Az ablakon át ugyan beszűrődik a mediterrán napsütés, az erkélyről talán még a tenger morajlása is, ezt azonban teljesen elnyomja a folyamatos ordibálás, visítozás és más kellemetlen zajok, amik azzal járnak, hogy a szereplők ízekre marcangolják egymás lelki világát. De valahogy mégsem teljesen bánom azt, hogy bentrekedtem köztük, mert a zavaromat és értetlenségemet egy idő után felváltotta a morbid kíváncsiság.
A Paraziták a Paradicsomban elvileg egy fekete komédia, viszont leginkább teátrális kitörésekkel, néha pedig gusztustalankodással próbál hatást kiváltani - legjobb példa mindkettőre az elnyújtott, szenvedős vacsorajelenet, amivel párhuzamosan az egyik, nem túl világos okból elállatiasult szereplő a saját piszkában vonaglik a konyhapadlón, a többiek meg ennek megfelelően alázzák. Mintha ez a film direkt el akarná vágni magát a nézőtől, amit az ellenszenves karakterek csak még inkább fokoznak.
Marozsán Erika és Kovács Krisztián (fotó: Saltcave Entertaiment)
Egyik házigazdánk a tolószékbe kényszerült és borzalmasan megkeseredett Ringó (Kovács Krisztián), aki nem hajlandó kimozdulni balesete óta. Hobbija, hogy vagy a jobb sorsra érdemes feleségét (Marozsán Erika) terrorizálja vagy a látcsövén keresztül kukkolja a szomszédokat. Kovács Krisztián gejzírszerűen feltörő dührohamokkal érzékelteti, hogy a karakterének sérült fizikai állapotánál még komolyabbak a belső problémái.
Felesége, Betti az állandó elszenvedője férje kitöréseinek és érzelmi zsarolásának, de ennek ellenére lesi minden kívánságát. A nő passzivitása miatt Marozsán Erika leginkább eklektikus ruhatárával tud kitűnni a körülötte zajló cirkuszból. A szkeccs-szerű jelenetekből összeálló cselekmény másokat is odasodor, akik nemcsak beköltöznek a lakásba, hanem nehezen felfogható módon megpróbálják kitúrni Bettit az alárendelt szerepéből, amit betölt az 'idilli' párkapcsolatban.
Elsőként nővére (Pető Kata) jelenik meg a színen, aki elhagyta születendő gyermeke apját (Porogi Ádám). A terhes nő viszont egy igazi szadista, még egy kiscica sincs biztonságban tőle, nem is kell mondanom, hogy Ringóval hamar megtalálják egymást. A nő egy Mulcser nevű fickónak (Rába Roland) adja a kilincset, aki régi bűnéért jött vezekelni Ringóhoz, és kész arra, hogy a férfi minden vágyát teljesítse.
Rába Roland (fotó: Saltcave Entertaiment)
Rába belevisz valami bárgyú naivitást az egyébként fizikai erőszakra is hajlamos, szexuálisan frusztrált bunyós figurájába, a kettősség pedig minimálisan érdekesebbé teszi ezt alakot a többieknél. Talán nem is baj, hogy kapott egy mellékszálat, amiben egy egész másfajta vezeklésről van szó - ez viszont sosem kanyarodik vissza a lakásban zajló eseményekhez, így nem is lenne rá igazán szükség, mármint a játékidő növelésén túl persze.
A dramaturgia mintha valahol megrekedt volna az alapul szolgáló színdarab és a filmforgatókönyv közötti állapotban. De még a színpadon is messze túl soknak hatna a nüánszokat teljesen nélkülöző színészvezetés. Mindenki maximumra tekerve játszik, emiatt még a melodramatikusan szenvedő Bettivel is nehéz együtt érezni, pedig lényegében ő az egyetlen, aki nem tesz alá senkinek, így joggal sajnálhatnánk is.
A leginkább zavarba ejtő rész mégis a dialógusokban rejlik, ezeket a szövegeket talán még az Izaura TV legelkötelezettebb nézői sem tudnák komolyan venni. Tényleg fakad egy kis abszurd humor abból, amivel a szereplők egymást bombázzák, de az eredeti darab ismeretének hiányában nehéz megmondani, hogy a fura beszélgetésekből pontosan mennyi köszönhető a hazai alkotóknak, és mi lett változtatás nélkül átemelve.
Pető Kata (fotó: Saltcave Entertaiment)
Amíg a lakáson belül a pokol, odakint a címbéli paradicsom található. A független gyártásban, önerőből készült film külcsínyre teljesen profin fest (leszámítva a nagyon feltűnő green screent az erkélyen), Győri Márk operatőrnek a belső díszletek között is van egy-két jól megkomponált beállítása, de igazán elemében akkor van, amikor a szereplők néha kimozdulnak a négy fal közül.
A sztoriban névtelen, valójában olasz szigeten felvett külsőkben a film végre egy kicsit képekkel is mesél, megnyugtató pillanatokra háttérbe szorul a duma. A szereplők hatásos nagytotálokon, magányosan sodortatják magukat a hullámokkal, a semmibe tartva caplatnak a parton, vagy épp egy fallikus cölöpön trónolnak - működőképes vizuális humorból nagyjából csak az utóbbi jut.
Másfél órányi, gyomorkavaró hullámvasút a Paraziták a Paradicsomban, ami kevés tekintettel van a nézőre. Harsány, vulgáris, az érzelmileg labilis főhőseit az idő nagy részében pedig teljesen beletolja az arcunkba, had nyomorogjunk mi is velük, de okot arra keveset ad, hogy együtt tudjunk velük érezni. Mégis miért kéne kitenni magadat neki?
A válasz az összképben rejlik, pontosan annak hiányában. Egyszerűen annyira bizarr dolgok történnek, annyi sületlenség hagyja el a szereplők száját, hogy sosem tudhatod igazán, min kéne röhögni, és mit kéne komolyan venni. Már csak ezért a szoktalan érzésért is érdemes rá időt szánni - viszont csak abban az esetben, ha megvan benned az ellenállóképesség a céltalan hisztériával szemben.
PARAZITÁK A PARADICSOMBAN, 90 perc, 2018.
RENDEZŐ: Kasvinszki Attila FORGATÓKÖNYV: Kasvinszki Attila, Rácz Erzsébet TÖRTÉNET: Marius von Mayenburg OPERATŐR: Győri Márk ZENE: Krajczár Péter VÁGÓ: Knapp Dávid PRODUCER: Juhász József SZEREPLŐK: Marozsán Erika, Pető Kata, Rába Roland, Kovács Krisztián, Bohoczki Sára, Kozma Károly, Pál András FORGALMAZÓ: Saltcave Entertaiment BEMUTATÓ: 2018.9.27.
