A rendezvény félidejében tartott sajtókonferencián, az egyik szervező, Vezér Éva, a Filmunió igazgatója elmondta, hogy az EAVE a legrégebbi európai képzési forma, amelynek keretén belül igyekeznek elősegíteni, a filmes koprodukciók megvalósulását. Catherine Buresi, az EAVE vezetője elmondta, hogy hasonló eseményeknek már voltak előzményei. 1988 óta tartanak ilyen jellegű találkozókat, és 1996-ban első alkalommal Kelet-Európa is bekapcsolódott a folyamatba.
A helyszínek kiválasztásában szerepet játszanak lokális adottságok is. „Magyarország azért érdekes az EAVE-nek, mert az Európai Unió (EU) egyik frissen csatlakozott tagállama, és a filmtörvény alkalmas keretet biztosít a különböző filmtervek koprodukciós gyártására. A korábbi két színhely, Görögország és Finnország fontosságát az adja, hogy a déli tagállamok filmkészítése az utóbbi időben kevesebb figyelmet kapott, és nem szeretnénk, ha azok az országok elvesznének, valamint már a kezdetek óta megbízható görög kapcsolataink vannak. Ezzel szemben a skandináv filmipar az utóbbi időben nagyon megerősödött, őket ezért nem akartuk kihagyni.”
 |
| Taba Miklós - Filmiroda, Vezér Éva - Filmunió, Catherine Buresi - EAVE |
Catherine Buresi elmondta, hogy nincs limitálva a támogatásra beadott projektek száma. A döntést első körben egy bizottság hozza, majd az anyag Alan Fountain elé kerül, aki az EAVE oktatási programjaiért felelős vezető. Vannak azonban olyan szempontok, amelyek alapján egy filmterv kedvezőbb elbírálásban részesülhet. Ugyanis a szervezet igyekszik érvényre juttatni a kulturális sokszínűséget, és ennek érdekében sok különböző országból fogad el pályázatokat.
Fountain szerint módszerük előnye, hogy „Többnyire igazi filmtervek megvalósulásán dolgozunk. A producerek, alkotók hozzák a munkáikat, amelyeket átnéznek, kijavítanak, hogy így tovább lépjenek a megvalósulás felé. Ezért például az EAVE szakemberként írókat is meghív, akik segítenek a forgatókönyvek elkészítésében. Más szakértők finanszírozási és jogi ügyekkel kapcsolatban adnak tanácsokat. Ezek szemináriumokon, plenáris üléseken és egyéni beszélgetéseken történnek. A cél, hogy a producerek megtanulják, miként adhatják el filmjüket, és az, hogyan jelenjenek meg a piacon. Erre jó példát nyújtanak azok a 90-es években kialakult kapcsolatok, amelyek közül néhány még ma is működik, jelenleg pedig éppen egy finn producer talált filmtervéhez 4-5 támogatót.”
 |
| Jani Thiltges |
„A Twin Sisters című mozim a Zelary-vel egyidőben kapott Oscar- jelölést, de a pénztáraknál nem volt sikeres. - mondta a producer-tanár. A film egy híres, ma is élő holland szerző könyvéből készült, és két lánytestvérről szól, akiknek a szülei meghalnak, majd egyikük egy holland, a másik pedig egy német családhoz kerül. A történet a gyermekkortól kezdve nyolcvan évet ível át napjainkig. Ekkor ismét találkoznak, és hosszú flashbackekkel ismerjük meg az életüket.
A munkáim általában a művészfilmek határán mozognak. Készítettem komédiát, politikai, társadalmi töltetű filmet, akciót viszont soha, mivel azokat nem szeretem. Semmi kung fu, semmi akció.”
Feladatáról érdeklődve Jani Thiltges elmondta „Nagyon rázós, amikor előállsz egy ötlettel, kiderül, hogy milyenek a képességeid, például a munkabírásod, vagy éppen az, hogy melyek a hiányosságaid, gyengéid. Végeredményben magadról kell döntést hoznod, hogy a filmeddel kapcsolatban is helyes elhatározásra juss. Nemcsak arról van szó, hogy milyennek látszol mások előtt, hanem arról is, hogy milyennek látod magad.
Kicsit tanár, apa, fiú és pszichoterapeuta, illetve egyszerre mindegyik vagyok. Azok az emberek, aki ide jöttek, hoztak egy filmtervet, és megpróbálom segíteni őket, hogy jó döntést hozhatnak az ötleteik megvalósulása érdekében, és hogy megtalálják a megfelelő embereket. Mindezt úgy teszem, ahogy egy idősebb testvér >terelgeti< a fiatalabbat."
