Az igazán fontos belső történésekre csak felületes utalások történnek, és ez a filmnek sem segít abban, hogy mélyenszántó legyen. Túl egyértelműek, ezért a giccsbe hajlanak az olyan szimbólumok, mint a múlandóságot szimbolizáló cseresznyevirág.

Nem tudom, a Cseresznyevirágzás után mennyivel többen élvezik az életet, mint előtte, annyit azért Dörrie biztosan elért, hogy a moziból kijövet a legtöbb ember kezében mobil volt, és „Hallo mama, ich bin’s”-től volt hangos a lobby.