„Alain Fabien, Anouchka és Anthony mély fájdalommal tudatják halálhírt. Apjuk békésen hunyt el douchy-i otthonában, három gyermeke és családja körében” – olvasható a család által kiadott közleményben.
Delon 1957-ben szerepelt először mozifilmben, Yves Allégret Amikor az asszony összezavarodik című krimijében tűnt fel, egy kisebb szerepben. Az igazi áttörést az 1960-as évek hozták a színész számára. az 1960-ban készült Ragyogó napfény-ben már főszerepet játszott és a filmet is vele próbálták eladni, a plakáton csak az ő alakja szerepelt. Ugyanabban az évben dolgozott együtt Luchino Viscontival, a Rocco és fivérei az 1960-as Velencei Filmfesztiválon debütált, ahol a film különdíjat és a kritikusok díját is megkapta. Viscontival ezt követően is dolgozott együtt, az 1963-ban készült A párduc című kosztümös drámában, ami Arany Pálmát nyert Cannes-ban.
Alain Delon a Rocco és fivérei című filmben
Szintén fontos állomása a színész pályájának Michelangelo Antonioni 1962-es klasszikusa, a Napfogyatkozás, amiben Delon a fiatal sármőrt, Pierót alakította, a filmet Monica Vitti és az ő karaktere köré építette fel a rendező.
Delon neve később a bűnfilmekkel fonódott össze. Jean-Pierre Melville A szamuráj című filmjében egy hideg tekintetű bérgyilkost alakított, aki munka közben lebukik, ezért kényszerpályán kell mozognia, hogy megússza. A szicíliaiak klánja című bűnfilmben egy visszaeső fegyveres bűnöző, Roger Sartet figurájának bőrébe bújt, 1975-ben pedig a Zorro címszerepével a spaghetti western műfaja felé is elkalandozott.
A szamuráj
1981-től kezdve a rendezést is kipróbálta, első filmje az Egy zsaru bőréért volt, amit A kíméletlen című alkotás követett 1983-ban, mindkettőben főszerepet is játszott a rendezői feladatok mellett. Az 1982-ben készült A sokk című romantikus thrillerben Cathrine Deneuve oldalán szerepelt, ám Deneuve és a rendező Robin Davis olyannyira nem jöttek ki jól egymással, hogy a színésznő jeleneteiben végül Delon működött rendezőként is.
A kétezres években igyekezett visszatérni, méghozzá bűnügyi sorozatokkal: 2002-ben a Fabio Montale című három részes minosorozatban, 2003-tól 2004-ig pedig a hat epizódot megélt Frank Riva című krimiben játszotta el a címszereplő nyomozót.
Delont 2005-ben a Francia Becsületrend tisztjévé avatták, ezen kívül pályafutása során kapott César-díjat, tiszteletbeli Arany Medvét, legutóbb pedig 2019-ben a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon ismerték el munkásságát tiszteletbeli Arany Pálmával, ekkor mutatkozott utoljára nyilvánosan.
