A Romani Kris - Cigánytörvény alkotója a „miért”-ről elmondta, a cél már a Hippolyt és a Meseautó esetében is az volt, hogy feltámasszák a méltatlanul elfeledett vígjáték műfaját. Mert míg a háború előtti magyar filmgyártás szinte kizárólag vígjátékokat ontott, mára a műfaj szinte halott. A külföldi példa viszont ékesen bizonyítja, hogy az egyetlen, ami a hollywoodi tömegtermelés produktumaival felveheti a versenyt, a hazai témákról, hazai sztárokkal forgatott vígjáték. Az sem véletlen, hogy az aranykorban, a harmincas években, ekkora volt a műfaj keletje, hiszen a vígjáték mindig érzékenyen reagál az adott kor társadalmi változásaira. A mai helyzet pedig szinte pontos leképezése az akkori viszonyoknak. Tehát az egykori alapanyag felhasználása logikus lépés, különös tekintettel arra, hogy a korabeli forgatókönyvek igazi aranybányát jelenthetnek még akár az álomgyár számára is.
Noha a csapat ugyanaz, az Egy szoknya, egy nadrág nem követi teljesen a Hippolyt és a Meseautó hagyományait. A 300 ezer fölötti nézőszámot elérő két film rendezője ugyanis a legújabb „közös gyerek” producere, Kabay Barna volt, míg Gyöngyössy Bence akkor csak a gyártásban vett részt. A rendező saját bevallása szerint most valami egészen mást akart csinálni. Két romantikus vígjáték után egy igazi burleszkhelyzetekre építő klasszikus bohózatot akart „vászonra feszíteni”, mivel ilyen, leszámítva A miniszter félrelép-et, a háború óta nem készült.
Természetesen a klasszikus alapanyagot kicsit le kellett porolni, így a sztorit a színházi környezetből a kereskedelmi televíziók világába helyezték át az alkotók. A háromszög-történet középpontjában Sóvári Péter, a körülrajongott színész áll, aki féltékenységében spanyol „víg özvegynek” öltözve leckézteti meg vetélytársát, az öntelt gróf Borsay Ubult, aki a modern változatban Borsai Lajos szappanopera-rendezőként szerepel. A bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor színre lép a gaz csábító reménybeli jövendőbelije, a valódi Dulcinea Juarez.
 |
| A sztorit a színházi környezetből a kereskedelmi televíziók világába helyezték át |
Rudolf Péter mindazonáltal az első tíz perc után abbahagyta az eredeti verzió megtekintését, mert nem akarta, hogy Latyi alakítása befolyásolja. Az eredeti Dulcinea Juarez bőrébe bújt Kéri Kitty viszont kíváncsi volt 1943-as verzióra, igaz, csak a forgatás után. Mint mondta, látva Hamza D. Ákos filmjét, nagy kő esett le a szívéről, hiszen valóban teljesen más a két alkotás. A jóbarátot megszemélyesítő Kern András szintén nem aggódott az összehasonlítás miatt, hiszen a „remake-elés” gyakorlatilag mindennapos a színpadon is.
A féltékenységi dráma okozóját, Ibolyát, Csikós Rózsi után Oroszlán Szonja alakíthatta. A színésznő jó érzéssel állt fel a vetítés után, sőt még azt is bevallotta, hogy valójában nem tud motorozni, de a „filmes megtévesztés” olyan jól sikerült, hogy mint mondta: „még én sem vettem észre, hogy nem én vagyok”.
A Mály Gerő-féle „szekundáns szerepkör” ezúttal Szerednyei Bélára szállt, aki saját bevallása szerint kimondottan szereti a „kettes szerepeket”. A nagy riválist életre keltő Bajor Imre, visszatekintve a forgatásra, azt tartotta a legnagyobb dolognak, hogy húsz év után végre ismét együtt játszhatott az egykori jó baráttal, Rudolf Péterrel, s ott folytatták a beszélgetést, ahol anno abbahagyták.
fotó: Dévényi Veronika
