A Színház- és Filmművészeti Egyetem modellváltásának következményeként létrejött FreeSZFE az Emergency Exit névre keresztelt diplomamentő program keretein belül öt európai egyetemmel állapodott meg abban, hogy átveszik azokat az osztályokat, akik nem kívánják folytatni tanulmányaikat az SZFE megváltozott struktúrájában. A filmes tanszéket az osztrák Filmakademie Wien fogadta be, ahol a magyar diákok a bécsi hallgatókkal párhuzamosan folytatták tanulmányaikat.
A Művész moziban megtartott vetítésen Upor László - aki 2020-ig volt az SZFE rektora - , is részt vett. „Az egyetemfoglalás 2020 szeptemberében kezdődött el, akkor már biztos volt, hogy sokan nem akarnak bent maradni az intézményben, és mi, tanárok és a vezetőség elkezdtünk lehetőségeket keresni, hogy a diákok hogyan tudnák mégis folytatni a tanulmányaikat. Két elvben már akkor megegyeztünk: egyrészt ha megtaláljuk a módját, hogy valahogy továbbtanuljanak, akkor sem fogunk senkit rávenni arra, hogy otthagyja a régi egyetemet, sem arra, hogy maradjon. A másik pedig az volt, hogy mivel mester-tanítvány viszonyra és belső együttműködésre épülő képzéseink voltak - például a filmesek már akkor kisebb stábokban dolgoztak együtt -, a hallgatóknak közösen kell dönteniük, hogy maradnak vagy jönnek. Úgy gondoltuk, hogy nagyon rossz dolog megbontani az alkotó közösségeket.”
Hogy ne győzzünk
Az egykori rektor hozzátette, hogy amikor elkezdték keresni a lehetőségeket, rögtön a színházat oktató egyetemek európai szervezetével egyeztettek, amelynek az SZFE nagyon régóta tagja. Így jutottak el ahhoz az öt egyetemhez, amik befogadták a budapesti intézményből való távozást választó diákokat.
Ladányi Jakob, aki a modellváltáskor éppen a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója volt, és aktívan részt vett a FreeSZFE kialakításában, elmesélte, hogy filmes befogadó iskolát nehezebb volt találni, mint színházit. Sok európai egyetemet megkerestek, és leginkább az a visszajelzés érkezett, hogy bár drukkolnak nekik, nem tudnak segíteni, nem tudják elképzelni, hogy hogyan működne ez a felállás. „A színház tanszék már kapcsoltban állt a salzburgi Mozarteummal, akik a jogászukkal együtt kezdték lerakni ennek a egyedi rendszernek az alapjait. Ezután már a bécsi egyetem, bár eleinte szkeptikusan, de nyitottan állt hozzánk, és az is nyomott a latba, hogy az Osztrák Kulturális Fórum is támogatott minket, illetve Tarr Béla is aktívan részt vett a FreeSZFE kialakításában. Sok ország egyetemén az is probléma volt, hogy jogilag nem tudták beilleszteni ezt a teljesen új rendszert az ő oktatási struktúrájukba.” A salzburgi egyetem már kitaposta az utat, amelyet a Filmakademie Wiennek csak követnie kellett.
A rendező visszaemlékezései szerint egy-két szemeszterbe telt, amíg beállt a rendszer, először a Goethe Intézetben, magánlakásokon, majd a CEU-n tartották meg az órákat. „Elsősorban a magyar oktatókkal volt kapcsoltunk, osztrákokkal csak a vizsgákkor, amikor az itthoni tanárok elküldték a krediteket a bécsieknek. A diplomavédésre pedig online került sor, itthon és kint is felállt egy vizsgabizottság, akik a filmeket nézték és a szakdolgozatokat olvasták. A magyar bizottság is ajánlott egy jegyet, majd az osztrákok is tartottak egy vizsgát, és végül a két ajánlatból született meg a végső osztályzat.”
A vetítések között azt is megtudhattuk a Filmakademie Wient képviselő Oliver Kunztól, hogy az akkoriban tomboló Covid érdekes módon segítette a kommunikációt és a befogadott diákok tanulmányait, hiszen megszokottá váltak az online órák és vizsgák, amelyekre a budapesti hallgatókkal a távolság miatt eleve rá voltak kényszerítve.
A Bécsi Filmakadémiával való együttműködés keretein belül 2023-ban összesen negyven diák fejezhette be tanulmányait rendező, operatőr, vágó, gyártásvezető és forgatókönyvíró szakon. Az áprilisi hat filmből álló programot a diákok közösen alakították ki: a magyar diplomafilmek közül választhattak ki hármat az osztrák hallgatók, a bécsi egyetem diákjainak alkotásai közül pedig szintén hármat a FreeSZFE diákjai.
