„2021 márciusától működünk önálló tanszékként, és azóta jobban kezünkbe vettük a dolgainkat. Bízunk benne, hogy ez látszik a kifelé, a világ felé is, hiszen elindult egy elég mély építkezés” – mondta el Csibi László, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Magyar Film és Média Intézetének tanszékvezetője, aki egy tévhitet is szeretne eloszlatni, amely azt feltételezi, hogy náluk kizárólag gyakorlati oktatás folyik.
Rámutatott, hogy a gyakorlathoz szükségesek az elméleti alapok, és nem szükségszerű, hogy a nagyon jó elméleti szakemberek a gyakorlatban is jeleskedjenek. Éppen ezért sokszínű oktatói gárdát állítottak össze: vannak olyanok, akiknek az elméleti, kutatói munkássága a hangsúlyosabb, illetve olyanok, akiknek a filmkészítés terén kifejtett tevékenységüktől cseng jobban a neve.
Közéjük tartozik Reisz Gábor, a VAN és a Rossz versek rendezője, aki rendezést és dramaturgiát tanít: „Van a karon belül jó néhány olyan tanár, aki a saját munkássága alapján elég magas szinten tudja a különböző filmes műfajok rejtelmeit bemutatni, a szakmát megtanítani. Nagyon különbözőek ezek a tanárok, ezért mindenki meg tudja találni azt, ami őt ezen a képzésen érdekli. A diákok különböző alternatívákat kapnak, és ezek mind választhatóak, mind járható utak.”
Reisz Gábor / Fotó: Czirják Pál
Idáig két szak, film- és tévéoperatőr, illetve multimédia: vágás és hangszerkesztés közül lehetett választani, idén ősztől kezdődően alapképzésen három szakosodási lehetőséget kínál az MFMI: film- és tévérendezés, film- és tévéoperatőr, illetve multimédia: vágás – hangszerkesztés. A tanszékvezető fontosnak tartotta kihangsúlyozni, hogy az alapképzés esetében „nem kizárólag filmben gondolkodunk, hanem médiában is. Ugyanis szembe kell néznünk azzal, hogy miután útjukra bocsájtunk egy-egy évfolyamot, akkor milyen lehetőségek várnak rájuk. Bár a médiát, illetve a televíziós műfajokat sokan sok helyen temették, ezt ugyanúgy megtették a könyvvel, a sajtóval, hanglemezekkel is anno, de azért mindegyik éli a virágkorát újra és újra. A fotón talán még kisebb a hangsúly, mint a filmen és a médián, de ígérem, azt is meg fogjuk erősíteni."
Csibi beszélt arról is, hogy: „Van egy rövidfilmes mesterképzésünk is, amit alapvetően azoknak a diákoknak ajánlunk, akik alapképzésüket filmművészet, fotóművészet, média szakon végezték, vagy azoknak, akik valami hasonló doméniumban végeztek, kommunikáció, esetleg újságírás szakon, és kipróbálnák magukat komplexebb projektek megvalósításában. A lényeg az, hogy a kétéves képzés során szinte bármelyik műfajban – fikció, dokumentum- vagy animációs film – kipróbálhatják magukat. A végeredmény pedig egy filmes projekt megvalósítása lesz. De azoknak is felhívjuk a figyelmét, akik egy kicsit idősebbek, de mégis ott motoszkál bennük valami, még akkor is, ha addig más irányba terelt őket az élet. Lehet, hogy már maguk is alkotók, csak pont ez a finomhangolás hiányzik az életükből, amit egy kétéves képzés keretében el tudnak sajátítani.”
Virginás Andrea
Virginás Andrea filmesztéta, a kar főállású oktatója az alapképzéses és mesteris oktatás lényegét így foglalta össze: „A mostani fiatal generációk számára óriási mennyiségű technikai tudást kell rendszerezve átadni, és mindezt esetenként frissíteni. Az alapképzés ezt szeretné egy használható filmtörténeti, média- és filmelméleti anyaggal felerősíteni, és aztán a kreatív komplex alkotás a mesteri programok célja. Ahhoz, hogy az ember a kreatív ötleteit meg tudja egy ilyen technikaigényes területen valósítani, fontos, hogy legyen meg hozzá a technikai tudása”.
Bár Reisz bevallotta, hogy kevésbé tartja magát tanárnak, mint filmkészítőnek, nagyon érdekli a filmes oktatás, és úgy érzi, alkotóként ő is tanul rengeteget a fiataloktól: „Így tudom tartani a lépést, mert már nem sok huszonévessel lenne dolgom, ha nem tanítanék, de jó így belelátni abba, hogy őket mi érdekli, és hogyan látják a világot.” Azt is elárulta, hogy gyakran ő is felkészül egy-egy témából óra előtt, mert elképesztően gyorsan fejlődik a technika, és nem lehet ugyanazt az órát megtartani minden évben. Ezért ilyen módon is tartja a lépést.
Virginás Andrea kiemelte: „Nagyon gyakran maguk a tanárok is részt vesznek a film vagy az alkotás létrehozásában, és nem csak irányítóként, hanem szereplőként, vagy a stáb aktív tagjaként. Ez egy érdekes jelenség, hogy mennyire képesek egyenrangúvá válni a diákokkal. Esetenként, ha nagyobb produkcióba mennek dolgozni, viszik magukkal a diákokat is.”
A mesteris évfolyamok jelentősen kevesebb diákkal működnek, mint az alapképzésen lévők, azonban Reisz szerint: „Lehet, hogy csak 5-6 diákod van, mégis mindegyik különböző, van köztük Netflix-rajongó, olyan, aki fogékony a művészfilmekre és olyan is, aki soha egy művészfilmet se látott, ezért iszonyú nehéz vele. Igyekszem felszabadítani valamit, mert bennem is nagyon sok gátlás volt az elején, éppen ezért az első szakasz a személyiség feltárása, felfedezése és a gátlások ledobása. De természetesen a technikai dolgokat, amiket megtanultam, szintén megosztom velük.”
