minden rajzi gondolat forrásához. (BA)

Kakukkfióka (r.:Beleznai Márk)

Ritkán látni filmen annyi figyelmet és szeretetet férfiak között, mint az Agapé rendezője, Beleznai Márk legújabb filmjében, a Kakukkfiókában. Egy látványosan flegma drogdílerhez, Ádámhoz váratlanul beállít az öccse, Bence. Elszökött otthonról, és most a bátyjával akar élni. Féltestvérek, valószínűleg ők ketten sosem, vagy csak keveset laktak együtt, így a köztük lévő kapcsolatban sok az esetlenség, a feszengés, a hallgatás, a kettejük közti melegségből mégis organikusan fejlődnek a jelenetek. Ádám szerepében Kövesi Zsombor egy félmosollyal képes kifejezni egyrészt a két testvér közti érzelmi közelséget, másrészt az őket elválasztó generációs és életmódbeli távolságot, míg Fazekas Dávid a fiatalabb testvér kamasz nyegleségét és a bátyja iránt érzett megfelelési vágyát hozza meglepő természetességgel.

Bár elsőre úgy tűnik, mintha Bence váratlan felbukkanása kellemetlenség volna a bátyja számára, valójában ő is vágyja az együtt töltött időt, és ahogyan azt a fogmosás keretszimbóluma mutatja – kissé didaktikusan –, öccse jelenléte számára is megnyugvást jelent. Találkozásukban nincs semmi emelkedettség, ahogy nincsenek nagy megértések vagy látványos kiborulások sem. A Kakukkfióka bátorságot, felelősségvállalást és az odafigyelés képességét ábrázolja egy hétköznapi testvérkapcsolaton keresztül. (BA)

Klíma (r.: Szabó Márton István)

Rainer-Micsinyei Nóra bárhol megjelenik, imádjuk. Nincs ez másképp Szabó Márton István Klíma című utópisztikus kisfilmjével sem, amelyben egy szerelemre vágyó nőt játszik, aki próbák sorát csinálja végig egy matematikailag vele 97%-ban összepasszoló sráccal. Egy futurisztikus épületben (a valóságban az Infoparkban), értelmetlen feladatok során keresztül kell megismerniük egymást, és ha sikeresen megfelelnek, akkor egy pár lesznek.

Rainer-Micsinyei Nóra, akárcsak a legtöbb filmben, itt is egy kissé fura lányt alakít, aki nem szereti a narancssárga ételeket, a répát, a narancsféléket vagy a tököt, és aki tényleg eltökélt, hogy minden feladatot teljesítsen, és így megtalálja az igazit. A fiút játszó Baki Dániel mindenből viccet csinál, amitől persze a lány idegeire megy. Bizalmi játék, közös vécépucolás, filmnézés és festés, értelmetlen logikai feladatok és túlélési megmérettetés. Feladatról feladatra egyre jobban megismerjük kettejüket, és velük együtt jövünk rá, hogy a szerelem nem a százalékokon múlik. (HZS)

Lesen (r.: Karácsony Péter)

Krisztik Csaba és Keszég László egy vadászlesen ül, és egy klasszikus hitchcocki szituációba keverednek bele. Először csak megfigyelnek, a távcsővükön keresztül egy titkos erdei találkát kukkolnak, az eseményeket azonban hamarosan brutális fordulatot vesznek. Karácsony Péter remekül növeli a feszültséget, és a két férfit komoly bátorság- és jellempróba elé állítja. Egy dolog vadra lőni, de vajon akkor is van merszünk elsütni a fegyvert, ha annak igazán nagy tétje van?

Az elmúlt 15 évben számos magyar film készült a thriller műfajában, de még mindig sajnálatosan kevés hazai alkotóról mondható el, hogy biztos kézzel és kreatívan nyúlna a zsánerhez. Karácsony Péter ugyan még a pályája elején jár, de a Lesennel bizonyította, hogy van érzéke a thrillerhez, és ha ez nem csak egy futó kaland volt számára, akkor érdemes még inkább elmerülnie a zsánerben, sok itthoni néző örömét vívhatná ki ezzel. (VD)

Takarás (r.: Papp Máté)

A társulat által levegőnek nézett színházi takarító arról álmodozik, hogy ő is a színpadra lép, amire váratlanul megadatik a lehetőség, amikor a Szentivánéji álom egyik szereplője taccsra vágja magát. Igaz, hogy nem túl eredeti felállás, a METU-n készült diplomafilmnek mégis sikerül valami szórakoztatót kihoznia a szerepelni vágyó lány (Mari Dorottya) kulisszák mögötti magánszámából, amihez a Katona József Színház ismert színészei asszisztálnak, igaz, hogy főképp a hangjukkal. A színházi világ paródiájaként lehetne persze bátrabb vagy mélyebb film, ami jobban beleáll a kritikába (hiszen ehhez van bőven téma az elmúlt évekből), de ennek ellenére is üdítő színfoltja a Friss Hús hazai kínálatának. (HB)

A 10. Friss Húst június 2. és 8. között tartják a Toldi moziban.

A cikk Babos Anna, Herczeg Zsófi, Horváth Bálint, Pozsonyi Janka és Varga Dénes ajánlásaiból állt össze.