Magyar mester a Guardianban

„Kevés ország dicsekedhet annyi kiváló operatőrrel, mint Magyarország.” – kezdi cikkét Ronald Bergan, s a Guardian zsurnalisztája máris sorolja a kivételes tehetségeket: Zsigmond Vilmos, Koltai Lajos, Kardos Sándor, Kende János, Sára Sándor… Mindannyian a 92-ik életévében elhunyt Illés György tanítványai voltak.  Az iskolaalapító Illést méltató Bergan gyorsan megmagyarázza az operatőr-mester becenevének titkát is: „Illést, aki több mint 50 évig tanított a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán, barátai, kollégái és tanítványai „Papinak” szólították, mivel őt tartották a második világháború utáni magyar mozgókép „atyjának.””

1949-ben Illés György indította el az operatőri képzést a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. A Guardian-cikk hosszan idéz Illés György tanári ars poeticájából: „Az általam kifejlesztett és alkalmazott szakmai tananyag az első két félévben pusztán állóképekre épült. Az operatőri szakra jelentkezők, amennyiben sikerrel vették a felvételi első akadályát, azt a feladatot kapták, hogy az általunk kiválasztott helyszínen egy, 10-12 felvételből álló fotóetűdöt készítsenek. A legtöbb tanítványom kitűnő fotós volt, és az évek alatt tömegével produkálták a briliáns képeket.”

Illés György oktatói credoját Ronald Bergman a kitűnő fotós tanítványok visszaemlékezéseivel egészíti ki. A cikk idézi Sára Sándort, aki az operatőri munka két fázisánál is hangsúlyozza a fotózás fontosságát. A gumioptika, a zoom használatakor – így Sára – a másodperc tört része alatt kell az operatőrnek döntéseket hoznia, a párhuzamos folyamatos mozgás alatt a látványban beálló változásokat észlelnie, és az állóképek készítése kitűnő gyakorlat a vizuális memória edzésére. Az egyes jelenetek felvétele előtt is érdemes fotótanulmányokat készíteni. Elvégre az Illés-iskola egyik sarkköve a részletek pontos megfigyelése. A Guardian megszólaltatja Koltai Lajost is: Illés György  a részletek pontos visszaadására buzdította  tanítványait, mivel olykor a történelemről szerezhető egyetlen információ az, amit a néző a filmekből szerez.  

Mesteri operatőr, operatőrök mestere

Bergan cikke felhívja a lap olvasóinak figyelmét arra a szeretetre, amellyel Illés György tanítványai mesterükre gondoltak. Az írás felidézi Zsigmond Vilmos operatőri Oscar-díjának köszöntőjét: 1977-ben, amikor Zsigmond Vilmos a Harmadik típusú találkozások fényképezéséért átvette az aranyszobrocskát, első helyen köszönte meg mesterének az inspirációt – a film rendezőjének, Steven Spielbergnek való köszönetnyilvánítás csak ezután következett. Kovács László, akinek az Egyesült Államokban forgatott filmjei között olyan alkotások találhatók, mint a Szelíd motorosok, így nyilatkozott tanáráról: „Sokkal tartozom Illés Györgynek. Ő tanította meg, mennyire fontos, hogy minden művészeti ágban jártasak legyünk. Az első szemeszter alatt szénrajzokat készítetett velem és megtanított arra, hogyan lássuk a formákat, a fényt, tónust, struktúrát és mindazokat a dolgokat, amelyeket az ember ösztönösen használ az operatőri munka során. Ezért tanultunk zenét, irodalmat, művészettörténetet és építészetet.”

A Guardian felidézi az 1956-os eseményeket. Kovács László és Zsigmond Vilmos ekkor voltak utolsó évesek a Főiskolán, és Illés György segítségével – aki kamerát és nyersanyagot szerzett a Főiskolától – rögzítették a forradalmárok és a szovjet seregek közötti erőszakos cselekményeket. Miután a forradalmat leverték, Illés figyelmeztette tanítványait, hogy „megfigyelő tevékenységükkel” felhívhatták magukra a hatóságok figyelmét, így aztán Kovács és Zsigmond az Egyesült Államokba disszidált. Az amerikai rendezők – és az Illés-iskola hírnevének – szerencséjére, ugyanis Spielberg, Robert Altman, Michael Cimino és Brian de Palma hamarosan rendszeresen hívták a magyarokat, mivel a világítást és plánozást egyedülálló módon mesterien művelik, köszönhetően az Illés-iskolának.

Ronald Bergan cikke az Illés-iskola méltatása után tér csak rá Illés György operatőri munkásságának címszavakba foglalására, kezdve az első segédoperatőri megbízással, Radványi Géza 1947-es Valahol Európában című filmjében (operatőr: Hegyi Barnabás), a neves rendezőtársak megemlítésén keresztül az utolsó operatőrként jegyzett film, a Retúr (1997, Palásthy György) fényképezéséig.

Számos hollywoodi megkeresés ellenére – így Bergan – Illés György soha nem filmezett Magyarországon kívül. A Guardian a magyar mestert visszafogott, szerény embernek írja le, akit életének befejezéséig elkísért tanítványainak és kollégáinak szeretete.