A White Palms nem a Hajdu filmek fő szereplőgárdája épülne, bár ők is feltűnnének a filmben. „Rengeteg új emberrel szeretnék dolgozni, színészekkel és nem színészekkel egyaránt. Mivel tornászokról szól a film, muszáj volt olyan embereket találni, akik meg tudják csinálni a gyakorlatokat. Rengeteg gyereket castingoltunk, mostanra megvannak már mind a magyarországi, mind a kanadai szereplők.”

A White Palms történetének fele Kanadában játszódik, de ténylegesen csak egy hét tengeren túli forgatást terveznek. Már ennyi információból is sejthető, hogy önéletrajzi ihletésű történetről van szó. „Önéletrajzi alapja van a sztorinak, de egyre jobban távolodunk ettől. Nem mindig jó ragaszkodni a megtörtént dolgokhoz, meg sűríteni is kell, és így egyre messzebb kerül a forgatókönyv a valóságos történésektől.” Kérdéses még az operatőr személye. Hajdu megvárja az MMK döntést, és utána keresi majd meg a két embert, akik szoba jöhetnek. „Erdélyi Matyival kezdtük el a film előkészületeit, de ő most Amerikában tanul, ami heti hét nap elfoglaltságot jelent, úgyhogy nem biztos, hogy el tudja vállalni ezt a filmet. Mindenesetre először őt kérem fel, és ha nem jön össze a dolog, akkor beszélek majd Szaladják Pistivel, akivel nagyon jó munkakapcsolatban vagyok. De közben lehet, hogy ő sem fog ráérni, mert a saját filmjét rendezi. Ez esetben mást kell találnom, van még néhány tippem.”

Ha a White Palms el tud indulni, a forgatókönyvírás későbbre tolódik. Hajdu két szinopszissal is pályázott, egyiket a Katapultnál, másikat a TT Filmműhely színeiben adta be. „Közben dolgozom a könyveken is, párhuzamosan a gyártási munkákkal. A White Palms forgatókönyve tulajdonképpen készen van, de még rengeteg javítani való van azon is. A másik kettőnek határideje van, hogy mikorra kell letennem őket az asztalra.”

Ami a műhelymunkát illeti, a rendező másként gondolkodik annak hatékonyságát illetően. „Az ember időnként megkéri egy-egy ismerősét, hogy mit szól hozzá. Elküldjük egymásnak e-mailen, aztán összeülünk és dumálunk róla. De én jobban szeretem kevés embernek megmutatni a könyveimet, illetve egyenként beszélgetni velük. Ha sokan összeülünk az nem mindig olyan hatékony. De hát mindenki máshogy dolgozik, nálunk a Katapultnál az a fontos, hogy folyamatos kapcsolatban vagyunk egymással.”