Izgalmas játék volt bebizonyítani, hogy ami működik színházban, működik filmen is - Iphigenia Auliszban
Vasvári Emese Lakásszínháza már eleve kuriózumnak számít. A 40 négyzetméteres lakásban megtartott előadásait telefon bejelentkezés alapján ingyen lehet látogatni. A színház második darabja volt az Iphigenia Auliszban. Euripidész a trójai háború előestéjén játszódó darabjában Agamemnón saját lányát, Iphigeneiát áldozza fel az istenek színe előtt. Fátyol Kamilla, Menszátor Hérész Attila és Vasvári Emese március 11-én az Új Színházban Iványi Marcell kamerája előtt is előadta a drámát, melyet Vasvári a nem sokkal azelőtt eltávozott Halász Péter emlékének ajánlott. Iványi nemcsak Vasvári Emesét nyerte meg az ügynek, de rövid idő alatt meggyőzte Durst Györgyöt és Muhi Andrást is, így az 57 perces alkotás producere a Duna Műhely, gyártója az Inforg Stúdió lett. Az Iphigenia Auliszban két és fél millió forintból forgott, vagyis feleannyiból, mint egy átlagos magyar rövidfilm.

El kellene fogadni, hogy itt nem a nyugat-európai történetmesélési forma érvényesül - Ballada
Iványi, mint a filmhunak elmondta, nem televíziós közvetítésnek szánta művét. Az előadás újragondolását, játékfilmesítését akarta megvalósítani. Azzal kísérletezett, hogy miként lehet megtalálni és visszaadni azt a hatást, amit a darab kelt filmes effektusok, trükkök és technológiák felvonultatása nélkül. Az anyagot DV-Cam-re rögzítették, amely olyan hatást kölcsönöz a filmnek, mintha a hetvenes években forgott volna. A rendező kiemelte, mindenki rengeteg energiát fektetett a munkába, különösen az operatőrök, Máté Tibor, Tóth Zsolt és Vajda Péter és a hangmérnök, Zányi Tamás. Az elkészült munka alkotója szerint más minőség, új műfaj, amolyan színház- film lett. „Izgalmas játék volt bebizonyítani, hogy ami működik színházban, működik filmen is. Izgatott, hogy van-e ennek létjogosultsága.” – vallja a rendező, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy a film során sokat megtanulhat a vágásról mind a néző, mind maga az alkotó. Mellesleg a vágó, Fehér György elmaradhatatlan munkatársa, Czeilik Mária, végig ott ült az egynapos forgatáson, s ennek köszönhetően a film szinte helyben formálódott a rendező keze alatt.

Az utómunkálatok összesen egy hónapot vettek igénybe, s amikor a stáb videó-kivetítőn látta a filmet a hangkeverés közben, felmerült a moziban való vetítés lehetősége. Ekkor fogadta be a filmet a Művész mozi, de nemsokára a Duna Televízió is műsorára tűzi az alkotást. Már tárgyalnak a DVD- megjelenésről is, ami Iványi szerint állami támogatással akár a tananyag fontos részét képező adalékká is válhat, „színes-szagos nyersanyag” lehet a középiskolások számára. Az Iphigenia bemutatkozik a Szemlén is, és ami biztos, hogy az Avignon-i Fesztiválon ott a helye, hiszen a francia mustra a film és a színház találkozásáról is szól.

A gesztus- és eszköz nélküli erős jelenlét megteremtése volt a cél
A Ballada forgatásán
Iványi Marcell korábbi munkája, a Ballada, szintén nemrégiben került a mozikba mint a Takeshi’s kísérőfilmje. A rendező szerint sem egyik, sem másik alkotás nem ért el nagy sikereket a hazai mozikban, mert mindenki elsősorban a sztorit keresi ezekben a filmekben, pedig el kellene fogadni, hogy itt nem a nyugat-európai történetmesélési forma érvényesül. A Szél alkotója arra panaszkodik, hogy folyton Cannes-i díjazottjához hasonlítják a Balladát, s korábbi kisfilmje sikerét kérik rajta számon, holott a Ballada igazi vizuális trip. Éppen a gesztus- és eszköz nélküli erős jelenlét megteremtése volt a cél. Aki ezt megértette, újra és újra látni akarja a filmet, aki nem, számon kéri a korábbi nyomvonalat. A Balladával önálló nyelv született, így a filmet semmivel sem lehet összetéveszteni. Andy Vajna, amikor a Szabadság, szerelem-hez keresett rendezőt, látta a Balladát, s túl művészkedőnek találta. Ezzel szemben Iványi leszögezi, bevállaltan alkotói filmről van szó. A rendező egyébként már egy nagyfilmre készül, amiről egyelőre nem nyilatkozik, a köztes időszakról azonban elmondta, szeretne minél többet tanítani, mert filmekről beszélni, s témákon átvezetni embereket neki majdnem ugyanakkora élvezet, mint maga a filmcsinálás.