„Hiszek az európai együttműködésben”

„A magyar film millió sebből vérzik, és mi producerek szeretnénk összefogni, hogy a szakmát szolgálva meggyógyíthassuk. A legfőbb probléma az, hogy a finanszírozási szisztéma nem követi az életet” – indokolta Sipos, hogy minek az érdekében jött létre tavaly szeptemberben a Magyar Producerek Szövetsége. Az elnök szerint a jelenleg már 36 fős tagság az MPSZ életképességét bizonyítja.

A gond sokáig az volt, hogy nem tartoztunk a Nyugathoz: „Ma már egyre kevesebb a nehézség az együttműködésben, a két filmgyártási szisztéma mind közelebb kerül egymáshoz, a folyamat mégsem elég gyors. Hazánk rohamléptekkel közeledik az EU-ba, és teljesíti az uniós mércéket, de a filmszakma nem tudja tartani a lépést az országgal. Egy modernizáción át nem eső szakmának rettenetes lesz az EU-ban.”

Az MPSZ ezt a modernizálást szeretné elősegíteni. Ennek érdekében a filmügy legfontosabb részterületeire - úgy mint privatizáció, megegyezés a forgalmazókkal, játék- és animációs ill. népszerű tudományos filmek finanszírozása, többségi és kisebbségi koprodukciók – külön szakértőket állítottak rá. Szisztematikus tényfeltárást ígérnek, aminek nyomán az elkészült elemzéseket egyesítve tárják a Filmszakmai Kerekasztal elé.

A legutóbb Az utolsó blues-ba és A Rózsa énekeibe olasz pénzeket bevonó Sipos szomorú, hogy a Magyar Mozgókép Közalapítványnál még mindig csak csekély keretet különítettek el koprodukciók számára. „A közszolgálat és az üzlet két külön dolog. A koprodukciókat és a bérmunkákat le kéne választani, nem szabadna, hogy ott döntsenek ezek támogatásáról, ahol az alkotói támogatásokat ítélik meg. Be kell látnunk, hogy a külföldi produkciókat ma már nem az olcsóságunkkal hozhatjuk be, hanem azzal, ha pénzzel is részt veszünk bennük.”

Roman Polanski   A zongorista budapesti díszbemutatóján azt mondta: „Önök egy európai koprodukciót láttak.” Sipos ebben a kijelentésben a magyar filmgyártás új Credóját hallotta meg: „Nem nézhetjük tovább a köldökünket. Részt kell vennünk a nemzetközi  együttműködésben” 

Ez persze ugyanúgy jelenti azt is, hogy ide kell csábítani a külföldi produkciókat. Sipos például Peter Greenaway Tulse Luper bőröndjei című monstre trilógiáját hozta hazánkba, mely a stáb magyar összetétele ellenére csak nagyon kevés pénzhez jutott a hazai kasszából. „Nem kéne gátat szabni annak, hogy ilyen zseniket vonzzunk magunkhoz. Az együttműködés az állam kulturális, politikai kötelessége. Az itt forgató külföldi produkciók évi 8-10 milliárdos bevételt és tömeges munkahelyteremtést jelentenek a szakma számára. Ez a munka mégsincs elismerve.” Az állami elismertség alapvetően azt jelentené, hogy olyan automatikusan hozzáférhető pénzalap jöjjön létre, amely a magyar producerek számára megteremtené a nemzetközi produkciókban való részvételt. Egy ilyen folyamat haszna egyrészt a befektetett összeg többszörösének visszakerülése az ország gazdasági vérkeringésébe, másrészt az oly áhított nemzetközi kulturális partnerség elérése. Természetesen a magyar filmek koprodukcióvá bővítésének lehetősége is attól függ, hogy mi milyen gesztusokat teszünk más országok filmjeinek irányába. „Ebben az európai modelleket, kellene követni, s azok legjobb elemeit az arcunkra szabni és a saját szisztémánkba beolvasztani.”

Az európai együttműködést elősegítendő az MPSZ szakértői átnézik, hogy mely országokkal nincs kormányközi koprodukciós megállapodás. A hiányzó ill. az elavult szerződéseket életszerűen kell fölfrissíteni – ezek előkészítését vállalja az MPSZ, és kész csomagokat fog az NKÖM asztalára tenni.

A Magyar Producerek Szövetsége elképzeléseit a Filmtörvény saját szövegjavaslatában fejti ki részletesen. Ezzel egyelőre egyedüliként készültek el koncepciójukkal a Filmszakmai Kerekasztal résztvevői közül, de mindenképpen velük együtt szeretnék benyújtani a közös megegyezéssel megszülető törvénytervezetet.

Az átalakulás során meg kell születniük a szakmailag és etikailag egyaránt felkészült producereknek, akiknek világra segítését elsőrendű feladatának tekinti a Magyar Producerek Szövetsége. De milyen a modern producer? Sipos szerint „tudjon olvasni, tudjon témát találni , a témához rendezőt keríteni; és a  film teljes munkálatai során legyen a rendező hasznos társa. és az adott filmnek leginkább megfelelő megegyezésekkel biztosítsa a film anyagi hátterét. Sok hazai rendező a producert egyszerű gyártásvezetőnek tekinti, akinek csak annyi a feladata, hogy pénzt szerezzen a filmhez – de ez nevetséges, elavult hozzáállás. A producer kreatív alkotó, és mindenkinek magának kell megvívnia a csatát, hogy azzá váljon. A jó producerek és a rendezők összerázódása kínlódó folyamat lesz, és sokan le fognak morzsolódni közben, de előbb-utóbb a hasonló rátalál a hasonlóra."