Az övé volt az első butik Magyarországon, ahol mindent lehetett kapni. Nemcsak ruhát, a többi kiegészítő biszbaszt is. Mert hogy az úgy dukál. Kb. egy idős velem, együtt nőttünk fel, együtt hülyültünk el, bár ez nekünk nem volt nehéz, hisz ab ovo azok voltunk.
Szerintem a világ a pret á porté (azaz a konfekció) feltalálása óta stílustalanodik egyre nullábbra. Amióta az emberek pont úgy akarnak kinézni, mint a másik. Ugyanolyan ruhát, lakást, bútort, autót, életet! Ma senki nem vállalja a saját stílusáért a kalandot. Mindenki tutira megy. 

Hát ő a másik oldalon állt. Azon kevesek között, akik soha nem akarunk olyanok lenni, mint mások. Évtizedek óta készít ruhaperformancokat. Minden egyes darabjának filozófiai üzenete volt. Önmagukban egy-egy képzőművészeti alkotások. Nála egy divatbemutató a legkomplexebb hatásokkal kitalált happenning volt. A kifutón mindig más-más színházi előadás zajlott, nem pedig hordható vagy nem hordható ruhák hömpölyögtek.

Nemcsak a barátom volt, elsőszámú játszótársam is. Az első főiskolás „gyufa” etűdömtől kezdve, minden filmemnek ő volt a jelmeztervezője. Ragokból értettük egymást.  Ha azt írtam a forgatókönyvbe, hogy „Cerfit kiemeli a herceg a kádból. A lányt a lepedő redői úgy veszik körbe, mintha márványból lenne kifaragva.” – akkor a Tamás fehér kemény selyem ripszből megszoborta Cerfi fürdőlepedőjét.

Ha azt írtam, hogy „A hercegnő szíve a fájdalomtól meghasadt” – akkor a Tamás a hercegnő ruhájának a mellrészét bevonta viasszal, hogy amikor sóhajt a színésznő a „szíve megreped”, tényleg, látványban is.

10 éve nem csinálok filmet.

10 éve nem csinálunk filmet. Nincs játszótér.

Több forgatókönyvet írtam ezidő alatt, de soha nem tudtam rávenni, hogy amikor kész vagyok egyikkel-másikkal, olvassa el, bár mindig elsőként neki, meg a Másik Jánosnak adom oda.

Azt mondta, ha megvan a pénz és indulunk, akkor elkezd álmodni.

Zazikám. A habokra nem álmodok.

És most utoljára is visszahozta a Holdkórosok című forgatókönyvemet. Letette az asztalra, hozott még 30 darab vállfát és kijelentette, hogy ezekre fogjuk felakasztani az első jelenet ruháit.


ÚRISTEN, KI FOGJA HELYETTED AZ ÁLMAIDAT RÁAGGATNI?

Ha tudnák az éppen aktuális elvtársak és urak a történelem folyamán a kultúrpolitikában, hogy mennyi alkotói energia folyik le a szennyvízcsatornán, amíg a KIRÁLYFÉLÉK NEM TUDJÁK KIFIZETNI A CSATORNA DÍJAT, akkor talán nem hagynának éhen dögleni bennünket.

Korán jött zseni volt és korán ment el.

Ez az ország, ez a szakma soha nem értékelte méltó helyén.

Most majd fogják.

Fogadok, hogy nemsokára saját múzeuma lesz. Fotóalbumokra és róla szóló dokumentumfilmre lesz pénz „államilag”.

Csak RÁ nem volt, amíg élt.