Emellett Virginás azt is kiemelte, hogy mivel a művészvilágban sajnos gyakoriak a túlkapások, visszaélések, különböző abúzusok, éppen azért, mert ilyenkor pszichésen kiszolgáltatottabbak az alkotók, ezért az egyetemen külön odafigyelnek erre: „Ez egy komplex művészeti intézmény, ahol tisztában vannak azzal, hogy ez bizony megtörténik, ezért próbálnak ellenőrző pontokat bevezetni, természetesen úgy, hogy azok ne menjenek az alkotás, a kreativitás rovására, de ellenőrizhetővé tegyék a túlkapásokat. Ezen a karon nagyon nyíltan beszélnek ezekről a dolgokról, a diákok ilyen jellegű megjegyzéseit, panaszait komolyan veszik, ezeket a helyzeteket kibeszélik, megbeszélik. Mikor ideérkeztem, meg is lepődtem, hogy mennyire nyíltan kezelik ezt a témát, de azóta már látom, hogy ezt nem csak lehet kezelni ilyen módon, de kell is.”
Csibi László arról is beszélt, amióta önálló tanszékké váltak, igyekeznek egyre több extracurriculáris tevékenységet szervezni, illetve gyakran csatlakoznak a román tanszék programjaihoz is. Ha a román tanszékre meghívnak egy vendéget, akik általában angol nyelven tartják meg az előadásaikat, a magyar diákok is csatlakoznak, illetve ugyanez igaz fordítva is.
Csibi László
„Amellett, hogy külön váltunk, mégis jó, hogy velük vagyunk, mert egy csomó közös programunk, tevékenységünk is van. Tavaly a román kollégákkal közösen a szarajevói filmfesztiválra látogattunk, idén hallgatóink pedig egy kaliforniai egyetemre mennek filmet forgatni. Emellett mostmár minden félévben legalább egy alkalommal hívunk mi is előadókat, nemrég volt itt Csuja László és Nagy V. Gergő. Őszre konferenciát szervezünk a magyarországi Apertúra szaklappal közösen. Vannak azon kívül táboraink, ahova színis hallgatók is szoktak társulni. Belgiumban jártunk az Európai Parlamentnél, megnéztük hogyan is készülnek ott a műsorok, a tévéműsorok, a közvetítések, sőt, Orbán Katalin tanárnő vezetésével a hallgatóink a Román Televízió kolozsvári területi stúdiójával közösen készítenek televíziós műsorokat. Van Film és Média Napunk, ahol arra fektetjük a hangsúlyt, hogy a filmművészet, a fotóművészet és a média képviseletéből jöjjön minél több meghívott.”
Fontos megemlíteni azt is, hogy a karon belül létezik egy kutatóintézet, amely a Janovics Center for Performing and Screen Arts Studies nevet viseli. Virginás Andrea az intézet tagjaként elmondta, hogy a kutatóintézet számos nemzetközi kapcsolatot tart fent, és alapvetően nem egy nagy egységes koncepció szerint működik, hanem az itt folyó egyéni és csoportos kutatásokból áll össze. Jellemzően a kortárs filmet, a kelet-európai és európai filmet, illetve a globális filmes folyamatokat kutatják, és ez azért ad egy világos arculatot az intézetnek.
Megkülönböztetett figyelemmel vizsgálják az előkészítési és a gyártási folyamatokat. Ez pedig szorosan összefügg azzal, hogy maguk a tanárok is, akik az intézet tagjai, részt vesznek ezekben a kreatív folyamatokban. A legjobb kutatói munka eredményét, a legjobb monográfiát vagy tanulmányt pedig az évente megrendezett kollokviumon jutalmazzák a Janovics-díj átadásával. Erre a díjra lehet jelentkezni vagy jelölteni is. Ez alapján kijelenthető, hogy azok számára is bőven vannak lehetőségek, akik elméleti síkon érdeklődnek a filmek és mozgókép iránt. 2023 őszétől doktori képzést és kutatást is lehet végezni a Film és Média doktori iskolában, magyarul.
Reisz szerint a Babeş-Bolyai filmes szakának legnagyobb erőssége, hogy a filmesekkel egy intézményen belül találhatóak színis hallgatók is, van kooperációs lehetőség, ami rengeteg filmes oktatással foglalkozó intézménynél probléma. Neki személy szerint ez rengeteget jelentene, ha most újra diák lenne. Ez nem csak Erdély, de Magyarország viszonylatában is vonzó tényező, hiszen a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen van egyedül hasonló lehetőség. Csibi László úgy nyilatkozott, hogy formálódik egy intézményesített formája a színészekkel való közös munkának. „Már vannak közös tantárgyak. Pál Emőke, aki tavaly főállású kolléga lett itt, illetve Visky Ábel közösen olyan filmműhely órákat tartanak, ami már a tanterv része. Ennek a bővítésén dolgozunk, hogy a következő pár éven belül nőjön ezeknek a száma és állandósuljanak.”
Csibi a jövőbeli tervekkel kapcsolatban kijelentette: „Az a nagy tervem, hogy túllépjünk azon, hogy tanár és hallgató, órai tevékenység és vizsga, és egy tényleg élő és jól működő közösség alakuljon ki. Ennek már látszódnak a jelei.” Hozzátette azt is, hogy a tanszék nyitva áll a magyarországi és a többi utódállam polgárai előtt is, akik Erdély szívében, Kolozsváron szeretnék filmes tanulmányaikat folytatni.
