Az ecuadori cigaretta- és rágógumiárus kislány, kis cipőpucoló kollégája, a kongói utcagyerekek, gyerekprostituáltak és gyerekkatonák, Kambodzsa fájdalmasan fiatal téglagyári munkásai és napi egy dollárból élő guberálói ábrázolásával Moldoványi esetenként sokkal durvább dolgokat jelenít meg, mint egy-egy oknyomozó riportfilm (megdöbbentő például, ahogy az afrikai fiatalkorú prostituált teljes közönnyel az arcán és hangjában meséli el, hogy a minap négy rendőr erőszakolta meg, de ugyanilyen brutális élmény a gyilkolásról és nők meggyalázásáról beszámoló kongói gyerekkatonákat figyelni).
Az alkotó azonban túllép a puszta megjelenítésen, és magasabb összefüggésbe helyezi, egy globális, kozmikus üzenet részévé formálja gyermekhősei sorsát. Ennek legfontosabb eszköze a filmben – Máthé Tibor operatőr képein és Szemző Tibor zenéjén kívül – az a játékfilmes kerettörténet, amelybe beleágyazva ezek a dokumentumfilmi képsorok megjelennek. A Másik bolygó legelején egy észak-mexikói indián törzs (a tarahumara) bölcs varázslóját látjuk egy kislánnyal és édesanyjával, csodálatos szépségű természeti környezetben. Ebbe az idilli, édeni, paradicsomi állapotba a film során többször is visszatérünk.
|
| Kiűzetés a Paradicsomból |
Ezzel a mű egyrészt némileg a Genezis című francia természetfilmre emlékeztet (melyben egy öreg afrikai varázsló meséli el a világ és élőlényeinek megszületését), másrészt a játékfilmes részek magától értetődő módon drasztikus ellenpontot képeznek a megrázó dokumentumdrámákkal. Ezenkívül pedig felvetődik annak lehetősége is, hogy ez az egész borzalom csak az indián sámán vagy a kislány rémálma, víziója, látomása. A két világ, Természet és Civilizáció szembenállása a kettős jelentésű címben is kifejezésre kerül: a Másik bolygó vonatkozhat arra, hogy a nyomoron és kizsákmányoláson túl létezik még egy másik, boldog, ideális világ, de utalhat arra is, hogy ez a XXI. századi Föld, az elnyomott gyerekek világa egy másik bolygó, nem a mienk – mert ezzel képtelenség azonosulni.
A filmben megjelenő két, élesen különváló világ között azért megvan az átjárás, a kapcsolat is: a tarahumarák (varázserejű sámánukkal) a romlatlan, háborítatlan, őseredeti természetben élnek – ez az ősi és csodás pedig ott rejtezik a pusztító és pusztuló civilizációban élő gyermekekben is. A nyomor, kizsákmányolás és alávetettség mellett a gyerekek mintegy mellékesen álmaikról is mesélnek (melyekben apokaliptikus víziók, maga a pokol, ősi, babonás félelmek éppúgy megjelennek, mint bibliai elemek), vagy éppen arról, hogy boszorkánysággal vádolták meg őket (a kongói kis csavargók azért kerültek az utcára, mert családjuk ún. „gyerekboszorkánynak” bélyegezte őket). A gyerekprostituált Merveille nevének jelentése – ahogy az a filmhu Moldoványi-interjújából kiderül – ’csoda’, az ecuadori cigiárus kislány neve (Luz) pedig ’fény’-t jelent.
Amennyiben megegyezhetünk abban, hogy a dokumentum képsorokat elsősorban a montázs, a ritmus és a zene erejével magasabb művészi szintre emelő filmek – mint például Godfrey Reggio qatsi-trilógiája (Koyaanisqatsi, Powaqqatsi, Naqoyqatsi), a Világok arca: Baraka vagy a Bodysong – képköltemények, akkor ezzel a nem teljesen egyedülálló, de határozottan szokatlan eljárásával a Másik bolygó bátran nevezhető filmesszének, melyben a valóság kendőzetlen megmutatásának és a művészi hatásra való törekvésnek az igénye egyformán van jelen.
|
| Hogyan lehet 10-12 év alatt leélni egy életet?! |
S hogy miért pont gyerekek? Moldoványi Ferenc nem először forgat gyerekekről, gyerekekkel (lásd a fentebb már említett dokumentumfilmet, a Gyerekek – Koszovó 2000 címűt), de a kicsik ezúttal saját magukon, saját személyükön kívül – ha ez lehetséges – további, plusz jelentést nyernek, egyéni sorsuk szimbolikussá válik. Az ártatlanságuk ellenére kihasznált és bántalmazott gyerekek így lesznek az abszolút alávetettség megjelenítői. „A gyereksorsokon keresztül lehet a kiszolgáltatottságot a legesszenciálisabban megfogni” – fogalmazott filmje vetítése után maga a rendező, aki végső soron mindezzel bolygónk morális válságáról kívánt globális üzenetet megfogalmazni.
Elkeserítő, megdöbbentő, kiábrándító és teljesen letaglózó, ami mindezen gyermeksorsokban és mögöttük van. Nevezetesen, hogy „a világ két leggazdagabb embere akkora jövedelemmel rendelkezik, mint a világ több mint negyven országának GDP-je, vagy a Földön élő 6 milliárd emberből több mint 3 milliárd kevesebb, mint napi egy dollárból él...”De talán amíg ilyen filmek készülnek, mint Moldoványié, még nincs minden teljesen veszve...
