Novák Erik: Zuhanórepülés

(Elhangzott a Tilos Rádió Kult című műsorában 2007. június 11-én. Az adás teljes hosszában meghallgatható ide kattintva)

filmhu: Eredeti foglalkozásodat tekintve festő vagy. Kezemben egy album, amelyben a festményeid vannak összegyűjtve. Hogy is van ez?

Novák Erik: Most is festő vagyok, csak csinálok mellette sok minden mást. De így mutatkozom be, ez a hivatásom. Gyerekkorom óta festőnek gondolom magam, törekszem arra, hogy festő legyek, talán remélem, hogy mára már az is lettem.

filmhu: Ez most egy filmes állomás az életedben?

N.E.: Nem tudok csak festeni. Periódusokban festek, amikor rámjön, és érzem, hogy muszáj. Rengeteg más is érdekel. A film világába belecsöppentem különböző lépcsőkön keresztül és nagyon megszerettem. Hiszen ez is egy képi történet, csak itt másodpercenkét huszonöt kockát lehet és kell felfesteni.

Lövöldözős, drogozós, baszós... gengszterfilm, ja.

filmhu: Az animációs film készítése számomra még valahol következik a képzőművészeti hátteredből.

N.E.: A Nyócker-ben a legelejétől fogva mint ötletgazda vettem részt, aztán később mint producer dolgoztam benne, hogy ne kelljen kiadni a kezemből a filmet és ne kelljen úgynevezett produceri szempontok szerint alakítani. A rajzfilm ebből a szempontból jó műfaj, mert amit kitaláltunk, azt végül is tökéletesen meg lehet valósítani: egy olyan történet, ami azon túl, hogy szórakoztató és vicces, bele lehet csomagolni egy csomó mindent, amit most aktuálisan gondolunk a világról.

filmhu:De ha te voltál az ötletgazda, és végig ott bábáskodtál végig a készítésnél, miért nem volt számodra egyértelmű, hogy rendezz is?

N.E.: Nem értek a rajzfilmhez, és „szakmunkát szakemberrel”. Egy vonalat nem húztam a filmben, mert máshogy festek és máshogy rajzolok. Ez egy gyors, laza, egyszerre sokat követelő munkafolyamat volt, én pedig lassan dolgozom. Pepecselek és sokat gondolkozom közben. Gauder Áron tökéletesen jól megcsinálta ezt a filmet, és a vizualitása teljesen az ő ötletein alapul. De nyilván ekkor született meg az a döntés is bennem, hogy oké, ezután már nem szeretnék producer lenni.

filmhu: Tehát ahogyan megszületett az ötlet, hogy legyen rajzfilm, de ehhez nem értek, úgyhogy rendezőt keresek, úgy a Zuhanórepülés esetében megvolt a sztori, de ezt már én csinálom, úgyhogy keresek hozzá egy megfelelő producert?

N.E.: Nagy Viktorral elkezdtünk dolgozni egy történeten, ami nagyrészt az ő életén alapul, de úgy gyúrtuk, hogy egy másfél órában élvezhető nagyjátékfilm szülessen belőle, ezért fiktív elemekkel is dúsítottuk. Mivel láttam a fejemben előre az egész filmet, azt gondoltam, hogy az a legpraktikusabb, ha én rendezem, mert én tudom a legjobban, hogy milyennek kellene lennie.

„Szakmunkát szakemberrel” - a parkolóházas jelenet

filmhu: A Nyóckernél mégis rávágtad, hogy nem értesz a rajzfilmhez. Most miért volt egyértelmű, hogy a játékfilmrendezéshez viszont értesz?

N.E.: Mert értek hozzá. (nevet) Viccen kívül: mert tudtam, hogy ebből mit szeretnék kihozni. Egy olyan feladatnak tűnt, amit szerettem volna megnézni hogyan sikerül. Szerettem volna csinálni egy olyan típusú filmet, amely azon túl, hogy remélem, hogy sokakat érdekel a moziban, egy olyan történet, amelynek súlya és jelentősége van.

filmhu: Miért gondoltad, hogy erre a legalkalmasabb a magyar blockbuster-gyáros, Kálomista Gábor producerként?

