H.M.: Kapcsolatban vagyok a „kinti” srácokkal, tudunk egymás dolgairól, jönnek hozzánk nyaralni. Itthon főként a Radnótiból – a Lulu kapcsán - vannak ismeretségeim: rendszeresen találkozunk, beszélgetünk Lengyel Tamással, Karalyos Gáborral, Hámori Gabival. Jóban vagyunk Verebes Zoltánnal. Máté Gábor osztályából találkozgatunk Mészáros Bélával, Fenyő Ivánnal, Jordán Adéllal, Szantner Annával. Beköszönünk egymás életébe.
filmhu: Klasszikus színész képzést kaptál. Mi az erősebb benned: a színház, vagy a film iránti érdeklődésed, szereteted?
H.M.: Mindkettő másért érdekel – a végletekig. A filmezés varázsa letagadhatatlan: elemelt szépség. A személyességen túl, szakmailag a film intimitása érdekel: a közelik, a szemek. Van ebben egy kis perverzió is. Kit, mikor, hol lehet „rajta kapni”. Mert érdekes, mennyire hagyod, hogy beléd lássanak. A színház az örök klasszikus. Újból és mindig másképpen megtalálni egy helyzetet, amit, mondjuk, éppen százhuszonhetedszer keresel újra. A színház a véget nem érő próbálkozás.
filmhu: Ez szép!… Tervezed, hogy leszerződsz egy teátrumhoz?
H.M.: Tervezem… Biztonságot ad, bár lássuk be, tespedtséghez is vezethet. Voltak ajánlatok, lehetőségek. Szívesen tartoznék csapathoz.
filmhu: Hogy’ érzed magad?
H.M.: Most nagyon jól. Örülök a lehetőségeknek, élni fogok velük. Napról napra élek.
