„Jajj, te most meg akarsz ölni!?!” mondta a nő eltorzult arckifejezéssel, haját vadul rángatva.

„Ne, ne engem, ne ma!” teste megborzongott és pillanatokkal később egy ide-oda surranó, gonosz korccsá változott át, majd vérfagyasztóan morogni kezdett.

A fenti jelenet tipikusan egy, a népszerűségét számos dél-szaharai országban félelmetes sebességgel nővelő nigériai film valamelyikéből származhat. Egy-egy alkotás megnézése után a rajongókat valósággal égeti a vágy, hogy újat láthassanak a műfajból.

A történet általában nagyon egyszerű, erőteljes drámával és intenzív érzelmekkel. A nők jellemzően sokat jajveszékelnek és kapzsi pénzimádók, a férfiak érzelmekkel telítettek és rendkívül bosszúállóak. Dobjunk be még egy összevissza kántáló, csontzörgető törzsi vezért és egy Biblia-lengető papot és máris megvan a konfliktus, a bosszú, a próbatétel és a megpróbáltatás – azok a motívumok, melyek például a zambiai népesség jelentős részét órákon át a tv-képernyőkhöz láncolják.

Nollywood, ahogy a nigériai filmipart emlegetik, akkor vált népszerűvé Zambiában, amikor az ország hivatalos műsorszórója, a Zambia National Broadcasting Corporation, összeállt a Unilever névre hallgató, multinacionális céggel és sugározni kezdte Wale Adenuga SuperStory című szappanoperájának epizódjait.

"A nigériai filmek azonnal bombasikerrel nyitottak” mondta el Ben Kangwa, a ZNBC program felelőse, a BBC Focus On Africa című magazinjában, majd hozzátette, "a kalózmásolatok már el is árasztották a piacot."

Nigéria filmipara a 70-es években indult, és növekedését nagymértékben Ola Balogun filmrendezőnek (Amadi, Musik-Man, Cry Freedom, Money Power) és a hozzá hasonlóknak köszönheti. Nollywood mára, India és az Egyesült Államok mögött, a világ harmadik legnagyobb filmiparává nőtte ki magát, évente 2000 kis költségvetésű filmmel.

Az amerikai B-filmek hangulatát és az indiai Bollywood bizonyos jellegzetességeit átvéve, a nigériai producerek gyakorlatilag a száraz kőből facsarnak ki vizet, amikor néhány ezer dollárból készítenek el egy-egy produkciót. A filmek javarészt afrikai kereskedők és kalmárok anyagi támogatásával készülnek, néhány nap alatt, majd rögtön videó kazettára kerülnek.

A végtermékek, nagyrészt Lagos-ban, az ország gazdasági fővárosában játszódnak és a szenzációhajhász történeteket egyesítik a bennszülött kultúra elbeszélési módozataival, bőkezűen fűszerezve az egészet a jómód nigériai felfogásával. Ezt követően a filmek nyugati típusú címeket kapnak, mint például Woman of Substance (Az anyagias nő), Unshackled (Korlátok nélkül), Heartbreaker (Szívtipró) vagy Submission (Behódolás), majd rohamos tempóban kerülnek a videó piacra.

Bár többnyire ügyesen elkészített alkotásokról van szó, a filmek minősége rendszerint kívánnivalót hagy maga után. A rendszert legjobban mégis a kalóz másolatok virágzása veti vissza. A legtöbb Zambiába kerülő kazetta Tanzániából érkezik, és gyakran rendkívül rossz kép- illetve hangminőségben jut el a vásárlók otthonába.

Közben megjelenni látszik a nigériai filmek között egy új tendencia is, a pornográfia. A rendőrség nemrégiben ütött rajta egy nigériai állampolgáron, aki Lusakában állítólag pornófilm hamisítással igyekezett megkeresni a kenyerét. A férfinél a hírek szerint 86 ezer dollár értékben találtak filmeket, melyeket illegálisan sokszorosított éppen.

Ezek a hírek azonban nem ijesztik el a zambiai rajongókat. Az országban a nagy sikeren felbuzdulva most azt trvezik, hogy elindítják saját filmiparukat.

"Nigéria úttörő, és ezért nagyra becsüljük őket.” mondta el Chileshe Kangwa, helyi színész, majd hozzátette „Ha ők meg tudták csinálni, akkor mi is képesek leszünk rá.”