Filmhu: Túl azon, hogy felmerült, mint ötlet, végül mi vezetett a film elkészítéséhez?
Hajdu Szabolcs: Egyrészt a színházban egy év alatt talán ha kétezer ember láthatta a színdarabot, a film viszont a mozival, internettel, az esetleges televíziós vetítéssel vagy DVD-kiadással megsokszorozza azoknak a számát, akikhez el tudjuk juttatni a történetet. Játszhatjuk még színpadon éveken át, de ez most, a jelenben, ebben az értéket és mértéket vesztett időszakban az igazán fontos és hasznos.
Másfelől minden szereplő ott volt és készen állt, hogy forgassunk. Nekem elsődleges, hogy ha egy történet karakterein gondolkodom, akkor tudjam, hogy kik fogják őket eljátszani. Ez itt mindannyiunk tekintetében adott volt. E mellett ott voltak az operatőr tanítványaim a Metropolitanről, akikkel egy éven át erről a típusú megközelítésről beszélgettünk – szívesen eljöttek forgatni, úgy tekintettünk az egészre, mint szakmai gyakorlatra. Tizenhárom operatőrünk volt, mindenki kapott egy vagy két napnyi forgatási időt.
Nagyon fontos volt Muhi Zsófia és Herner Dániel lelkesedése és segítsége is (Herner Dániellel készült interjúnk itt - a szerk.), akik már az elejétől hittek benne, hogy ezt állami támogatás nélkül is meg fogjuk tudni csinálni. Minden filmnek van egy lelke, motorja – ez most Muhi Zsófi volt. Engem nagyon magával tud ragadni egy ötlet, de ahhoz, hogy ez ki is tartson, és képes legyek realizálni, szükségem van rá, hogy a körülöttem lévők is ugyanúgy lelkesedjenek. Amikor arról beszélgettünk más filmes szakemberekkel, hogy ez relatíve mennyire olcsó vállalkozás lenne, kiderült, hogy egyszerűen nem tudnak ilyenben gondolkodni, így nem is igazán vették komolyan az egészet. Akkor történt meg a fordulat, amikor kitűztünk egy dátumot és elhatároztuk, hogy onnantól ha törik, ha szakad, elindulunk. Ahogy kimondtuk, hogy szeptember 1-jén forgatunk, érdekes módon nagyon sokan elkezdtek csatlakozni hozzá, mert már nem egy absztrakcióról beszéltünk, hanem konkrét időpontokról. Nem arról, hogy ez a film lesz, hanem hogy van.