Kizlinger Lilla, bár filmrendezőként diplomázott és jelenleg is játsszák egy rendezését a budapesti Katona József Színházban, leginkább színészként lett ismert (Valami madarak, Semmelweis, Magyarázat mindenre). Első szerepét Fliegauf Bence Rengeteg – Mindenhol látlak című filmjében kapta, amelyért rögtön Ezüst Medvével díjazták a Berlinalén. Ezt, a már első látásra sem könnyű helyeztet dolgozta fel A naprendszer közepe című diplomafilmjében, amely kamerakezelése a Fliegauf filmekből is ismert intim hatást erősíti. Így vezet be abba a nehéz életszituációba, amikor egy színészpár között konfliktust szít az, hogy a tapasztaltabb helyett a fiatal amatőr kapta meg egy A-kategóriás fesztiválra bejutó film főszerepét. Hiába a vörös szőnyeg és a flitteres ruha, ha egyedül vagyunk és ez az élethelyzet még különösebb kalandokba is keverhet minket.
Ártatlan szemmel
A Hogy ne győzzünk a tavalyi Friss Húson mutatkozott be, majd több magyar és nemzetközi fesztivált megjárt - a lengyel ZOOM és a cseh Zlín filmfesztiválról is díjjal érkezett haza. A Jászberényi Sándor novellája alapján készült diplomafilm ügyesen formálta képpé a betűket, Kövesi Zsombor és Raul Ionescu - aki az idei Friss Hús férfi Friss Csillagja lesz -, pedig tökéletesen alakítják a külvárosi gimnázium végzős HVCS-it (helyi vagány csávók). Füzes Dániel kisfilmjében izzik a tesztoszteron, hiába szól jólelkű fiúkról, szembesít vele, hogy ebben az erőszakos világban erővel lehet csak előre jutni és megvédeni magunkat. A két főhős a barátjuk elleni támadást akarja megtorolni, és bár látszólag sikerrel járnak, egyikük kezdi kapisgálni, hogy az igazi férfiasság talán valami teljesen mást jelent.
Olasz Renátót szintén színészként ismerte meg az ország, amikor az HBO Aranyélet című sorozatában alakította Miklósi Márk szerepét. A színészművész szak elvégzése után azonban elkezdte a rendező szakot is, amelyet végül a FreeSZFE-n fejezett be, az Ártatlan szemmel című diplomafilmmel. Két pár életébe kapunk betekintést az alkotásban, a felső középosztálybeli házaspár (Waskovics Andrea és Figeczky Bence) első gyerekét várja, míg a külvárosi melósok (Mészöly Anna és Orbán Levente) kisiskolás fiukat nevelik, azonban hamar kiderül, hogy több közük van egymáshoz, mint azt gondolnánk. Nem csak testvéri szál köti össze a két pár egy-egy tagját, de az is kiderül, hogy bár különböznek a körülmények, a kommunikáció hiánya bármilyen kapcsolatot megingathat.
Stück für Stück
Reza Rasouli közel harminc fesztivált megjárt Stück für Stück (Egytől egyig) című rendezése ugyan csak néhány perc hosszúságú, de nagyon finoman, érzékletesen, szinte szavak nélkül emel ki két aktuális problémát a multikulturális környezekben. Két gimnazista barát sétál egy elhagyatott környéken: míg a már Nyugaton szocializálódott muzulmán lány azon vívodik, hogy elhagyja a fejkendőjét, addig a fiú a coming outja első lépésére készül.
Until I Lie Still (Amíg mozdulatlanul fekszem) címmel rendezte meg Yana Eresina a diplomafilmjét. Egy idilli nyaraló övezet gyönyörű házában tölti a nyarat a három lánytestvér és édesanyjuk, miközben próbálják eladni a nyaralójukat. Azonban a festői képet az elejétől átitatja a fojtogató hangulat, amelyen a főhős, Yasmin új szerelmének kiszámíthatatlan viselkedése sem enyhít. A nő egyre sűrűsödő emlékbetörésektől szenved, egy idő után már mi magunk sem tudjuk, mi álom, és mi valóság.
Sokszor felmerül a kérdés, hogy milyen hatással lesz a gyerekeinkre, ha posztoljuk az életük egyes részeit a közösségi médiában, a hivatásszerű influencereknél pedig még égetőbb ez a kérdés. Jonas Steinacker Nelly's Storyjában egy kilencéves kislány a születésnapján lázad fel anyja ellen, aki az Instagramon közvetíti az éppen összeomló életük illúzióját. Nelly elkobozza anyja telefonját és kizárja őt a házból, miközben erről folyamatosan tudósit Insta Storyban. A közel harminc fesztiválra beválogatott kisfilm látszólag happy enddel végződik, kérdés azonban, hogy az anya tanult-e bármit is az esetből.
Az egyetemek közötti baráti kapcsolat hozta össze ezt a vetítést, ahol a jó diplomamunkák közül is válogatott filmeket láthattunk. Tanulságos volt egymáshoz ilyen közel látni a három magyar alkotó által, magyar rendszerben készült filmeket, és az osztrák diákok vizsgamunkáit, hiszen egyértelművé tették a kulturális különbségeket. Míg a magyar filmek kicsit kísérletezők, a Filmakademie Wien hallgatói klasszikusabb, könnyebben befogadható módon vitték a vászonra a gondolataikat.
