Hogyan érinti az életedet és a munkádat a járvány?
Természetesen teljesen máshogy zajlik minden, nagyon nem otthonülő típus vagyok. Van egy (nem kőbe vésett) napirendünk, amibe a munkám reggel 6-9 között fér bele, illetve este 8 után, amíg bírom, tehát egyszerűnek nem mondanám, de lehet haladni. A kisfiam, aki múlt héten lett 5 éves, azt hiszem az egyik “haszonélvezője” ennek az egésznek, hiszen egész nap együtt vagyunk. Egyébként szuper, hogy így rengeteget tudok vele foglalkozni, ebben az ő nagyon kreatív és vicces életkorában. A szüleimnek természetesen segítünk a bevásárlásban, felajánlottuk ezt más idősebb embereknek is, amúgy pedig nem találkozunk senkivel, furcsa egy időszak. Rettenetesen hiányoznak a barátok, a munkatársak, a bulik, a színház, az úszás, minden hiányzik.
Van olyan filmes munkád, ami elmaradt, vagy eltolódott?
Az előző pár évem nagyon intenzív volt, ennyi lehetőségem egyszerre még soha nem adódott. 2020-at tehát eleve úgy kezdtem, hogy fel kell töltekeznem minden szempontból, sok minden jár a fejemben, amikről szeretnék filmezni. Volt függőben pár felkérésem egyébként, de mind kellően kezdeti fázisban ahhoz, hogy nem okozott nagy felfordulást ebből a szempontból ez az új helyzet. A távoktatás új dimenziókat nyitott, bár rendezést tanítani így nyilván nem ugyanaz.
Szerinted milyen hatással lesz a magyar filmre ez az időszak? Kreatív energiákat is felszabadíthat?
Félő, hogy fél év is kimaradhat – miközben kisfilm, doksi, animáció, TV-film most lett végre újra pályázható, tehát eleve felhalmozódott rengeteg energia, ambíció, és hát a filmezés egy “technikai sport”, nem jó senkinek, ha évek maradnak ki (és most még csak nem is az anyagiakra gondolok). A filmbemutatók is torlódnak majd, beleértve a fesztiválokat is – a mi Pilátusunknak például 5 fesztiválszereplése csúszik, ki tudja, mikorra.
Ezek nem jó dolgok, de ha keressük a pozitívat, akkor talán az egymás iránti (szakmai) jóindulat, respect az, amiben bízom, hogy fejlődhet, mert van neki hova – reméljük, a felerősödött versenyhelyzet ezt nem akadályozza, ellenben a majd mögöttünk álló lelkileg-fizikailag-anyagilag megterhelő időszak átalakít bizonyos dolgokat az értékrendjeinkben és hozzáállásunkban. Talán jobban megbecsüljük majd egymást, és a lehetőséget az élettől, hogy filmesként tehetünk hozzá – 'ne adj Isten' filmekkel tehetjük jobbá ezt az egyre nehezebben értelmezhető világot, amiben élünk.
Mire használod fel a felszabadult időt? Mivel kötöd le magad?
A hónap elején fejeztük be a televíziós film-pályázatunkat, ide most tulajdonképpen mindenki pályázik, akivel eddig beszéltem. Nemrég utasították el a játékfilm-tervünket, de harcedzett katonák vagyunk mi már, dolgozunk a következőn. Sajnos nem az a típus vagyok, akinek sorra állnak az íróasztalfiókjában a kész könyvek (na nem azért, mintha nem hiúsult volna már meg jó pár), de csak arról szeretnék filmet csinálni, amiben mélyen hiszek, amiről azt érzem, ezt “nekem szánta a sors”– ez így azért egy hosszabb folyamat.
Emellett a Metropolitan Egyetemen tanítok dokumentumfilm-rendezést: a “karantén-doksi” azt hiszem új műfaj lesz szerte a világban, ha mégsem, akkor a jövő év biztosan ilyen tematikájú fesztiválokkal lesz majd tele, szóval izgalmas a lecke. Természetesen olvasok, filmeket nézek. Krusovszky Dénestől az Akik már nem leszünk sosem volt a legutóbbi fantasztikus regény-élményem, és az IDFA elérhetővé tett dokumentumfilmjeiben merültem el, csodás filmek vannak fent.
A cikksorozat korábbi részei:
#17 - Kovács Gellért
#16 - Máté Bori
#15 - Kárpáti György Mór
#14 - Enyedi Ildikó
#13 - Bergendy Péter
#12 - Osváth Gábor
#11 - Gera Marina
#10 - Fillenz Ádám
#9 - Jakab Juli
#8 - Schubert Gusztáv
#7 - Rév Marcell
#6 - Tóth Luca
#5 - Scherer Péter
#4 - Schwechtje Mihály
#3 - Liszka Tamás
#2 - Kis Hajni
#1 - Herendi Gábor
