Magyary professzor egyetemi tanár és tudós volt ez a jel, akinek konspirációs teóriákkal körbeszőtt életéről Bereményi a barátjától hallott először, még aznap, hogy megkapta a filmes felkérést. A történet elsődleges forrásból, Szaniszló József emlékirataiból dolgozik. A rendező javasolta minden filmes diáknak, hogy ha tehetik elsődleges forrásokkal dolgozzanak, mert egy-egy memoár vagy beszélgetés sokszor "keresztül rúgja a labdát a pályán” és olyan tényeket is megtudhatunk, amelyek a könyvekből kimaradtak.
Szász János és Bereményi Géza (fotó: Huszár Orsolya)
1985-ben a film elkészülése után kérdéses volt, hogy engedélyezik-e a vetítést. 20 cenzornak kellett jóváhagyni, hogy a mozikba kerülhet-e egy olyan film, ami lerántja a leplet a magyarországi társadalmi különbségekről és jobb színben tüntet fel olyan személyeket, akiket a hatalom említeni sem szeret. Szerencsére a cenzorok csak évekkel később értették meg, hogy pontosan miről szól a film - meg is fenyegették miatta Bereményit -, de 1985-ben engedélyezték bemutatását. A tanítványok a világháborúkat és azok részvevőit, kirobbantóit nem a népköztársaság kori séma alapján ábrázolja, mint más akkori filmek és könyvek. Merész húzás volt ilyen, Magyary professzor típusú tudósról mozgóképet készíteni. A jogi kar három irodájában kísérleti intézetet tartott fenn, ahol az elavult társadalmi helyzet átalakítására, ország-újraépítési és földosztási terveket dolgozott ki, lelkes tanítványaival, akik leginkább politikai jelvény nélküli vezetők akartak lenni. Persze a második világháborúban tanítványai kimentették (szétrabolták) a professzor terveit és különböző pártoknál elhelyezkedve a háttérben tovább vitték mesterük tanait.
A Filmtanú sorozat keretében Bereményi a Filmhunak is beszélt az alkotás létrejöttéről
A film a már említett Jóskáról (Eperjes Károly), egy alföldi parasztfiúról szól, aki térítésmentesen kívánna bekerülni a jogi egyetemre, de lekési a jelentkezési határidőt. Falujába vissza nem mehet, ha már apjával dacolva a fővárosba jött szerencsét próbálni. A véletlen szerencse Magyary Zoltán professzor úrhoz (Gelley Kornél) sodorja, aki elintézi neki, az egyetemi jogviszonyt és még munkát is keres neki. Egy grófi birtokra kerül, ahol a részeges, semmirekellő Alex grófot (Cserhalmi György) kéne közgazdaságra tanítania. Egy fölösleges kacatokkal telezsúfolt szobában szállásolják el és még a személyzet is ellenséges vele. Olyannyira kiutálja ez a maroknyi ezüsttálcás pingvin-csapat, hogy megverik és elkergetik a birtokról.
Eszenyi Enikő és Eperjes Károly a Tanítványokban
Itt a film egy másik idősíkon folytatódik, amelynek szintén Eperjes Károly a főhőse, de ez az akkori jelenben 1985-ben játszódik. Eperjes ezekben a jelenetekben saját fiát alakítja, míg a nyugdíjas Józskát, inkább Józska bácsit édesapja id. Eperjes Károly játssza. Majd visszaugrunk a Horthy korba, ahol Magyary professzor egy olyan tervezetekből összállított kiállítást kell jóvá hagyatnia az akkori kultuszminiszterrel: Teleki Pállal, ami Magyarország életviszonyainak gyökeres megváltoztatására irányul. Megkapja az engedélyt, de a kiállítást hamarosan betiltják, mert az arisztokráciának nem tetszik a gyalázatosan szókimondó anyag. Magyary, aki hiszi, hogy tervei megértő fülekre találnak, támogatást remélve egy náci szakembert hív az egyetemre, hogy az tartson közigazgatási előadásokat. Teleki ekkor úgy dönt, nem kívánja végignézni, ahogy országa háborúba sétál, öngyilkos lesz. Jelen idejű jelenetre ugrunk Apa és fia a strandra készülnek. A léha fiú beadja az óráját a zaciba, hogy a pénzzel pár napig kihúzza. Ismét visszatérünk a tanítványokhoz, akik a találatot kapott iskola épületből menekítik a kiállítás anyagát. A háború a végéhez közeledik, Magyary prof is öngyilkos lesz. Az utolsó jelen idejű jelenetben, az idős Jóska a hullámmedencében sodródik.
(fotó: Huszár Orsolya)
Hogyan lehet érvényre juttatni elképzelésinket és akaratunkat egy ilyen zűrös történelmi légkörben? A film karakterei mind más-más utat választanak. Magyary, aki pályafutása alatt folyton Telekivel vitázik, olyan kompromisszumot köt, ami visszafordíthatatlan következményekkel jár. Reformokat kívánna bevezetni, de a náci szakember tragikus választás céljainak eléréséhez. Török Imre (Balkay Géza) diákvezér, lázongó író emigrációba kényszerül folytonos nyughatatlan viselkedése miatt. A filmből kiderül, hogy magányosan, rákban hal meg New Yorkban. Török és Magyary a film utolsó jelenetében együtt kutakodik a megmaradt tervek között miközben a fülük mellett süvítenek a bombák. Ők, a nagy újító és a mindig elégedetlen rebellis.
A magyar történelem szomorú, megismétlődő szerencsétlenségei a Tanítványok című filmet is átszövik. A racionálisan fellépő tudós és a erőszakos forradalmár is a változásokban látják a megoldást, de egyik elképzelés sem működőképes. Az utolsó jelenet talán épp erre hívja fel a figyelmet, sodródás a hullámok között, elveszünk a tervek között és végül elsüllyedünk. Bereményi elmondása szerint, a sodródás jelenti számára a halált.
