(Fotók: Lengyel Filmtavasz Facebook)
A kötet a kronológiát szem előtt tartva, de tematikus fejezetekre szedve mutatja be a rendező oeuvre-jét, sőt nem csak a filmes munkásságát, de a teljes életútját is, ami ebben az esetben igen gazdag, tekintve, hogy Zanussi egyetemi tanár, aktív drámaíró, színházi és operarendező is, valamint több könyvet is publikált. Kétségtelenül pontos a kötet címe, Krzysztof Zanussi világa, noha Pörös szerint ezt a Kossuth Kiadó javasolta neki, eredeti elképzeléséről az alcím árulkodik: Utazások, találkozások, megvilágosodások. Ez már a második könyve és sokadik írása Zanussiról, sőt két dokumentumfilmet is készített róla. Volt miről: a lengyel alkotó kéttucat egész estés mozit rendezett, tévé-, rövid- és dokumentumfilmes munkásságát beleszámolva viszont filmográfiája eléri a 80 opuszt is, amelyeket Pörös jelentőségükhöz mért részletességgel elemzett. A szöveg láthatóan felbecsülhetetlen kutatómunka eredménye, alighanem egy élet munkája: Pörös a bemutatón elmondta, hogy a kötetet 1986 óta írja, persze kisebb-nagyobb megszakításokkal.
Báron a szöveget az általa nagyra becsült Tullio Kezich Federico, avagy Fellini élete és filmjei című könyvéhez hasonlította, mert szerinte precíz és hozzáértő munka, egyben valószínűleg a legteljesebb Zanussi-monográfia nemzetközi színtéren is. Pöröst a lengyel film egyik első számú magyar szakértőjeként méltatta, majd kisebbfajta versenybe szálltak azért a címért, hogy kire volt nagyobb hatással az Illumináció című Zanussi-film. A könyv szerzője nyert: Báron bevallása szerint egyetemistaként olyannyira magáénak érezte Zanussi hőseinek problémáit, hogy sok oldalnyi, később semmire nem használt jegyzetet készített a filmről, Pörös viszont egymás után hét este váltott rá mozijegyet.
Akár túlzásnak is tűnhet ilyen terjedelemben írni egyetlen rendezőről, de nem kétséges, hogy ezúttal indokolt volt. Báron ugyanis auteurként, vagyis sajátos stílusú és világnézetű rendezőként méltatta Zanussit, sőt rávilágított, hogy a direktor szerzői filmesként is öntudatos: a rendező egyik nyilatkozatát idézte, mely szerint ő egész életében ugyanazt a filmet készítette el újra és újra. A direktor elárulta, hogy ez azért nem ennyire tudatos: bevallása szerint különböző filmeket igyekszik készíteni, nehogy untasson, és csak utólag tűnnek fel neki az alkotásai közti hasonlóságok. Báron szerint Zanussi szerzőként képes volt fejlődni is: a „morális nyugtalanság filmművészete” nagy alakjának tartják, de az idő múlásával egyre nyugodtabb a munkái által közvetített világnézet.
Hogy szerzői filmes, az Zanussiról az ars poeticája alapján is lerí. Báron a hollywoodi és az európai film különbségeiről kérdezte a rendezőt, aki Polanskival ellentétben távol maradt az Álomgyártól. A direktor szerint az USA mozija olyan, mint egy ipari gyártósor, futószalag, míg az európai film kézműves műhelyhez hasonlítható, amiben egyetlen magányos mester dolgozik. A hollywoodi filmeket tömegek készítik, épp ezért is képesek megnyerni a tömegeket, az európai mozi pedig egyének dialógusa, kommunikáció a szellemi elit tagjai között. A fejezet a könyvben, mely arról szól, hogyan lett belőle fizikusi és filozófiai tanulmányok után rendező, azt a címet kapta, hogy „Einstein helyett Eisenstein”, de Zanussi bevallása szerint ennek nem örül, a szovjet rendező nem a kedvence. Mestereinek inkább Robert Bressont és a fiatal Bergmant tartja.
