Japán film több mint húsz év után nyert fődíjat a világ egyik legrangosabb filmes találkozóján. A 2013-ban A fiam családja című drámáért Nagydíjat kapott japán rendező ezúttal is egy családi történet mesél el: a Shoplifters főhősei egy üzletek kifosztásából élő álcsalád, amely befogad egy bántalmazott gyereket. A lassú, érzékeny és kegyetlen emberi történetben eleinte nehéz megérteni, hogy a családban ki kinek milyen rokona, csak egyetlen dolog biztos: a pénzimádó nagymama irányítja a családtagokat. A rendező előző filmjéhez hasonlóan nagyon mély érzékenységgel arra a kérdésre keresi a választ: lehetséges-e szülőnek lenni akkor is, ha az ember nem a vér szerinti gyerekeit neveli.

Kore-eda Hirokazu: Shoplifters / Forrás: Cannes Film Festival

A zsűri a második legjelentősebb díjat, a Nagydíjat, Spike Lee amerikai rendező BlacKKKlansman című filmjének ítélte. Spike Lee 27 év után, egy igaz történettel tért vissza Cannes-ba amelyben azt állítja, hogy Donald Trump elnökké választásával a Ku-Klux-Klan szélsőséges szervezet jutott politikai hatalomhoz az Egyesült Államokban. Az alkotás egy politikai történet, egy klasszikus thriller, valamint egy akciófilm keveréke, amely egy afroamerikai rendőr 1978-ban játszódó igaz történetére épül. A rendőrnek sikerült beépülnie az 1865-ben alakult rasszista, antiszemita, a fehér fajvédelmet hirdető és időnként bűnözői módszereket is alkalmazó Ku-Klux-Klanba, és lelepleznie a módszereiket. 

Spike Lee: BlacKKKlansman / Forrás: Cannes Film Festival

A zsűri díját Nadine Labaki libanoni rendezőnő Capharnaüm című filmje kapta. A Bejrútban játszódó dokumentumfilmes stílusú film egy 12 éves menekült utcagyerek története, akit Zain al-Rafeea alakít. A kisfiú a film főhőséhez hasonlóan Szíriából menekült a családjával 2012-ben Libanonba, ahol azóta is ott élnek. A fiktív történet keretét a húga haláláért felelős férfi megsebesítése miatt börtönbe kerülő Zain lázadása adja: beperli a szüleit, amiért világra hozták, nem iskolázták be, és verik.

Jean-Luc Godard francia-svájci filmrendezőt rendkívüli Arany Pálmával jutalmazta a zsűri a Livre d'image (Képeskönyv) című filmjéért. A lengyel Pawel Pawlikowski érdemelte ki a legjobb rendezés díját a Hidegháború című drámájáért, amit mi is nagyon dícsértünk. Az Ida című filmjéért 2015-ben a legjobb idegen nyelvű Oscar-díját elnyert lengyel rendező ötödik filmjével először kapott meghívást a cannes-i fesztiválra. A Hidegháború az 1950-es években a vasfüggöny két oldalán játszódó szenvedélyes, de pusztító szerelmi történet, amelyet a politikai helyzet, valamint a szereplők közötti származási és jellembeli különbségek egyszerre tesznek lehetetlenné.

Pawel Pawlikowski: Hidegháború / Forrás: Cannes Film Festival

A legjobb forgatókönyv díját megosztva kapta Alice Rohrwacher olasz rendezőnő Lazzaro felice (Boldog Lazzaro) című alkotása és a filmezéstől és a külföldre utazástól hivatalosan eltiltott Jafar Panahi iráni rendező Három arc című filmje, amelyet az iráni hegyekben teljes illegalitásban forgatott. Szamal Eszljamova kazah színésznő kapta a legjobb női alakítás díját Szergej Dvorcevoj Ayka című filmjének főszerepéért. A hivatalos verseny utolsó napján bemutatott Ayka egy kirgiz menekültnő története, amely Moszkvában játszódik. A legjobb férfi alakítás díjat Marcello Fonte érdemelte ki Matteo Garrone olasz rendező Dogman című filmjében nyújtott alakításáért: az egyszerű kisemberről szóló bosszúfilm amatőr főszereplőjét a rendező egy szociális központban találta meg, ahol a férfi éjjeli őrként dolgozott.

Alice Rohrwacher: Boldog Lazzaro / Forrás: Cannes Film Festival

A legjobb rövidfilmnek járó Arany Pálmát Charles Williams ausztrál rendező kínai rendező All These Creatures 13 perces kisfilmje kapta, amely egy kamaszról szól, Shujun Wei kínai rendező Yan Bian Shao Niant című rövidfilmje pedig elismerő oklevelet kapott. A fesztivál hivatalos és párhuzamos szekcióiba beválogatott 19 elsőfilm közül a legjobbnak járó Arany Kamera-díjat egy belga alkotás, Lukas Dhont Girl című filmje kapta, amelyet az Un Certain regard válogatásban mutattak be. A fesztivál egyik legnagyobb revelációja egy 15 éves, fiúnak született lányról szól, akinek az az álma, hogy világhírű balerina legyen. A szexuális identitás keresésén túl a Girl című film története elsősorban egy apa és gyereke közötti példás kapcsolat bemutatására helyezi a hangsúlyt. A csodálatosan szép filmről mi is írtunk még a helyszínről, amit itt lehet elolvasni.

MTI