Európa visszainteget
A sokak - köztük a Guardian kolumnistája, Peter Bradshaw - szerint az utóbbi évek egyik legszínvonalasabb mezőnyének versenyében a legnagyobb meglepetést Marion Cotillard Legjobb női főszereplőnek járó díja jelentette. Az Edit Piaf figuráját megelevenítő francia színésznő olyan - korábbi díjazott - favoritok elől szerezte meg az elismerést, mint Cate Blanchett vagy Julie Christie. "Az elementáris, forradalmi Marion Cotillard - nem eléggé üdvözölhető -- érdeme, hogy Olivier Dahan méltó módon emlékezik. Az iránytűként szolgáló, elvesztett ikon helyett pedig láthatunk egy hiteles művészt" - írta róla kritikusunk még tavaly nyáron. A díj igazi különlegessége, hogy Olivier Dahan filmje francia nyelvű európai koprodukció - a szobrokat pedig általában az amerikai produkciók szereplői viszik haza.
Marion Cotillard sikere mellett az európai dominanciát - az idei gála jellegzetességét - erősítette Swinton a Michael Clayton mellékszereplőjeként nyert díja. A brit színésznő elmondása szerint a díj kihirdetésekor a Zoolander-ben érezte magát, csak pont fordítva. "Először mintha valaki más nevét hallottam volna, és csak szép lassan esett le: én vagyok az, akit szólítanak." Javier Bardem a Nem vénnek való vidék-ben Anton, a verőember megformálásért kapta a Legjobb férfi mellékszereplő díját - a spanyol zord szerepének eléggé ellentmondóan, szentimentálisan nyilatkozott: édesanyjára támaszkodott leginkább az Oscart megelező feszült időszakban, "ő az, aki látta az idáig vezető út sötét és világos oldalát, mindig mellettem volt"- mondta.
A színészi díjak mellett a brit Alexandra Byrne nyert Oscart az Elizabeth: az aranykor jelmezeinek tervezéséért; honfitársai, Suzie Templeton és Hugh Welchman pedig a Legjobb rövid animáció, a Péter és a Farkas készítői, amely - ahogy korábban is írtuk - a tavalyi Anilogue egyik sikerfilmje volt. Az élőszereplős rövidfilmért járó szobor is európai (francia) rendező műve: Philippe Pollet-Villard A zsebtolvajok Mozartja című alkotása. A Legjobb idegennyelvű film szintén az öreg kontinensről szomszédainkak: bár itthon sokan temették az elmúlt időben az osztrák filmgyártást, a Die Fälscher (A hamisító) Oscarja új lendületet adhat számukra; a film az Amerikában mindig elég kapós náci háborús bűnösök tematikájával foglalkozik - bizonyára itthon is láthatjuk majd a közeljövőben.
Akik örülnek
Amellett, hogy jórészt a papírforma érvényesült, a 2008-as gálának vannak győztesei és vesztesei. A Coen fivérek filmje, a Nem vénnek való vidék nyolc jelöléséből négy Oscart söpört be, köztük a két, talán legmagasabbra értékelt elismerést: a Legjobb rendezést, illetve a Legjobb film díját, ezen kívül a Legjobb adaptált forgatókönyv és a Legjobb férfi mellékszereplő szobra is az övéké lett. Szintén a nyertesek közé sorolhatjuk az idei jelölések meglepetésfilmjét, a Juno-t, ami dacára annak hogy alacsony költségvetésű független film, négy fontos kategóriában is kapott jelölést. Jason Reitman produkciója - főszerepben a Cukorfalat-ban látott Ellen Page-dzsel és a Superbad-ben látott Michael Cerával - tehát már ezzel is nyert, bónuszként azonban a Legjobb eredeti forgatókönyv Oscarját is elhódította, ráadásul a könyv szerzője, Diablo Cody, az egykori táncosnő az este egyik sztárjává vált. Izgalmas múltját firtatva megkérdezték tőle, vajon a saját élettörténetéből írna-e filmet? "Hülye egy film lenne, mert senki nem hinné el a sztorit."
Két Oscart nyert a Piaf (Cotillard mellett a Legjobb smink díját), tehát Olivier Dahan és az angol-francia producerek joggal lehetnek büszkék filmjükre. És bár a nyolc jelölésből csak kettőt vitt haza, elégedett lehet a Vérző olaj alkotógárdája - a Legjobb férfi főszereplő és a Legjobb operatőr díja egyaránt fontos elismerés. (Bár Robert Elswitt operatőr sikerét senki nem vitatja, de a hétszeres jelölt, Roger Deakins meglehetősen csalódott lehet - ezúttal a Jesse James... fényképezésért jelölték.) Van még egy nyertes, amelyről keveset beszélnek, mert elsősorban "szakmai" díjakat gyűjtött be, ám azok közül hármat is: A Bourne-ultimátum kapta a Legjobb vágásért, a Legjobb hangért és a Legjobb hangkeverésért járó szobrot.
Akik nem (vagy kevésbé) örülnek
Tilda Swinton ugyan megmentette a remek politikai krimi, a Michael Clayton alkotógárdáját attól, hogy üres kézzel távozzanak a Kodak Theatre-ből, ám ezzel együtt a hét fontos jelölésből mégis csak egyet gyűjtöttek be, ami akkor is csalódás, ha az öt jelöltet már eleve nyertesnek szokás titulálni, illetve ha elhisszük Clooney sportszerű nyilatkozatát, hogy Daniel Day-Lewis jobban megérdemelte nála a Legjobb főszereplőnek járó díjat. Még nagyobb bukás a Vágy és vezeklés szereplése: a Michael Clayton-hoz hasonlóan hét kategóriában jelölték - s mindössze a Legjobb zenei felterjesztésből lett szobor, ezek után a visszafogott Golden Globe-on látott diadalmenet már csak sovány vigasznak tűnik.
Már a jelöléseknél sem bántak kesztyűs kézzel a Jesse James... és Az Elah völgyé-ben alkotóival. Előbbit a Legjobb férfi mellékszereplő (Casey Affleck) és az operatőri kategóriában jelölték - egyikből sem lett díj; utóbbit pedig Tommy Lee Jones képviselte a férfi főszereplők ötösében, szintén díj nélkül. Cate Blanchett-et női fő- és mellékszereplők között is felterjesztették Oscarra (Elizabeth: az aranykor; I'm Not There), végül azonban üres kézzel kellett távoznia a korábban az Aviátor főszerepéért díjazott színésznőnek.
Az Oscar legnagyobb nyertesei azonban mégis az alkotók és a gála szervezői: mivel az amerikai forgatókönyvírók és a stúdiók között született megegyezésnek köszönhetően - eltérően a Golden Globe-tól - az Oscar-díjakat ünnepélyes, méltó módon ki lehetett osztani.