N.E.: Nagyon régóta ismerem Gábort, amikor még csóró festőként reklámgrafikák készítéséből próbáltam megélni, plakátokat, DVD-borítókat készítettem. Sokan nem szeretik őt, mert kívülről érkezett a filmszakmába, de megy a maga útján, csinálja azt, amit ő jónak gondol. Pont azért csinál teljesen eltérő minőségű filmeket, mert egyáltalán nem szól bele a készítésükbe: ha valakiben hisz,  teljes szabadkezet ad. Velem is pontosan így történt: egyetlen dolgot kért nagyon határozottan, ne legyen a film 105 percnél hosszabb. Nem is lett. Máshogy nem is vállaltam volna: azért mertem belemenni abba, hogy nem én legyek a producer, mert tudtam Gáborról, hogy ilyen.

filmhu: Mennyire képezi le az elkészült film Nagy Viktor forgatókönyvíró életét?

N.E.: Amikor megismertem Viktort, hogy már túl volt a balesetén. (A forgatókönyvíróval készült interjúnkat itt olvashatod el - filmhu.) Felhívott a rehabról, hogy van egy könyve, menjek már be és nézzem meg. Bementem és ott vigyorgott egy tolószékben. Viktorról tudni kell, hogy kiesett a hetedik emeletről és betonra érkezett. Nincs jó, de él és működik és ír.

A Használati utasítás a börtönhöz Viktor élete teljes egészében. Szeretem ezt a könyvet, tudtam, hogy nem lesz ebből egy könyvpiaci siker, de fontosnak tartottam, hogy megjelenjen, és hiszek is abban, hogy még be fog érni. (Novák Erik a Konkrét Könyvek vezetője – a szerk.) Színtiszta szépirodalom: versek, mesék, gondolatok, és néhány nagyon kemény börtönpróza. Szeretném, ha film kapcsán Viktort, mint írót felfedeznék.

Néhány nagyon kemény börtönpróza

N.E.: Sokszor azért nem látunk a filmekben jó színészi alakításokat, amelyekről azt gondolnánk, hogy ez az életben is így néz ki, mert már a forgatókönyveknél van az alapvető probléma. Megpróbálják egy budai íróasztalnál kitalálni, hogyan is beszélnek az alvilágban, illetve, hogy a néző mit gondol arról, hogyan kellene, hogy beszéljenek. Ha egy olyan dialógus van odatolva egy kétségkívül jó színész elé, ami egy beleélhető szituációban születik meg, ahol tétek és érzelmek vannak, és tud mindent a karakteréről – ez az úgy nevezett method acting lényege – akkor az működik.

Nem zavar a Robert de Niro sok különböző szerepben, mert eggyé válik a karakterrel és nem a Robert de Nirot látom a filmvásznon, hanem az általa megformált karaktert. Valami ilyesmit szerettem volna elérni ebben a filmben. A rendezőn és a forgatókönyvírón legalább annyira múlik. Minden színésszel felmentem Viktorhoz, átmentünk a szerepen, a budapesti éjszakán, ezért a színészek már úgy álltak a kamera elé, hogy pontosan tudták, kik ők, mik ők, mit akarnak, hogyan mondják.

Minden szerepre az adott karakteren belül a legjobbat igyekeztem megtalálni, akkor is, ha nem ismert színészről van szó. Ez valamennyire cél is volt: szerettem volna új, friss és hihető arcokat találni. Éppen ezért rengeteg amatőr van a filmben. Emellett sokat improvizáltunk, amit szerencsére fel is tudtunk venni, mert nem filmre, hanem HD-re dolgoztunk. Így aztán megengedhettem, hogy félórára elengedtem őket, úgy, hogy végül használtam két mondatot, miközben visszafojtott röhögéssel figyeltem, ahogy ezek ketten szórakoztatják magukat a kocsiban, miközben mi mentünk mögöttük a traileren.

filmhu:Még egy kritikus pont lehetett volna: az akciójelenetek, lövöldözések felvétele. Hogyan mertél ebbe belevágni nulla tapasztalattal a hátad mögött?

