Sovák Viktória, a Filmlabor igazgatója először a Budakeszi úton található intézmény 60 éves történetét és technikai fejlődését foglalja nekünk össze. A labor eredetileg analóg filmek feldolgozására jött létre, de az évtizedek során tevékenységi köre jelentősen átalakult. Átvesszük a főbb állomásokat a digitális vágás bevezetésétől a digitális restaurálás megjelenésén át egészen a saját VFX-csapat felállításáig. Az igazgató szerint a Filmlabor egyedülállósága abban rejlik, hogy Európa legrégebben folyamatosan működő laborjaként egyszerre van jelen az analóg és a digitális utómunka területén, nem véletlen, hogy olyan nagy nemzetközi produkciók is őket választották, a Szegény párák vagy A Brutalista

Kovács László senior colorist bevezet minket munkájának rejtelmeibe. Kiderül, hogy feladatai már a filmek előkészítési szakaszában elkezdődnek, amikor az operatőrrel és a rendezővel egyeztet a technológiai és esztétikai elképzelésekről. Részt vesz a tesztelésekben, a forgatás alatt folyamatosan konzultál az operatőrrel, majd a vágás után következik a képi utómunka (fényelés, VFX, trükkök). Kiemeli, hogy a fényelés egyszerre műszaki és alkotói feladat, amely során a néző érzelmeit is befolyásolják a színek és a kontrasztok.

Moulin / Fotó: ADS

A Filmlabornak már hosszú közös története van Nemes Jeles Lászlóval és Erdély Mátyással, hiszen a Saul fia óta itt készül mindegyik alkotásuk utómunkája, nem kivétel ez alól legújabb filmjük, az idei cannes-i filmfesztiválon bemutatkozó Moulin sem. A híres francia partizánról szóló film kapcsán a szakembereket titoktartás köti, de technikai szempontból elárulhattak néhány részletet. Megtudjuk, hogy a film hibrid eljárással készült: 35 mm-es negatívra forgatták, majd digitális vágáson és fényelésen ment keresztül, a folyamat végén pedig ismét analóg negatívot világítanak le belőle a pozitív kópia gyártásához. Kiderül az is, mit jelent a „bleach bypass” eljárás, és hogy milyen különleges day-for-night technikát alkalmaznak a filmben.

Megtudjuk azt is, miért fontos az analóg géppark fenntartása szempontjából, hogy a laborban diafilmeket is gyártanak, majd kitérünk a restaurálásra is. Évente 25–30 klasszikus filmet újítanak fel, a fekete-fehér némafilmek kapcsán pedig kiderül, hogy ezek eredetileg sokszor nem is voltak teljesen fekete-fehérek.

A beszélgetés végén szó esik a szakember-utánpótlásról is. Magyarországon nincs klasszikus iskolai képzés coloristok számára, a tudás jellemzően juniorként, a laborban sajátítható el. A legnagyobb kihívást a 20–50 éves analóg gépek karbantartása és az alkatrészhiány jelenti. Terveik között szerepel a technológia szinten tartása, valamint a jövőben akár a 65 mm-es vagy 70 mm-es formátumok kezelése is.

A teljes beszélgetés a lenti lejátszóra kattintva és a népszerű podcast alkalmazásokon keresztül hallgatható, a korábbi adások Spotify-on és az Apple Podcast oldalán is elérhetők.