Till Anilla élete eddigi legnagyobb kihívásaként megkísérelte egyben végigjárni Európa leghosszabb egybefüggő túraútvonalát, a 2550 km-es Kékkört. Útja során megismerte az országot, ahol él, az embereket, akiket máshogyan nem ismerhetett volna meg és önmagát úgy, ahogy még eddig soha. A 2550 című dokumentumfilm történetet egy lányról, elszántságról, szabadságról, belső utazásról, a természethez fűződő kötelékről és egy olyan teljesítményről, amit sokan még csak elképzelni sem tudunk.
A filmről Mándi Ferenc rendezőt kérdeztük:
A Kéktúráról már készült egy emblematikus dokumentumfilm-sorozat, a Másfélmillió lépés Magyarországon, a tiétek miben egyedi, mit tud hozzáadni a nagy elődhöz?
Az egy valóban emblematikus, mára kultikussá vált sorozat, ami azt hiszem, vitathatatlanul a túrázók, Kéktúrázók alapműve hazánkban, ezért nem venném a bátorságot, hogy annak viszonylatában helyezzem el a saját szerelemprojektünket. De a kérdés elől sem szeretnék kitérni, úgyhogy megpróbálom mégis tárgyilagosan megformálni a különbségeket. Talán a legtapinthatóbb, hogy teljesen más formátumban készült és ez a tartalomra is abszolút kihat. Az egy 14 részes dokumentumsorozat, mely terjedelméből és felépítéséből adódóan aprólékosan, részleteiben, leíró jelleggel tárgyalja a Kéktúra mibenlétét, tájait, embereit. A 2550 egy egyórás dokumentumfilm, aminek soha nem volt célja magát a túrát kilométerről kilométerre bemutatni. Arra ott van a nagy előd és még inkább ott van az, hogy a Kékkört nem képernyőn kell látni, hanem el kell menni és átélni.
Mi Anilla szemüvegén, személyiségén és a 72 napos kalandján keresztül szeretnénk mesélni belső utazásról, arról, hogy egyáltalán miért túrázunk, hogy milyen az ország, ahol élünk, kik élnek itt és hogy miben lesz más egy lány 2550 km megtétele után, mit ad és mit vesz el egy ilyen utazás.
Szóval a kultikus műhöz mi nem hozzáadni szeretnénk, hanem a saját, mai formanyelvünkön megszólalva elmesélni egy inspiráló történetet, bízva benne, hogy ez minél több embert motiválhat megtenni az első lépést abból a másfélmillióból.
Kik a film alkotói, mit lehet tudni róluk?
A 2550 nem csak filmes, hanem szinte minden viszonylatban egy nagyon szűk stábbal készült. Ez egyrészről azért van, mert ez egy nagyon kicsi, lelkesedésből és elhivatottságból készült film, másrészt így tudtuk a leginkább megőrizni a képernyőre kerülő képkockák autentikusságát, őszinteségét. Nyilván más jellegű túrára indul az ember, ha minden lépését egy 20 fős stáb követi. Sok szempontból az a jobb megoldás, más szempontokból ez, és mi emellett döntöttünk.
A stáb jómagam, Mándi Ferenc rendezőből (az operatőri és vágói feladatokat is elláttam), Buczkó Bálint, hangmérnökből és Szabó Jennifer, pszichológus konzulensből áll, de az elő-, és utómunka során Anilla is bőven kivette a részét a film munkálataiból. Feri és Bálint már több kisjátékfilmen dolgoztak együtt korábban, melyekkel hazai és nemzetközi fesztiváldíjakig jutottak, de a dokumentumfilm műfaja mindkettőjüknek új terep volt. Jennifer pedig több nagyon lelkes jelentkezőből lett kiválasztva, mert bemutatkozása alapján úgy éreztük, a témával kapcsolatban ő tudja leginkább bejárni Anillával a kellő lelki utakat az interjú során.
Mi a célotok a filmmel? Hogy induljon el minél több nézője kéktúrázni?
A cél folyamatosan és dinamikusan változik, és ezt a lehető legjobb értelemben kell érteni. Kezdetben csak el akartuk mesélni ezt a történetet, szerettünk volna valamit alkotni, kipróbálni magunkat ebben a műfajban. Aztán ahogy nem csak Anilla, hanem a stáb többi tagja is involválódott a túrázásba és főleg a Kékkörbe, egyre jobban hajtott minket, hogy ezt méltón kell megmutatni és ennek lehet egy fontos hordozott üzenete.
Ehhez pedig közben kéz a kézben kapcsolódtak a produceri szárnybontogatások is, és elkezdtünk merni egyre nagyobbat álmodni. Ez pedig hólabdává vált és megtámogatva a hihetetlen sok bátorítással és érdeklődéssel a közönség részéről már szóba kerülhetett a nagyvászon. A legnagyobb hazai mozilánc támogató és nyitott hozzáállása felgyorsította az eseményeket és még mi is alig hisszük el, hogy május 23-án országos mozipremier keretei között juthat el ez a film az emberekhez.
Úgy érezzük, nem csak a saját, de a Kéktúra életében és történetében is hatalmas mérföldkő ez, hiszen bőven túlmutat rajtunk. Ez a túrázó közösség kulturális térnyerése és sikerélménye, hiszen első ízben hódítja meg a mozikat a téma. A mozi nem csak a minőségi filmfogyasztásról, hanem a közösségi élményről is szól. Ebben a formában pedig reméljük, minél több túra és Kéktúra rajongó élheti át közösen ezt az élményt. És persze az a titkon dédelgetett legnagyobb álmunk, hogy ez elindíthat embereket a természetbe. A film készítése során sokszor elhangzott, hogy ha csak egyetlen ember elmegy emiatt akárcsak egy szakaszra, akkor már megérte az egész.
Idén három film is kijön, ami a kéktúrával foglalkozik, szerintetek miért lett ennyire népszerű a téma?
Kétségtelenül a Covid-időszak volt a katalizátor, hiszen az emberek a bezártságból egy ideig csak a természetbe menekülhettek. Ott pedig rájöttek, hogy mit és mennyit tud adni ez a közeg és hogy ha változó mértékben is, de mindenkinek szüksége van rá. A Magyar Természetjáró Szövetség kitartó munkájának köszönhetően pedig a Kéktúra amúgy is népszerű útvonala mára már infrastrukturálisan is hihetetlen élményt tud adni, miközben egy erős közösségbe csöppen az ember.
Mikor és hol lesz látható a film?
Május 23-án országszerte összesen 10 Cinema City helyszínen lehet majd megtekinteni a filmet. Fontosnak tartottuk, hogy ne csak Budapesten, hanem minél több vidéki helyszínen is megjelenjen, hiszen a Kékkör pontosan arról szól, hogy egy kijelölt vonallal egyesíti hazánk minden táját, vidékét és emberét.
Ezután pedig a film fesztiválkörútra indul, hogy lehetőségeink szerint a világ minden tájára eljuthasson a Kéktúra és a Kékkör üzenete, emiatt egy ideig online biztosan nem lehet megtekinteni, így aki szeretné, az legyen résen a hamarosan induló jegyértékesítésnél.
