A magyar film egyik legkülönlegesebb műfaji invenciója a hetvenes évekhez és Szomjas György nevéhez kötődik. Ő volt az, aki meghonosította a westernt Magyarországon a Talpuk alatt fütyül a szél, majd a Rosszemberek szűkszavú, erőszakos betyártörténeteivel. Ezek szerencsére nem eredetiséget nélkülöző, műfaji másolatokat voltak, hanem hatásos módon keveredett bennük a western jól ismert és közkedvelt eszköztára az alföldi, illetve a dunántúli betyárvilág külsőségeivel. A magyar történelem harapófogójába került anti-hősök küzdöttek benne azért, hogy megőrizhessék eltűnőben lévő életformájukat.
Mielőttt rátérnénk a 40 éves Rosszemberek-re, érdemes feltérképezni azt, milyen forrásokból táplálkoztak Szomjas magyar easternjei. (Ez a legkedveltebb műfaji meghatározás, de az angolszász irodalomban előszeretettel használják a gulyás westernt is.) Az Egyesült Államok egyik legsikeresebb 20. századi exportterméke a western volt. Generációk nőttek fel rajta, és akkora imádat övezte őket szerte a világban, hogy a hatvanas évektől kezdve egyre több ország kezdett el saját vadnyugati filmeket gyártani. A legemlékezetesebb munkák az olasz filmiparhoz kötődnek, és Szomjas easternjeiről messziről lerí, hogy nagy hatással voltak rá Sergio Leone cinikus, piszokban és erőszakban tóbzódő remekművei. Ez azonban csak az egyik része a történetnek.
Dzsoko Rosics a Rosszemberek című filmben
Szomjas nem csak külföldről inspirálódott, hanem itthon is alapos kutatómunkát végzett. Néprajzi munkákat tanulmányozott, a film valóságos alaptörténetére egy kaposvári levéltárban talált rá. A népi kultúra más módon is érezteti hatását: a hetvenes években indult táncházmozgalommal a rendező is szimpatizált, innen jöhetett a ragyogó ötlet, hogy népzenével erősítsen rá easternjei balladisztikus hangvételére. A Rosszemberek emlékezetes múlatós jelenetét is alighanem a táncházak inspirálták. A két film zenéjét egyaránt Sebő Ferenc zenetudós, a táncházmozgalom egyik alapítója szerezte. A Rosszemberek főcímdalát az akkor 21 éves Sebestyén Márta énekelte el.
Természetesen nem Szomjas találta fel a betyárfilmet, például Jancsó Miklós is ehhez a miliőhöz nyúlt a Szegénylegények-ben, de ő arra használta fel, hogy nagyívű társadalmi parabolát forgasson. Szomjas viszont a rabló-pandúr szembenállásból adódó műfajiságot domborította ki, ő a marcona férfiak rituáléi, az akciók, a vágtázó lovak látványa köré építette fel a filmjét. Tette ezt olyan ügyesen, hogy a Rosszemberek filmvégi rajtaütése még mai szemmel nézve is lendületes és brutális.
A 40. születésnapját ünneplő film a kiegyezés előtti korszakban játszódik, a dunántúli betyárvilág végnapjait eleveníti fel. Széles karimájú kalapot viselő, arcukat kendővel eltakaró haramiák törnek egy módosabb házra. A rablóbanda vezetője, Gelencsér Jóska (Derzsi János hihetetlenül fiatal a Rosszemberek-ben) az egyik riadt férfiban, a marcali bírót, öccse gyilkosát ismeri fel. Megöli őt, és ezzel már a film elején megpecsételi a sorsát. Gyilkos hajsza indul a betyárok után és árulások komplikált rendszere vezet el a tragikus végkifejletig.
Derzsi János a Rosszemberek című filmben
A film azonban azt sejteti, hogy a gyilkosság nélkül is hamarosan felszámolták volna a rablóbandát. A főispán arról álmodozik, hogy a felépülő vasúttal beköti Magyarország és Európa vérkeringésébe Somogy vármegyét. Ebben az új világrendben már nincs helye a szabadságukra érzékenyen vigyázó haramiáknak. A tágabb társadalmi körkép egyértelműen a Volt egyszer egy vadnyugat központi konfliktusát idézi meg, csak itt valódi vonat híján egy játékmozdony zakatol körbe-körbe a főispán kertjében, jelezve az ipari fejlődés megmásíthatatlan közeledtét. Mindez persze a 19. századi magyar történelembe is illeszkedik, hiszen a kiegyezés után rohamtempóban fejlődött a Monarchia vasúthálózata, és azzal párhuzamosan a társadalomban is gyökeres változások mentek végbe.
Jóska rövidre szabott életútja egyértelműen ki van jelölve a filmben, legfőbb személyiségjegye a konokság. Az őt üldöző, és vele sokáig rokonszenvező Hegyesi főszolgabíró sokrétűbb karakter, csak félszívvel szolgálja a vármegye előljáróit, a 48-49-es forradalom és szabadságharc veteránjaként empátiával viszonyul a nyomorúságukban a rablást választó betyárokhoz, akik közül többen maguk is katonák voltak a szabadságharcban. Hegyesit a bolgár Dzsoko Roszics alakította, aki a Talpuk alatt fütyül a szél-ben még betyárként keserítette meg a pandúrok életét, de a film forgatása közben Szomjas rájött, hogy a színész „túl jó ember betyárnak”, ezért a Rosszemberek-ben már a jószívű főszolgabíró szerepét osztotta rá.
A film az 1979-es bemutatója után több mint félmillió embert csábított be a mozikba, és ugyan Szomjas nem készített több easternt, de ez szerencsére nem jelentette, hogy befellegzett volna a magyar westernnek. Ha műfajilag letisztult követőkről nem is beszélhetünk, Kostyál Márk rendező maga mondta el a Filmhunak, hogy „Szomjas György szelleme is ott lebeg” a Kojot-ban, Hajdu Szabolcs Délibáb-ja sok szálon kapcsolódik a westernhez, és nagy szívfájdalmunk, hogy az utolsó nyilvános döntés alapján a Filmalap nem támogatja Pálfi György betyárfilmjét, amelyet Cserna-Szabó András Sömmi című Rózsa Sándor-regényéből készült leforgatni.