Pörös könyve óhatatlanul sokat elárul a lengyel filmművészetről is: Báron arról is kérdezte a „morális nyugtalanság” mozijával jellemzett rendezőnemzedék egyik legfontosabb képviselőjét, hogy van-e jelenleg Lengyelországban új és markáns alkotógeneráció. Az egyik nagy lengyel stúdiót (TOR) is vezető Zanussi szerint nincs, de ennek nagyon örül, mert szerinte a „generációharcok” kíméletlenek, az új nemzedék mindig a régivel akar leszámolni. Úgy véli, a kortárs lengyel film szerves folytatása, továbbgondolása az ő generációja művészetének. Szerinte a lengyel mozi színvonala sem hanyatlik a rendszerváltás óta, amire jó példa Kiéslowski pályája, és ahogy a fiatal filmeseik feldolgozzák a lengyelek viszonyát az ukrán szomszédaikkal és a zsidó kisebbséggel. Arról is beszélt, hogy a mai lengyel filmesek között ugyanúgy rengeteg a konformista, mint a rendszerváltás előtt, és ugyanolyan kevés a „Don Quijote”, akik közé magát is sorolja, és akik a fiatalok közül őt a legjobban érdeklik. Szerinte az ő rendezőnemzedéke is így folytatta mestereik (Munk, Kawalerowicz, Wajda) munkáját.
A kötet azért is izgalmas, mert nem lezárt életművet mutat be. „Amíg élek, filmezek” - mondta Zanussi, aki épp Sipos Gáborral, a Saul fia producerével is tárgyalt vadiúj forgatókönyve megfilmesítéséről, amihez koprodukciós partnereket keres. Új története az I. világháború előtt zajlik, és a Faust parafrázisa. Báron amellett érvelt, hogy a lélek eladása, azaz elveink feladása az anyagi javakért és a karrierért cserébe mindig is Zanussi fő témája volt - a direktor egyetértett. Megint csak ugyanazt a filmet készíti tehát. Az író-rendező producerként is aktív (dolgozott már Mészáros Mártával, Kamondi Zoltánnal és Groó Dianával is), bár bevallása szerint ez a munkakör nem érdekli, csak azért csinálja, hogy maga is könnyebben jusson el egy-egy film megrendezéséig. Vannak viszont kortárs filmesek, akiket nagyra tart: ilyen az orosz Aleksei German és Andrey Zvyagintsev (Leviatán), a lengyel Pawel Pawlikowski (Ida), Terence Malick, Ermanno Olmi, és persze Szabó István.
A 22. Lengyel Filmtavaszon Zanussi nem csak a róla szóló könyv bemutatóján vett részt, de utána felkonferálta Persona non grata című filmjének vetítését is, aznap korábban pedig megnyitotta a Képek Łódź városából címre keresztelt, Krzysztof Kiéslowski ifjúkori fotóiból álló kiállítást is a Lengyel Intézetben (a rendezőlegendával korábban együtt vezették a TOR stúdiót). A tárlat június 25-ig látogatható. A könyvbemutató alkalmával a direktor életműve végignézéséhez is kedvet csinált, sőt, bevallása szerint azért sem haragszik, ha valaki illegálisan letölti a filmjeit. Ahogy mondta, neki nem a kasszasiker a fontos, csupán az, hogy a mű gondolatébresztő legyen. Minimalista stílusa miatt akár egy okostelefonon nézve is átélhetőnek tartja a munkáit, azt pedig megtiszteltetésnek veszi, ha valaki kíváncsi egy mozijára. Örült, amikor Sanghajban egy utcai standon meglátta az egyik filmje kalózkópiáját, fotózkodni is akart vele, de az árus rendőrt gyanított és elmenekült.