N.E.: Megint csak a „szakmunkát szakemberrel”-elmélet. Fel kell építeni ezeket a jeleneteket: kaszkadőrök, akciószakemberek átbeszélik ki melyik irányból jön-be, hal meg, hogy lőnek, kit kell védeni, merre megy a kamera, merre menekül a szerepelő. A parkolóházban mindent pontosan meghatároztuk, a helyszínen is borzasztó sokat próbáltunk, gyakorlatilag három napon át forgattuk azt a három és fél perces jelenetet. Így sikerült egy működő és hihető akciójelenet sikerült összehozni.

De akkor még mindig ott volt a kérdés, hogyan vesszük mindezt fel. A helyszínen mindent irányítani kell: két kamerával dolgoztunk, Vecsernyés János volt az operatőröm, és Marosi Gábor ült a B-kamera mögött. Minden snittet átbeszéltünk előtte, ott a helyszínen módosítottunk, amit kellett, de pontosan tudtam, hogy mit akarok látni. Elég botcsinálta operatőr vagyok, semmilyen iskolában nem tanultam a dolgot. Vecsernyés a tökéletes ellentétem: szigorú és pontos. Mellette jöttem rá arra, hogy mennyi mindent nem tudok erről a szakmáról, az hogy szeretem lóbálni a kamerát, az nem ez a kategória. Nagyon jó összhangban és együttműködésben tudtunk dolgozni, mert ő is sokat tudott hasznosítani az én gondolkodásmódomból. Egy nagyon érdekes képi világú történet jött ki: rengeteg vágással, rengeteg snittel. Ötven órányi muszter állt a rendelkezésre, ebből kellett kihozni a százöt percet.

filmhu:Hogyan dolgoztál együtt a zenészekkel?

N.E.: Gimmeshot és Spacecafé készítette a zenét. Mango eleve régi barátja Viktornak, régebbről ismerik már egymást, így aztán abszolút ismerik egymás ízlését. A zenéhez én síkhülye vagyok, úgyhogy ehhez a részéhez aztán végképp nem értek. Tudom, hogy mi tetszik, ha hallom, de megmondani nem tudom, mit szeretnék. A vágás folyamán folyamatosan együtt dolgoztunk, és tulajdonképpen a zenére tettük össze a végleges, százötperces változatot. Nagyon remélem, ahogyan a Nyócker zenéjéből is lett önálló CD, úgy a Zuhanórepülés-ől is lesz.

Határozott elképzelésem van a filmről: ilyet akartam és ilyen lett

filmhu: Először Cannes-ban vetítették, most itt a szeptemberi bemutató. Mire számítasz?

N.E.: Kálomista Gábor vitte el a filmet Cannes-ba értékesíteni. Jól sikerültek a vetítések, elég kevesen mentek ki, pedig ezek a vásárlók számára szervezett marketvetítések, és itt az első öt percben kimennek, ha tudják, hogy nem fogják megvenni a filmet. Persze a Cannes-ban tartózkodó magyarok is mind megnézték a filmet, visszajött hozzám egy-két visszajelzés.

Elég határozott elképzelésem van erről a filmről: ilyet akartam és ilyen lett. Kulcsra zártam. Így tehát már sem a jó, sem a rossz kritika nem ingat meg. El tudom képzelni, hogy valakinek ez nem tetszik, de remélem, hogy széles közönséget meg tud találni. Erős, tömény, erőszakos. Ugyanakkor szép, szerelmes, elgondolkodtató és izgalmas.

filmhu: Mondasz egy műfajt, hogy te hogyan határozod meg?

N.E.:  A kortárs budapesti éjszakában játszódó, akció- szerelmi dráma, lövöldözős, drogozós, baszós... gengszterfilm, ja. Vagy még bűnfilm lenne, de ez rettenetesen rosszul hangzik, úgyhogy szerintem inkább hagyjuk.